Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-16 / 37. szám

hírt, hogy egyházmegyénkben egy különben tekintélyes és népes gyülekezet presbyteriuma, melynek népe pedig vallásos buzgóságáról mindenütt ismeretes, megtagadta a domestikai alaphoz való jarulást, ezt mondván: „mi önként nem fizetünk, van eszünk, hogy magunkra adót nem rovunk; hanem jöjjön ki az esperes, az vesse ki és szedje is be maga". Már az ilyen törvénytisztelő gyülekezettel el is kellene az egyházmegyének brevi manu bánni; hadd emlegetné hosszú időkre, miként kelljen nagyobb és gazdagabb gyülekezeteinknek a szegényebb és csekély népességű egyházak előtt jó példával előljárni! Caveant consules . . . . A rossz példa ragad, egy hatalmas lecke vigyázatra intheti a többi engedetlen gyülekezeteket is. Márk Ferenc, ref. lelkipásztor. ISKOLAÜGY. A „Sárospataki Lapok" szerkesztőjéhez. Aki elolvasta Mitrovics Gyulának a „Sárospataki Lapok* legközelebbi számaban megjelent invektiváit: nem fogja kivánni tőlünk, hogy azokat feleletre méltassuk. Önérzetes embernek ezekre felelete nincsen. Azon munkatársunknak azonban, aki lapunk 1882. évi 3-dik számában a sárospataki főiskola évi számadasára néhány megjegyzést tett, tartozunk azzal, hogy az ő nevében és megbízásából kinyilatkoztassuk, miszerint nem igaz, amit Mitrovics állit, hogy ő egy közlékenyebb pillanatában bevallotta volna Mitrovics előtt, hogy azt a bizonyos inkriminált közleményt ő irta. E szerint Mitrovics a helyett, hogy a rágalmazás vádja alól csak egy szóval is tisztázta volna magát, még tetézi hibáját, midőn nem mond igazat. Mert hát igy tanitja ezt az erkölcstan. Nem reflektálva tehát a szószátyár személyeskedésekre, néhány kérdést vagyunk bátrak tenni a közönséghez. Hiba volt-e részünkről szellőztetni egy iskola körében általunk fölismerni vélt mulasztásokat és hibákat ? Nem joggal róttuk-e meg a sárospataki főiskola könyvtárnokát, akit a könyvtár rendezése körül — pozitív tudomásunk szerint — mulasztás terhel ? Nem méltán figyelmeztethettük-e az illetőket, hogy a könyvtár gyarapítása nem történik rendszeresen, amiről bárki is meggyőződhetik, ha csak a legközelebbi értesítő alapjan is figyelembe veszi, hogy a könyvek megrendelésénél egyes tudományszakok teljesen vagy részben mellőzve vannak a többiek rovására ? Nem méltán nevezhettük-e indolentiának azon körülményt, mely szerint a könyvtári olvasó-szoba máig se rendeztetett be, daczára annak, hogy az ehez szükséges munkaerő már régen megvan azon könyvtárnok személyében, aki mint tanár he" tenkint csak négy (mond : négy) órán tanít, s akinek — miután a rendezésért külön fizetik — egyéb kötelessége nem volna, mint az olvasni vágyók kiszolgálása ? Mindezekhez készek lettünk volna részletesebben is hozzászólani, ha nekünk erre alkalmat adtak volna. De mikor tisztességes megbeszélés helyett, a legközönségesebb sérelmekkel és rágalmakkal illettettünk; amikor jezsuitístikus szemforgatással ugy tüntetik fel lapunkat, mint amely rendszeres hadjáratot folytat a sárospataki főiskola becsülete ellen : ily viszonyok közt nem tehetünk mást, mint a mit tisztességérzetünk parancsol. Majd ha más ellenféllel állunk szemben, vagy ha az az ellenfél, (amit azonban — mellesleg legyen mondva — nem hiszünk) megváltoztatja modorát: készek leszünk minden állításunkat tüzetesebben és pozitiv adatok alapján kifejteni. Addig pedig jegyezzék meg magoknak azok, a kikre tartozik, hogy egyesek hibája és mulasztása semminemű összefüggésben nem áll magának a főiskolának becsületével s a ki a kettőt mégis összezavarja, vagy rosszakaratú vagy ostoba. De jegyezzék meg maguknak másrészről azt is, hogy a józan publikum nem azt tartja a főiskola igaz barátjának, aki — akár van rá alkalom, akár nincs — izetlenül áradozik annak soha senki által meg nem támadott becsülete íölött, hanem aki annak becsületét részint közvetlen szolgálatával, részint jóakaratú és elfogulatlan kritikájával előmozdítja. TARCA. — Eredeti levél — Jeleseink egyik legjelesebbike örömünnepet ül e mai napon: 50 éves tanárkodásának jubileumát üli! Ez alkalomból Vandrák Andrásunkat, — mert hiszen ő róla van szó —• Eperjes városa díszpolgárává valasztotta, tanítványainak serege egy 1500 forintnyi alaptőkével biró Vandrák András alapítvány nyal, kartársai egy 400 frtos emlékkel, s a Collegium évi 300 forintnyi jubil. tiszteletdíjjal tisztelték meg. Hadd álljon itt ez alkalomból Vandrák életrajza, eperjesi régi munkatársunk szakavatott tollából! Vandrák András született 1807 január 24-én Csetneken (Gömör) polgári szülőktől. Atyja András, anyja Choma Zsuzsánna. Első tanítója Kindisz volt 1814—16 j Vandrák András