Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-07 / 40. szám

gon s a legszebb szónoki hatással válaszolt. »Szivem mélyéből köszönöm, — mondá, — irántam tanúsított becses szeretetöket. Lelkemet ugy folyja át most az örömérzés lángja, mint e fáklyák lángja a sötét est néma csendjét. Nem azcrt, mert főpásztora vagyok e kerületnek, hanem mert a népeket valláskülönbség nélkül látom összeolvadni s a hitfelekezetességen felülemelkedni. Ki ne örülne annak, ha látja, hogy ott, hol ezelőtt máglyák lángjai lobogtak, most ott a közös emberszeretetben látjuk hazánk polgárságát összeolvadni. Én jelképét látom ebben a haza polgárai felvilágosodottságának. Köszönöm e fényes megtiszteltetést, melyben részesültem. Elvisszük emlékét magunkkel e szíves vendégszeretetnek; elvisszük gyermekeinkhez, hogy tanulják meg ők is, minő nagy lelkű Ungvár polgársága. Vezérelje az ég az igaz hazafiság utján továbbra is. Én a mélyen tisztelt közönségnek szeretetébe és kegyébe ajánlom magamat jövőre is.4 Ezekután a dalárda ismét rázendítette a „Dalra magyart4

, melynek elhangzásával Terestényi Dániel ügyvéd ifj. báró Vay Milclós segédgondnokot üdvözölte. Id. br. Vay Miklós ugyanis, gyengélkedése miatt nem jelenhetvén meg, ennek minden tekintetben hozzá méltó fia, ifj. br. Vay Miklós, mint hivatali idejére legrégibb traktuális segédgondnok jött el a világi elnökül; ő, ki azelőtt majdnem 30 évvel első megpenditője vala a közelebbről zsinatilag létrejött országos közpénztár (domesztika) eszméjének, — s ki azóta is ezreket áldozott annak megszilárdítására, — de gyámolitá ezenkívül számos alapitványaival s ajándékaival a sárospataki ref. főiskola vagyonát, szépészeti muzeumát s egyes intézeteit, — és bizonyára nem az ő jóakaratan fog múlni, ha a magyar reform, egyház évkönyveihez eddig is már főtényezőként fénylő Vay nevet, hálás hitsorsosai, néhány év múlva nem egy sorban s egyszerre fogják a Lorántffy, Horváth Mária s Baldácsy nevekkel említeni. Terestényi üdvözlő beszédében igy szólt: „Méltóságos báró ur 1 Valódi örömérzet tölté el keblünket akkor, midőn hírül vettük, hogy a tiszáninneni főtiszteletü egyházkerület ez évi őszi közgyűlését megyénkben s e megyének központján határozta megtartani, s habár fájdalommal kellett lemondanunk azon édes remény megvalósulásáról, hogy maga nagyméltóságú főgondnok urunk személyesen vezethesse bölcs intézkedéseivel e közgyűlést, örömünk azért mégis határtalan, mert érdemes főgondnokunk a maga szellemét egészen átültette, s szive érzelmeit méltóságodnak szive mélyébe csepegtette, s méltóságod a tőle öröklött jóindulatánál fogva s tapintatos eljárásánál fogva szintén kiváló tényezője s egyik szerepvivője vallási életünknek, — ösmerve méltóságodnak is mindazon tényeit, mikkel ref. egyházunk kormányzataban oly hatalmas befolyást gyakorol, tudva s elismerve azt, hogy méltóságod is akkor, midőn ref. egyházunk érdeke ugy kívánja, örömmel siet részt venni, s erőteljes buzgalommal igyekszik fáradozni azon zászló alatt, melyre, mint a testvéri szeretet magasan lobogó zászlaján, e két jelszó : »Szabadság és haladás,, van felírva, látva azt, hogy e zászló alatt nagyjaink eleitől kezdve készséggel sorakoztak s jelenben is örömmel sorakoznak, szivünk mindannyiszor hangosan feldobog, valahányszor n-;gyjainkat, s köztök méltóságodat is, e zászló alatt megjelenni látjuk, s e feletti örömünkben, kell, hogy hálánkat leróvjuk méltóságod irányában, a ki az által, hogy e közgyűlést érdemes főgondnokunk szellemében vezetni közénk fáradozott, vallási ügyünknek nem csekély áldozatot hozott. Mi e megyének protestáns hívei ez áldozatot csak kis mértékben véljük jutalmazni akkor, midőn méltóságodat megérkezése alkalmából ünnepélyes s szívből eredő »istenhoztá(

