Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-01-28 / 4. szám
arra, hogy ezeknek jogi természetét vizsgálja és állapítsa meg, — nem azt bizonyítja, hogy bárkinek jogos tulajdonát elvenni óhajtaná, de épen azt, hogy tisztába hozván azok jogi természetét, azokat eredeti rendeltetésöknek sértetlenül fenntartani akarja. És méltóztassék elhinni, — folytatja a szóló, én a magam részéről kész volnék — és a midőn szükség volt ra, kész voltam — azon felekezet alapitványait, melyhez tartozom, megvédeni minden áron. De nem nyújtanék segédkezet soha ahhoz sem, hogy más felekezetet jogosan megillető alapok azoktól elvonassanak. De megvizsgálni, melyek valóban ilyenek : az csakugyan a törvényhozás feladata. Es most, mikor ezen főbb pontok felett röviden nyilatkoztam, legyen szabad még némileg átalános politikai, hazai szempontot is érintenem. Azt hiszem, hogy Magyarországnak sok baja közt egyik ereje, támasza, szerencséje volt, hogy hamarabb, mint a legtöbb országban másutt, megszűntek a vallási küzdelmek, súrlódások, felekezeti éles ellentétek. En ezt oly valaminek tartom, a minek megőrzése, még ha itt-ott áldozatot is követel, kötelességünkben áll. Bátran merek rá hivatkozni, hogy ott, hol mint felekezeti ember voltam érdekelve, nem egyszer kisebb, olykor valamivel nagyobb bajok esetében is ezen, szerintem majdnem mindenek fölött hazai szempont alapjan intettem, kértem, tanácsoltam. Igyekeztem elmondani, — meg is támadtak néha érte, — hogy ha nincs is meg a teljes vallási egyenlőség és viszonosság minden követelménye, szabadságban, nyugalomban, békében élünk és kisebbb bajok miatt nem szabad az oly fontos egyetértést a felekezetek közt megbolygatni. — De épen mert ezt akkor tettem és teszem, a magam részéről azon kérést intézem a házhoz és e ház által a haza minden fiához : vegyék gondolóra ennek nagy fontosságát; vegyék gondolóra azt, hogy könnyű a követ megindítani, de hogy hol végzi gördülését, kiszámítani igen nehéz. És fölidézni, ugy mint Göndöcs tette határozati javaslatában, oly kérdést, melyet csak nevén keli megnevezni, hogy mindenki rá ismerjen a reverzálisokra, melyek már 30 év előtt heves vitákat idéztek elő, de melyeket akkor ép ugy, mint 1868-ban a törvényhozás bölcsesége elaltatott, talalván más megoldási módot — mondom — ily kérdéseket föleleveníteni, legyen akar ugy, mint 1848. előtt történt, a szabadelvüség nevében, bizonynyal olyan dolog, melylyel megindulhatnak oly viták és felekezeti ellentétek, melyeket felidézni a képviselő ur sem akar, de melyeket feltartóztatni nem fog tudni. En a magam részéről elismerem, — és azt hiszem mindnyájan elismerjük azt, hogy egészben véve Magyarország főpapsága, klérusa mindig tudott hazafias lenni, mindig tudott a körülmények szerint a hazafiság követelményeinek más iránybani véleményével szemben eleget tenni. De meg is van ennek jutalma. Mert nézzünk szét Európában, nézzük meg a tisztán kath. államokat, hogy van-e klérusa oly helyzetben? En örülök, hogy ily helyzetben van. Óhajtom, hogy megtartsa e helyzetét. De méltóztassék elhinni, ha a felekezeti kérdések egyszer fölidéztetnek, e helyzetet nincs ember, a ki meg fogja tarthatni. (Hosszan tartó ál talános helyeslés és élénk tetszés.) Ugrón Gábor ugy látja, hogy a kérvényezők csak túlzásból tarthatnak sok olyasmit sérelemnek, a mi a kérvényekben foglaltatik. Ilyen első sorban a vadházassagok kérdése, Ez egyike azon társadalmi kérdéseknek, melyeket nem lehet egyoldalúan megfontolás nélkül megoldani, mert ezek társadalmi viszonyainknak, politikai törvényeinknek különböző következéseiből alakult komplikációk következtében kezdettek Magyarországon virágzásra jutni. Első sorban a vadházasságokat nagyon szaporítja az ujoncozási törvény, mely a legjava erejében levő ifjakat huzamosb időig köti le. De szaporítja Magyarország földmivelési viszonyainak azon természete, hogy nálunk a kis gazda nem képes nő nélkül vinni a pusztai gazdaságot. A kérvény felszólal a titkos társulatok a szabadkőművesek ellen. A szabadkőműveseknek minisztérium által megerősített alapszabályaik vannak. Semmi okot sem lát arra, hogy a szabadkőmivesek által egyik vagy másik egyház jogait veszélyeztetve látná. A szabadkőmiveseket igen ártatlan embereknek tartja, kiknél több a titokzatosság, mint a komoly elért eredmény és nincs oka egy oly társaságtól, mint a szabadkőmiseké, melyben fejedelmek és koronás fők vesznek részt, attól tartani, hogy az a társadalmi rendet meghaboritja. De elfelejtették — igy szól — a kérvényezők, hogy a míg törvényes alappal bírnak a szabadkőmivesek, van egy társaság, mely nem bir törvényes alappal és ha mi a szabad társulás alapján védelmezzük a szabadkőmiveseket, ugyanezen alapon kell, hogy elnézést találjanak a jezsuiták. A mikor tehát a titkos társulatok ellen beadtak a kérvényt, igen meggondolatlanul jártak el, és nem fontolták meg, hogy egy oly vitát provokálnak, a melyben kérdésessé tétetik, hogy a kitiltott szerzeteknek van-e annyi joguk az országban élni, mint a törvény által megengedett szabadkőmiveseknek? Göndöcs úr óhajtja, hogy megsziintettessék a magyar törvények azon intézkedése, a mely elrendeli, hogy vegyes házasságoknál a gyermekek nem szerint követik szüleiket és szabad egyezkedésre akarja ezt bizni. Csodálkozom, hogy azok beszélnek a családi élet megrázkódtatásáról, kik családi életet nem élnek. Azok akarnak a szülők jogairól szólni, kik nem tartják méltóknak törvényeiknél fogva, hogy a szülők tisztességében részesüljenek. De a vegyes házasságokban levő szülők nem kérik ez intézkedéseket — magam is vegyes házaszágban élő ember vagyok — s a mig azok nem kérik, addig a törvényhozás nyugodt lehet, hogy arra szükség nincs. Nem kérik pedig azért, mert nem akarják, hogy a nőt a gyóntatószék titokzatos homályából a családi élet felbontásához lehessen lassankint ingerelni, nem azért, ne hogy a gyermeket az egyházi tanítások rendén lehetséges legyen a szülők ellen fellázítani és a szülő iránt tartozó tiszteletet csak azért, mert a szülő más valláson van, megtörni és megrontani. Ha Erdélyben a nélkül, hogy a kath. vallás egységét megingathatta volna, fennállhatott a házasságokra nézve 1842 óta ez intézkedés, ha a római sacra congregatio sancti officii megtehette 1870. január 16-diki intézkedését, nem értem, hogy Göndöcs képviselőtársam mért akar katholikusabb lenni Rómánál és katholikusabb még a papánál is. Támadás intéztetett ezen kérvény támogatása alapján a keresztyének és zsidók közti, vagyis a keresztyének és pogányok közti házasság ellen is. Ebben is a 1 kérvényezőknek és Göndöcsnek álláspontja nem mindenben egyez meg a kath. egyház álláspontjával, sőt azon túlmegy. Mert az első keresztyénség századaiban rendszeresen köttettek házasságok keresztyének és pogányok közt, később azonban e házasságok épen a keresztyén társadalom exkluzív természeténél fogva megszűntek, de hogy a keresztyének és pogányok közti házasság tilalma