Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

jelenlegi főesperes, miután hivataloskodásának három éve letelt, hivataláról lemondott s az uj szavazás elrendeltetett. Ezután Bakay Péter ocsovai lelkész azon indítványt tevé, hogy miután a főesperes eddig az administrációt tótul vezette s a néhány létező magyar lelkészen kivül a bevett szokás szerint ugy a lelkészekkel, valamint a tanítókkal is tótul levelezett: az újonnan megválasztandó főesperesnek meghagyassák az, miszerint ugy a lelkészeknek, valamint az esperességnek jól felfogott érdekéből is, az adminisztrációt az állam hivatalos nyelvén vezesse. Erre nézve, a pánszlávokkal folytatott kemény vita után, a világi elnök kimondotta a többség végzését, mely igy hangzik: Elrendeltetvén a főesperesi hivatal uj betöltése, a gyűlés elvárja az uj esperestől, hogy hivatalos nyelvül az administráció terén is a magyart tekintse s mindazokkal, akikkel szemben ezt teheti, kik a magyar nyelvet értik és beszélik, magyarul levelezzen s e nyelvbeni levelezést tőlük is követelje, a kivételek megtétele a főesperes tapintata és belátására bizatik. Továbbá a magy. nyelvnek az elemi iskolákban való fokozatos tanítására nézve az határoztatott, hogy a szab. kir. városokban lévő iskolákban 2 tantárgy : a földrajz vagy természetrajz és hazai történet már ezen iskolai évtől kezdve magyarul tanittassék : a mezővárosi iskolákban ez két év múlva lép hatályba s a falusi iskoláknak meghagyatott, hogy ugy igyekezzenek, miszerint rövid idő múlva e tantárgyak ott is magyarul taníthatók legyenek. A magyar istenitiszteletekre vonatkozólag kimondatott, hogy ez az egyházak belügye; de hol az egyház a magyar isteni tisztelet tartását behozni akarja, ott a lelkész köteles ennek eleget tenni. Ezt azért mondta ki a gyűlés, mert Hodzsa radványi pap azt akarta, hogy ez a lelkész belátására bizassék. * Gyászhirek. Gelencei Mihálc Pál a debrecen-városi főreáliskola igazgatója, ki csak néhány nappal ezelőtt mondott le az egyházkerületi gyűlésen, példás buzgalommal viselt ref. főiskolai számvevői állásáról, — f. hó 13-án reggel, Linzben a vasúti indóházban jobb létre szenderült. Egészsége helyreállítása céljából egy svájci gyógyintézetbe sietett, midőn váratlanul utolérte a halál. A legképzettebb, legbuzgóbb igazgatók és tanárok közé tartozott. Neve széles körben volt ismeretes; tanítványai, kik a szigorú sarcastikus modorú tanártól léitek, de azért szerették, hosszú történeteket beszéltek Gelencei tanárról, kinek senki sem tudta eléggé a mathematikát. Az ötvenes években érkezett Debrecenbe, hol mint ref. gymnáziumi tanár nagy tekintélynek örvendett. A debreceni főiskola anyagi ügyeinek vezetésébe nagymérvben befolyt. A főiskola uj épülete is az ő felügyelete mellett s részben tervezése alapján építtetett fel. A magános, családtalan életet élt Gelencei halálát tanítványai és az intézet tanárai s számos jó barát fájlalja. Temetése f. hó 15-én, Linzben ment végbe. Az ottani polgármester értesité Debrecen városát, hogy a boldogulthoz méltó temetést rendeztetett. — Majorossy Gyula, a mezőtúri ref. gymnázium rajztanára f. hó 11-én hoszszas betegeskedés után, elhunyt NECROLOG Simon József emlékezete. Született Miskolcon, tanulását ugyanott kezdette, Sárospatakon végezte, mindvégig kitűnő szorgalommal. Akadémikus rektor volt két évig Csáton. Innen ment Bécsbe az ottani protest. hittani intézetbe, hol egy évet töltvén, alkalmazást nyert mint segéd, néhai főtiszt. Szathmáry Ábrahám superintendens mellett. Három év multával a szép jövedelmű Boldvára választatott meg rendes lelkészül. Hivatalában lelkiismeretes, maga s mások iránt is szigorú hivatalnok, egyházmegyei tanácsbiró. A rendszerető tiszttársak és egyházaktól az esperességre is örömest elválasztandó, nem nyert általános szavazatot. Gyermektelen lévén, igen sok jelességekkel tündöklött neje halála után, nem találta kedvét semmiben. Lemondott az egyházi szolgálatról is. Megtakarított tőkepénzecskéjének mérsékelt jövedelméből, gond nélkül kívánta 70 éven kevéssel innen s tul hátra levő napjait lemorzsolni. A tavaszi és nyári korszakot többnyire a Császár-fürdőben töltötte; a telet unoka öcscsénél Balajton, ott lelkész Simon József urnái. Hetven éves korában útra kelt Jerusalembe ugyanakkor, midőn felséges királyunk oda utazott, a kísérethez csatlakozva. Utazását le is irta és kinyomatta, kár, hogy csak 100 példányban, ily cim alatt: Utazás keleten, irta Simon József. E munkájával kellemesen hordozza meg az olvasót a történelem mezején. Hazafiúi lelke sóhajai lebegnek sorain ott, hol rnás nemzetek haladásának láttára, hazánkra tekint vissza, a 33—51. lapon. A 88. lapon a nápolyi nép renyheségét ecseteli. A 143. 144. lapon Trója elpusztulásáról Homér költészetével ellenkező hiteles adatokat ir. Majd következő soraiban Kszerkszes hídjának s készleteinek képét meglepő elevenséggel adja. A 224. lapon felvilágosult lelkű papot jellemző elmélete, a Jézus tanának azon alapos tiszta felfogása, mely soraiból fénysugárként világol, méltóvá tette e munkát csupán e lapokért is a nyomdára. Könyve vége felé mondja : bárcsak egy egész világra kiterjedő közlekedési nyelv és pénzegyformaság hozatnék divatba ! Mert igen sok baja volt a nyelvek nem értése, és a pénznem gyakori s mindig fogyasztó felváltásával. Simon József egy volt a legjobb készültségü, szilárd jellemű kálvinista papok közül. Meghalt, mint hallom, tán még aug. havaban 1883. Budán az utcán szélütötten, hirtelen halállal. Közli: Edes Albert. NYÍLT TER. *) Nyilt levél Szendy Lajos barátomhoz. Kedves barátom 1 Nagy köszönettel tartozom neked, hogy teljesen igazat adtál nekem, midőn én a te »visszhangodra irt* válaszomban, azt mondtam, hogy: nem annyira az esperes ur iránt való jó indulat, mint, az irántam való malitia eredménye a visszhang; ez teljesen bebizonyult és nyilván valóvá lett, a 36-ik számban irt válaszodban ; mert valamint előbb, ugy most sem cáfolsz — de még nem is érintesz — egyetlen egy n. t. esperes urat terhelő állításomat sem, hanem, a mit magadhoz méltóbbnak tartasz és jobban is értesz, — becsmérelsz engemet. A visszhang válaszához, mint a mely már nyilt térbe való tárgya és ott való közlésével, szerintem félig el van Ítélve, megvallom, nem is szólanék, ha a szerkesztőséghez nem volna intézve, egy személyemre vonatkozó, könnyen felismerhető fogás. Röviden, három dologra reflektálok : 1. Névaláírással és hivatali pecséttel ellátott másolat, nem felel meg az eredetinek:4

Ezek az évi számadásokra vonatkoznak, melyek most, hetedik évben *) Az e rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.