<

-val üdvözöljük, s midőn hálánknak ily kifejezését adjuk, egyszersmind szívből óhajtjuk, hogy e pár napot falaink között a legkellemesebben tölthesse, s kívánjuk, hogy az egek ura méltóságodat a haza, a trón s egyházkerületünk díszére igen, igen soká éltesse!* Ifj. báró Vay M. segédgondnok, ki egyúttal a főgondnokot helyettesité, rövid szavakban fejezte ki köszönetét a megtiszteltetésért, egyúttal éltette a dalárdát is, „melynek összhangzó élvezetes dalainál szebben még keveset gyönyörködhetett életében.« A tisztelgés ezzel véget ért, az óriási néptömeg a Rákóczi induló hangjainál a tűzoltók által felállított zárvonal közt a dombalja-utca felé fordult s aztán szétoszlott. Másnap 9 órakor vette kezdetét a gyűlés a megyeház nagy termében. Püspök ur megismertetvén az egyet, konvent ujabb intézkedéseit, Lükő Géza tornai e. m. segédgondnok, nagyfontosságú indítványt terjesztett elő. A középiskolai törvény megalkotása, úgymond, nagy feladatok teljesítését kívánja tőlünk. Szükséges lesz középiskoláinkat az uj törvénynek megfelelőleg újonnan berendeznünk, s hogy ezt tehessük, szükség megismerni középiskoláink tényleges viszonyait, mikép állnak azok jelenleg, s mi a legközelebbi teendőnk emelésök érdekében. Ehhez képest nézete szerint múlhatatlanul szükséges a középiskolák legégetőbb szükségleteire, anyagi erejére s rendelkezésére álló eszközeire nézve beszerezni a hivatalos adatokat, hogy a kerület aztán, azon állapotokat tekintetbe véve, intézkedhessék. Lükő indítványa egyhangú helyeslésre talált. Az egyházkerület a középiskolák állami segélyezését az 1848-iki törvények értelmében elfogadni hajlandó lévén, a középiskolák ügyében püspök úr elnöklete alatt, Csider Károly, Fejes István, Hegedűs László, Mitrovics Gyula, Ragályi György, Szentpéteri Sámuel, br. Vay Béla s a kerület középiskoláinak igazgatóiból álló bizottság küldetett ki, hogy az a tavaszi egyházkerületi közgyűlésre előterjesztést tenne, hogy melyik középtanoda és milyen mérvben kénytelen az ujközépisk. törvény kényszere alatt, az államsegélyt az egyházi hatóság védve alatt igénybe venni. Addig a rima-szombati egyesült prot. középtanodának a kormánynyal már csaknem eredményre jutott alkudozása is felfüggesztetní határoztatott. A nagy bizottság által kidolgozott papválasztási törvény megmaradt azon módosítással, hogy harmadik osztályú egyházban azok a s.-lelkészek is pályázhatnak, a kik bár csak »jó« eredménynyel tették le vizsgáikat, de már 7 évig e pályán működtek. A »kitűnő« jelzésre elégnek mondatott, ha olyan lesz a második vizsga. A lelkészi képesítéssel biró gymn. tanárok a kitűnő osztályzatú lelkészekkel egy minősitvény alá vétettek. Nincs olyan egyházkerületi közgyűlés, mely elé bérleti kedvezményt tárgyazó kérvénynyel ne járulna a főiskola györgy-tarlói birtokának bérlője Fráter Sándor. Kérelme mint mindig, ugy most is megadatott. A léh-berencsi kérdés megoldására, superintendentialis küldöttség neveztetett ki, melynek tagjai: Dr. Lengyel Endre, Terhes Barna, Fekete József és Kérészy Barna. A sárospataki irodalmi kör alapszabályai megerősítettek,de a főiskolai széktől a kegyelmezési jog elvétetett s az igazgató-tanácsra ruháztatott-Az egyházkerület világi algondnokává Dókus József volt zempléni főispán, egyházkerületi tanácsbirák Hegedűs László, Mocsáry Lajos, Csider Károly és a papi részről Szentpéteri Sámuel lettek. Az egyház által adott három nagy ebéd közül a