Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-09-23 / 38. szám
Révész Bálint és Ballagi Mór ellene szólanak ez indítványnak, s az el is vettetik, s a fentebb jelzett határozat jut érvényre. Dr. Kovács Ödön még egy, tévedésből hozzákerült kérvény fölemlitésével bezárja előadói jelentését. Utána Ritoók Zsigmond olvassa a közjogi és tanügyi bizottságok együttes véleményét, a tiszáninneni kerület azon indítványára, mely a felekezeti tanügy céljaira államsegélyt óhajtana kinyerni az 1848. XX. t.-c. egy ide vonatkozó pontja alapján. A bizottsági vélemény oda megy ki, hogy az ügy most még nem aktualis, s hogy szóiitassanak fel a kerületek az orsz. törvény által követelt, de fedezetlenül maradt iskolai berendezési szükségleteikről részletes kimutatást készíteni s azt a konventhez fölterjeszteni. Kún Bertalan elfogadja a bizottság indokolt véleményét, de abban határozottan kiemelendőnek tartja, hogy e halasztás által a jelzett 1848. XX. törvénycikkben foglalt jogosítványok nem tekintetnek feladottaknak. Mocsáry L. pártolja e módositványt, s annak ad kifejézést a többek között, hogy a magyar állam súlypontja közjogi határain kivül fekszik, s ezért szükségesnek tartja a jogok épségben tartását. Beöthy Zsigmond szerint a bizottság nem adta fel a jelzett törvényben biztosított jogot, csak érvényesítését hagyta későbbre. Szóló nem is tartja a ref. egyházhoz — mely az 1791-ikivet most is azonos alapon áll — méltónak segélyt, kegyelempénzt kunyorálni. Fél az állam beavatkozásától, mert az allam elve : do, ut facias, íacio, ut des. Hegedűs L. az utolsó kifejezés ellen protestál, mert az államsegély nem kegyelem-fillér, a törvényen alapuló jogos követelés. Kiss Áron szerint a módositvány ellen rtem lehet semmit felhozni, szemben a bizottság véleményével, mert nincsenek ellentétben. Dr. Jeney Viktor elveti a módositványt, mert azoknak a törvényeknek nincs szükségük arra, hogy kimondassák: élnek-e, vagy nem! Szóló különben az összes 1848-ik elvek között épen a jelzett t.-cikkben foglaltat tartja legkevesbbé életrevalónak, mert az állam pénzügyi viszonyai nem engedik meg a különböző felekezeteknek az ő kívánalmaik szerinti segélyezést. Makay D. sajnálja, hogy ily beszédeket kell épen oly egyénektől hallania, kiknek hivatásuk a törvényhez való rendíthetlen ragaszkodást hirdetniük. Szerinte a 48-iki országgyűlés nem hozta volna meg a törvényt, ha nem volna kivihető. A módositványt pártolja, mig Kolozsváry S. elveti, azon meggyőződésnek adván kifejezést, hogy ha kimondatik egy törvényről, hogy él és fennáll, annak a föltevésnek is hely adatik, mintha valaki azt hinné, hogy nem él. Végül az ügy szavazásra kerül és Kún B. módositványa 16 szavazat ellenében 13 szavazattal mellőztetik. Ezzel az ülés végett ért. 16-án. Elnöklő báró Vay Miklós, megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesítése után Filó Lajos ajánlatba hozza, hogy a konventnek a theol. akadémiákra vonatkozó határozatai szövegszerűen állíttassanak egybe, s a jelen ülés jegyzőkönyvének első pontját képezzék. Ezt szóló magára vállalja, de az idő előrehaladottsága miatt ma teljesíteni nem képes, s ezért kéri egy hitelesítő bizottság kiküldését, melyhez aztán munkálatát beküldhesse. Nagy Péter helyesli e javaslatot, melyre azonban a konvent csak az ülés végén hozott helybenhagyó határozatot. Mocsáry Lajos az ülés további folyamában kijelenti, hogy