Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-23 / 38. szám

derültebb kedélylyel s nyugodtabb szívvel munkálkod­hatván az Ür szolgája a gyülekezetek vallási, erkölcsi és sociális állásának érdekében. De még szentebbűl meg­voltam arról győződve, hogy nem fog akadni egy lé­lek sem, ki szívem legnemesebb érzelmeiből fakadó fel­szólalásomat helyeselni ne tudná. Nem is akadt protes­táns ember, ki arra a hálátlan szerepre vállalkozott volna, hogy minden jó akaratot tanúsító cikkemnek ha­dat üzenjen 1 A ki az ellen szavait e kitűnő lap hasáb­jain felemelte, merem egész határozottsággal állítni, hogy az nem jó szive sugallatából, nem is meggyőző­désből, hanem egyszerűen félreértésből cselekedte ezt ; vagy pedig azért hogy az ugy képzelt megtámadottak­nak védelmére keljen 1 r* De hát ki lett megtámadva az én cikkemben . . Senki és semmi más, mint az elkövetett visszaélések-Hogy saját községemben tett tapasztalataimat is érintet' tem egészen mellesleg e tekintetben, nem kevésbé fajt eM ai éti s2ivemiie_k, mint felszólalának. Ám olvassa el bárki i§ cikkefhet ftgyelemttiel és elfögtiíatlánul, s ha ab­ban csak egy árva jottát tálál ís, a melylyel, éh gyüle­kezetem jő hírnevet rHegtámádtaml volHa :, $kkor tíiéb tan felemelheti ellenem kárhoztató szavát! De én nem Cselekedtem ezt. Szó tam csakis általánosságban a visz­szaélésekről, s mellesleg, még pedig ezt is zárjelben, meg­jegyeztem, hogy a szénáfizetést illetőleg magam is ta­pasztaltam, áz iizöté vigszáélést saját í*yü!ekezetehibeh; A ml a lielyreigazitas azon passusát illeti, hogy a gyűlt búzát az 1881 ik évben ii frtért adtam el: ez téves. Bar kevés volt a termés, mégis az azon évi kongesztet, csakis a következő év tavaszán tudtam eladni 8 frt és 50 krért. A mult évi konventió még most is a magtár­ban van ; biz az 6 frtért sem kellett senkinek ! Azt sem mondtam én cikkemben, mint a helyre­igazításban jelezve van, hogyha én fizetésemet követe­lem gyülekezetemtől, az tüstént tnegy ellenem az egy­házmegyére. Ezt én egy hanggal sem érintettem. Ha­nom igenis általánosan jelképileg leírtam, hogy lehet, sőt van is eset rá, hogy ha a lelkész fizetését, ugy a mint a chártán áll, megköveteli: akkor sok kellemetlen­séget szerezhet maganak, s az ebből eredhető viszálko­dasok miatt megy a nép az egyházmegyére. Vagyis egy szóval, a fizetés lelkiismeretes megkövetelését je­leztem minden baj forrásának ott, hol különben nincsen semmi más baj. Sajnálom, hogy ilyen aprólékossággal kell itt bíbe­lődnöm ; de viszont helyreigazításul én is kénytelen va­gyok ezt elmondani. Olvassa el csak felszólaló barátom is cikkemet, s bizonyára át fogja látni, hogy minden ok nélkül s mél­tatlanul emelte fel az ellen kárhoztató szavát. Ha az em­ber nem a sorok közt olvas ; de a dolognak meritumát s az író intentióját tartja szeme előtt, vagy ha a cikk szel­lemét átérti: bizonyara elmarad a tiltakozó, vagy pedig épen a nem érdemelt kárhoztató szó ! Ha visszavonás van a lelkész és a gyülekezet közt: ennek káros hatása lehet a nép életére nézve, ezt nem­csak hiszem ; de lelkem egész melegéből osztom is. De e visszavonás nálunk eddig még Istennek hála ! nincsen meg. De mulaszthatatlanul be kellene ennek következ­ni akkor, hogy ha egyikőnk vagy másikunk elég szívtelen lenne bajt szerezni, s annak tiizét éleszteni. Az egyházi élet pedig abban a virágzásában, a mint az derék elődeimtől örekségképen ream maradt, az én gyönge és erőtelen kezeim közt sem fog Isten min­denható segélye mellett egészen elhervadni, csak a feb . szólaló ne olyan tendentiáju válaszokkal, hanem jó aka­ratú támogatásával ajándékozzon meg bennüíiket.*) I ' Márk Ferenc, ref. lelkipásztor. KÜLFÖLD. Alapítvány külföldön tanuló magyar theologusok részére. A berlini egyetem naflgatóf számára van Berlitiben egy alapítvány van téve, melyre fölfiivjű'k a jogosultak figyelmét, mivel nem igen tudnak róla. Georg-Wilhelríí német valasztó fejedelem tette azt az Odera-Frankfurt­ban alapított egyetemen tanuló erdélyi illetőségű, refor­mátus theologusok részére. A frankfurti egyetem egye­sülvén a boroszlói kath. egyetemmel: a stipendium át­tétetett á berlifli egyetemhez. A következőkben előad­juk, hogy mily uton nyerhető rtleg.Az alapítványért, mely két 240-240 német birodalmi márkás ösztöndíjból áll, folyamodhat minden erdélyi illetőségű, református vallású tanuló, ha áz itteni egyetem hittudományi karának beirt rendes haligatója, és ha azonkívül még azt is bizonyb tani tudja, hogy a nagyenyedi ref. kollégium növendéke. A fönnebbieket bizonyító okiratokon kivül még a nagy­enyedi kollégium elöljáróságától szükséges egy ajánló levél, hogy az illető érdemes és rá van szorulva a sti­pendiumra, legvégül még az érettségi bizonyítvány is melléklendő. A folyamodások a »Mons Pietatis« igazga­tóságának cimzendők (Berlin, W. Behrenstrasse 71) \ agy Stechow lelkésznek (Mittelstrasse 28.) A benyújtás határideje november 1, s ha addig illetékes erdélyi ref­theologus nem jelentkezik, egy német ev. theologusnak adják ki. Bővebb felvilágosítást Stechow lelkész öröm­mel ad bárkinek is. A Luther-ünnepély. Berlinből jelentik: Vilmos császár augusztus 25-én kelt kabinet-kibocsatványával megbízta a trónörököst, hogy a Luther-ünnepélyen személyét képviselje. A ki­bocsatványban kijelenti a császár, hogy az ünnepélyen személyesen nem jelenhetik meg, de mint evangelikus keresztyén és az egyházi kormány legmagasabb feje, a legélénkebben érdeklődik az ily ünnepély iránt, melynél az evangelikus tanok teljes mértékben kifejezést nyer­nek. Egész terjedelmében méltányolja azon gazdag ál­dást, mely az evangelikus egyházra azon körülményből háramlik, hogy tagjai mindenütt a reformáció nemes adományaira emlékeztettetnek. Különösen Wittenbergben, Luther hatalmas és ál­*) Márk urnák lapunk legközelebbi számában a domestika ügyében megjelent cikkéből azt hiszem, hogy nemcsak mi, de la­punk minden olvasója meggyőződhetett a felől, hogy abban teljes­séggel semmi sincs, mi a jó viszonyt a cikk irója s egyháza között megzavarhatná és hogy Márk úrban igazi lelkiismeretes munkása ismerhető fel az Ur szőllejének. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents