Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-14 / 41. szám

NECROLOG Török Pál. A váratlanul bekövetkezett súlyos nagy csapás alkalmából, közönségünk előtt felmutatni óhajtanok b. e. Török Pálunk igazi jellemrajzát. Ily charakterizálás nem lehet journalistai, könnyed munka, s azért legcélszerűbbnek láttuk ar alábbiakban közzé tenni Török Pálnak azon élet- és jellemrajzát, melyet Ballagi Mór irt az 1864-iki Prot. Naptárba. Török Pál alakja 1864 óta még nagyobb lett, de Török Pál alap-jellemvonásai ép olyanok voltak akkor, mint attól fogva utolsó órájáig. Az élet-és jellemrajz im itt következik: * Bár mit szóljanak, kik magasabb cél nélkül élve a vallásnak eszményi becsértéknél többet nem tulajdonítanak: az élet mindenesetre ellenük bizonyít és a vallásnak a társadalmi létre gyakorlott hatalmas befolyását tagadniok merő lehetetlenség, ha csak a tények előtt szemüket kész akarva be nem hunyják. Ily tény a többek köpött az, hogy ; z egyes vallásfelekezetek kitűnőbb egyéniségeiben rendesen a felekezet első alkotóinak vonásaival, azok egyéni jellegével találkozunk. Kálvin a maga szellemét követőinek nem csak vallásnézeteiben, az egyházi intézmények népiesitésében örökítette meg, hanem az egyesek jellemére is maradandó -lag rányomta egyéni bélyegét. A hajlani nem tudó szilárdság a határozatok kivi telében, az életszigor, mely a kötelesség folytono teljesítését fölibe teszi minden pillanatnyi fellángolásnak s a minden fénylést kerülő egyszerűség, mely Kálvinnak akkor is tulajdona maradt, midőn egy küzdelemteljes élet után szavára országok hallgattak: oly sajátságok, melyek mai nap is még követőinek kiváló jellemvonásait képezik, s melyek ha módosított alakban is, de többé kevésbbé azoknak mindegyikén felismerhetők. A ki azért napjaink tolakodó nyegleségé^ és a minden áron fényleni akaró hiúságot megutálta s embereket keres, kiknél több az érték mint a látszat, kik a valóságot nagyobbra becsülik a hiu fénylésnél : az keresse fel jóra való protestáns lelkészeink szerény hajlékait és találni fog családokat, melyek, bár lelkimíveltségre nézve a legelőkelőbbekkel versenyeznek, életmódjuk keveset különbözik a legegyszerűbb polgári hívekétől, — találni fog embereket, kik képzett elmével gyöngéd érzelmeket, világtapasztalattal becsületességet párosítván, szeretetreméltó erényeikkel ugy hatnak a szemlélő lélekre, mint az áldott harmat a naptikkasztotta növényzetre. Ha ilyenekben gyönyörködöl t. olvasó és utad épen a Garam bájos környékére vezetett : térj be az ujbarsi szegény paplakba és ha mint szívesen látott vendég magadat kipihented, vess egy vizsgáló pillantást annak gazdájára Török József, elébb alsó váradi, most ujbarsi lelkészre. A 82 év dacára is még mindig életvidor férfi, 55 éves papi pályáján mindig kicsi szegény egyházakban szolgált és csekély jövedelméből mégis hat gyermeket bírt ugy fölnevelni, hogy a fiúk az ország díszeivé lettek, a leányok mint példás anyák körüknek boldogitó nemtőivé. Ha azt kérded, mit tette ezt lehetővé ? Felelet az, hogy a körülményekhez alkalmazkodó és életigényeiben a legszükségesebbre szorítkozó mérséklet, a legszűkebb körben is a jólét bizonyos nemét képes előteremteni, mig a hivatásbeli hűség folytonos munkásságra serkentvén, hozzá szoktatja az embert, hogy más élvezetet ne keressen, mint a melyet a kötelesség teljesítése szül. Torok József tehát a tanítást papi hivatalával egyező foglalatosságnak tartván, vidékbeli uri gyermekek nevelése által szerezte meg a költséget, hogy saját gyermekeit kellő nevelésben részeltethesse. — A renddel párosult komoly foglalatosság azonban, nem hogy kimerítené, de edzi a férfi erőt; ennek Török élő tanúsága, ki ma 82 éves korában elvesztettnek hinné a hetet, melynek Űrnapján a szószékre nem léphetne. Midőn az utóbbi években gyermekei, aggkorát tekintve káplánról akartak számára gondoskodni, tréfásan mondá: ,a káplántartás csak olyan divat, mint a krinolin* és a jó kedvből erőt meritő öreg, pályatársai legifjabbjaival versenyezve mai nap is maga végzi hivatalos teendőit. Ilyen ama férfiúnak atyja, kinek éles kinyomatu arcvonásaiból olvasható, hogy ő az öreg férfias akaratának és szerény erényeinek méltó örököse. Valóban, ha a munkásság, mely nem fénylés, hanem közhasznú eredményre törekszik, a társadalom háláját megérdemli; ha élet, mely a félreismertetést sem rettegve, jóra irányzott törekvéseiben sohasem hátrál, méltó, hogy a világgal megismertessék : úgy Török Pál edd'gi élete, messzeható eredményeivel hálánkat s a férfias erény érdekével méltó figyelmünket teljes mértékben megérdemli. Török Pál született 1808. jun. 29-én Alsó-Váradon Bars-vármegyében Itt atyja felügyelete alatt végezvén az elemi iskolákat, Selmecre vitetett gymnáziumba, hol 8 évig tanult, az utolsó két évben a bölcsészeti karban. E tanulói pályának folyama alatt atyát és fiút egyiránt jellemzők a következő vonások, melyeket utánzásra méltó voltukért ideiktatni nem tartottunk feleslegesnek. Török József az iskola év kezdetén mindig maga vitte fiát Selmecre, ugy, hogy az első leckén mindig jelen volt, s az iskolaév végén mindig megjelent a vizsgákon, mi a gyermekre jótékony hatást gyakorolt. Mikor a fiu szünidőre haza ment, az atya maga adott neki minden nap leckéi, kivált a latin irodalomra fektetvén a súlyt. Szerencsés felfogása, jó emlékező-tehetsége lévén a fiúnak az iskolai rendes tanulmányaitól üres ideje maradt olvasásra, mit is hogy maga képzésére minél jobban tegyen gyümölcsözővé, olvasmányaiból mindig kivonatokat készített magának. Hogy mily előmenetellel tanulmányozta a latin nyelvet, mutatja az, hogy midőn a költészeti osztályban helyért és érdemjegyért versenyzett, 4 óra alatt 100 distichont irt minden nyelvtani és prosodi-^i hiba nélkül. 15 éves korában irta az első verset Baloghy Lajos iskolafelügyelő halálára, mely kinyomatott. Mind ennek az lett a következése, hogy mikorára a felsőbb osztályba jutott, tanárai már annyi bizalommal viseltettek iránta, hogy fiaik magánoktatását reája bizták. 17 éves volt, midőn a philosophiát végezvén, Selmecrő) Debrecenbe ment. Itt ismerősek, rokonok nélkül, egészen idegen emberek között pályafutását oly téren vala folytatandó, melynek viszonyait nem ismerte. Érezte, hogy életének egy válságos pontjához jutott s