egy már letárgyalt ügyhez, az államsegély kérdéséhez akar pótlólag egy indítványt terjeszteni elő. Nem akar — ugy mond — uj vitát provokálni s rövid indokolásában kifejti, hogy materialis szükség e kérdést nem engedi egyszerűen a napirendről levétetni — mint azt tegnap Jeney V. mondá — s igy az most is aktualisnak nevezhető. Figyelembe veendő különben az is, hogy minden iskola, mely anyagi segélyezés fejében a kormánnyal szerződésre lép, megszűnik prot. iskola lenni, ezért tehát azt indítványozza, hogy hivja fel a konvent az egyházkerületeket arra, hogy egyelőre ilyen szerződésektől tartózkodjanak. Jeney Viktor Mocsáry által félremagyarázott szavait igazítja helyre, a mennyiben ő tegnap nem napirendről való levételt indítványozott, hanem azt állitá, hogy a kérdés per incidentem nem tárgyalható. Pap Gábor szükségesnek tartja, hogy ez indítvány, melyet ő elfogad, gyorsan közöltessék, mint határozat, a kerületekkel. Az indítvány elfogadtatik. Felolvastatik a januári konvent jegyzőkönyvének Németh István tábornok hagyatéki ügyéről szóló cikke. Németh István tábornok 15 ezer forint hagyatékát oly kikötéssel hagyta nejére, hogy életében annak kamatait élvezze, halála után ugyancsak az említett összeg kamatai fiára száljanak s fia halála után pedig az összes pénz 8 superintendentia — négy ágostai hitv. és négy ev. ref. — között osztassanak fel. Németh tábornok fia is elhalálozván, a pénz Szilágyi Sándornak, a superintendentiák ált-?! megbízott ügyvédnek adatott által. Ritoók Zsigmond jelenti, hogy a tömegről szóló iratokat Szilágyi hozzá beküldötte s röviden előadja a pénz jelenlegi állapotát az iratokból, melyek szerint a pénz több tömeggondnok kezein ment már keresztül, s abból törvényes és törvénytelen uton mintegy 1494 fft elköltetett ugy annyira, hogy az összesen 17 ezer frtnyi hagyatékból alig 16 ezer frt van behajtható állapotban. Azt hiszi, hogy tulajdonképen nem a konventhez tartozik ezen ügy; nem, egyfelől, mert csak négy ev. ref superintendentiát érdekel s nem az összest, másfelől meg kelletvén osztozkodniok az ev. ref. superintendentiáknak az ágostai hitvallású superintendentiákkal, mint ilyen két vallással közös ügy, szintén nem képezheti a konvent tárgyát. De nem is tartaná tapintatos eljárásnak a konventtől, ha az ügybe beleelegyedik, mivel tárgyalás alá vévén, a felelősség is reáhárulna, a mi igen kényes és mindenekfelett sok időt igénybe vesz. Indítványozza, hogy az érdekelt superintendentiáknak tárgyalás végett kiadassák. Ritoók indítványát elfogadja a konvent. Kolozsváry Sándor referál ezután a h.-m.-vásárhelyi egyház abbeli panaszáról, hogy jótékonycélu iskolai tápintézetnek alapja tőke-kamat-adó alá vettetett, s az ez ügyben általa, s a tiszántúli kerület által tett felterjesztések a pénzügyminisztérium által azon indokolással utasíttattak el, hogy a törvény szerint csak a közvetlenül a tanügy előmozdítására szolgáló alapok adómentesek. Kolozsváry véleménye az, hogy a harmadik, az összminiszteriumhoz intézett fellebbezésre még le nem érkezett válasz várassák be, s ha az is elutasító lenne, indokolt felterjesztés intézendő e sérelmes ügyben az országgyűléshez. Elnök azt hiszi, hogy jó volna előbb a kultusminisztert kérni fel a válasz megsürgetésére és közbenjárásra, s csak azután fordulni a képviselőházhoz. A határozat ez értelemben mondatik ki. Tóth Samu jegyző ezután felolvassa az énekügyi