Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-07 / 40. szám

1287 Igazi öröm volt látnom nekem mint lelkipásztornak ez uj adó — én is igy nevezem, bár nem az — beho zataláról való tanácskozásunkat és a határozatot. A konvent utasításai felolvasása után szót emelt tek. Vécsey István Hgondnok, röviden kiemelve a köralap nagy fontosságát s a minden reformátusnak ehhez való járulása szükségességet. Azután a kivitel módozata kerülvén szőnyegre, tek. Vattay Miklós gondnok és tanácsbiró ur azon indítványa fogadtatott el, hogy a lelkész és ő (Vattay ur) együtt járják be a gyülekezet minden tagját aláírás s a pénz beszedése végett. Másutt ís nagy örömmel láttam én az ily önfeláldozó vallási buzgóságot ref. uraink részéről; de ugy érzem, hogy saját gyülekezetemben kétszeres örömmel tapasztalom azt. Ezen ügy tárgyalása után a jelenvoltak azonnal aláírtunk, pár kivétellel 4—4 o. é. frtot évenként. Érzem, hogy leírásomban nagyon sovány vázlatát adtam e mai napon történteknek ; de e száraz leírásból is kitűnik, hogy reánk nézve a közalaphoz való járulás édes kötelesség és kellemes teher. Vájjon miért? ... Talán mert érezzük, mit tesz ez: elhagyatottan sinlődni s egyházi épületek nélkül tengődni ? 1. .. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy lelkem a gyü lés bevégzése óta folyton ezt susogja : ,öröm ily gyülekezetben. ily emberek között papnak lenni. Szalay Jószef, lelkipásztor. A nagy-bányai reform, egyház örömnapja. Folyó év szeptember 16-án örömnapja volt a nagybányai reform, egyháznak, mely sokáig emlékezetes marad. E napon tartottuk, négy havi szünetelés után, kívülről megújított templomunkban az első istenitiszteletet. Kétségenkivül elismerést és hálát érdemelnek mind azok, a kik akár nagyobb, akár kisebb önkéntes áldozattal járultak a nemes cél megvalósításához, de a nélkül, hogy bárkinek ez ügyben tanúsított érdemét kisebbíteni akarnók, — határozottan kimondhatjuk, hogy e tekintetben a legnagyobb érdem, a legnagyobb dicsőség a kezdeményezőé: reformált egyházunk jelenlegi buzgó, fáradhatatlan, köztiszteletben és szeretetben álló főgondnokáé : tele. Szendy Antal uré. Ez a férfiú az, ki a kezdeményezés zászlaját bátran kezébe ragadta, ki lelkesítő szavával, áldozatkészségével, másokat is áldozatra buzditott. Ez a férfiú az, ki nélkül templomunk, még ma is éktelen szomorú romladozásban állana. Ez a férfiú az, kit a nagybányai protestáns két testvér felekezet oszlopának, büszkeségének méltán tekinthet. A ki kételkedik a felül, hogy a valódi műveltség és vallásosság, egymással összeegyeztethető, vagy a ki nem ismeri a vallás megszentelő, megnemesitő hatalmát; az tekintse meg a mi főgondnokunk és kedves családjának életét, melynek minden tagja egyházunknak egy-egy ékessége egyegy büszkesége : ekkor bizonyára megszűnik a vallás hatalmát és áldó befolyását kicsinyleni. A Szendi családban a vallásosság hagyományszerüleg nemzedékről nemzedékre száll. Könyvtárának egy részét vallásos művek alkotják, több egyházi lapnak és folyó íratnak, különösen a budapesti protestáns egyházi és iskolai lapnak megindításától kezdve mai napig évről-évre hűséges előfizetője. Csinosan bekötve nem csak a Ballagi, hanem még a Székács-Török által szerkesztett egyházi lapok is szemlélhetők könyvtárában. Az istenitiszteletet nem csak vasarnaponként, hanem hétköznapokon is gyakran látogatják családjának tagjai. Mióta Szendy Antal urat egyházunk főgondnokául megnyerni szerencsés volt, azóta egyházunk szemlátomást emelkedik, épül. A mult évben a templom és paplak tetejét, az iskolát kívül-belül hozatta helyre, több mint 1200 frttal : a folyó évben pedig a már említett templomjavitást eszközölte, mely 2000 frtot haladó kiadáet tett. Ezekhez 500 frtot meghaladó adomány nyal járult. Ugyancsak ezen évben egy gyönyörű urasztalát készíttetett, mely 300 frtba került. Ezen összeget László Károly presbyter 25 frt adományán kivül a Szendy család fedezte. De ki tudná mind azon adományokat és áldozatokat elsorolni, melyet ezen család az Isten dicsőségére hoz ? — Csak egyet említek még meg, midőn a szeptember 16-án tartott ünnepélyes istenitisztelet végeztével, egyháztanács-gyűlést tartottunk, melv alkalommal fáradhatatlan főgondnokunkat méltó elismeréssel üdvözöltük: lelkesítve és buzdítva az egyháztagokat a többek között igy szólott : van szerencsém tudatni a tisztelt egyházi gyűléssel, hogy néhai Szendy Jánosné Ndndssy Rozália szeretett volt anyám, az egyháznalc ezer forintot hagyott szóval, — hagyta pedig a megboldogult, hogy annak kamatja mindég a lelkész fizetésének emelésére fordttasíék. — Jól tudta a megboldogult, mint reform, lelkész leánya, mily szükségben vannak sokszor a protestáns lelkészek. Mennyire megérdemli pedig kivált a jó lelkész az egyháztól a tisztességes ellátást, — és ha az egyház azt teheti és teszi — maga magát dicsőíti általa. A mi főgondnokunk távol van attól, hogy dicsőségért, tapsokért, népszerűségért, vagy a figyelemnek maga felé fordításáért tegyen valamit ; ő tesz fárad, kü/.d az ügy szentségeért, tesz ezen végvidéki ős reformált egyház virágzásáért, fennmaradásáért, hogy az az egyház, melynek 1547-ben Kopácsi István volt lelkésze s nem egy püspököt (illetőleg superintendenst) adott a protestáns felekezetnek, évről-évre erősbödjék és emelkedjék. Es ha én mégis nyilvánosságra hoztam nemes tetteit, melyeket épen nem akar dobra üttetni, ezt azért cselekedtem, hogy az el nem hallgatható elismerés mellett, e szép példa felmutatása által másokban is hasonló buzgóság ébresztessék. Adja Isten, ugy legyen ! Nagybánya, 1883. szept. 27. Gulyás Lajos, egyházmegyei tanácsbiró. Emlékezés Gyomára. Szeptember 26. Épen ma egy hónapja, hogy Gyomán voltam a nagybecskereki egyház érdekében, és pedig nem ígérkezve, hanem meghivatva a presbyterium s lelkipásztorok által, a mi eléggé mutatja ez egyház elöljáróinak tiszta fennkölt gondolkozását s érdekünkben áldozni tudó és akaró nemes jószívűségét. Meghívtak. Nagyt. Garzó Gyula ur hívott meg azon kedves kijelentéssel, hogy odamenetelemig lesz ő városcselédje, dob, harang, minden, a mi által érdekessé lehet tenni az ügyet. S forró köszönet e helyről is, lelkészi pályáján