Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-09-02 / 35. szám

pontjából említem lel, hogy ezen község lakossága alig számba vehető kivétellel az unitárius vallásra térvén, ab­ban állhatatosan megmaradott, pedig ha széttekintünk a szomszéd községekben nem fogjuk kétségbe vonni azt, hogy volt olyan időszak, midőn az elődök vallásukért zaklatattásoknak, fenyegetéseknek sőt üldözéseknek is voltak kitéve, de a mint az eredmény igazolja sem ezek, sem rábeszélés avagy kedvező igéret a lakosságot meg nem tántorította hitében, meggyőződésében. Ezért is elszigetelt fekvésénél fogva is ezen ekklézsiát méltóa, lehet az unitarismus egyik bástyájának, erősségének tartani. Engedjék meg nekem, hogy a község s ekklézsia nevében is üdvözöljem önöket, hisz nekem multam, jö­vőm, annyira össze van forrva az itteni lakosság érde­keivel, érzelmeivel, hogy senki hivatottabb nem lehet arra, hogy szive mélyéből mondja: Isten hozott 1 Legközelebbi zsinati összejövetel ezen helyen az 1806-ik évben volt. Minő változás és átalakuláson ment át azóta a székelyföld és abban ezen község is 1 Csak egy maradott meg örök világosságában : az igazság, mely­nek alapja az erkölcs. Mely minden vallásnak, ugy a miénknek is kútfeje, innen merítjük amaz elveket, me­lyek a vallásos oktatásban, külömbözŐ szertartásokban terjesztetnek, azonban a lényeg egy, valamint az alap is. Nekünk meggyőződésünk az, hogy mennél egy­szerűbb ennek kifejezése, annál könnyebben felfogható és hatása nagyobb. Hálát adhatunk a gondviselésnek, hogy veszedel­meket, megtámadásokat anyaszentegyházunk ezen kis serege annyira kiállotta, hogy nem csak létez de gya­rapodik is, nem jutott azon sorsra, mint némely köz­ségek, melyeknek csak híre maradott fenn ; ilyen a mi közelünkben Dobó, hol még csak az istenházának némi romjai mutatkoznak. Elmultak a sötét napok. Egy uj korszak követke­zett, a szabadság korszaka, mely kezdetét vette az em­beriség keblében megért azon eszmék nyilvánításában, melyek ledöntötték a társadalomnak az igazsággal meg nem egyező kinövéseit. De hogy ezen szabadságot háborithatlan élvezhes­sük, ovakodnunk kell mindazon eszközöktől, melyek a tarsadalmi rendet legkevésbé is megzavarhatnák, melyek a szabadságot a szabadosság felé terelhetnék, hazánk fenállását legkevésbé is kockára tehetnék, mert a sza­badság csak ugy élvezhető mindnyájunk által, ha mások személyét és tulajdonát tiszteletben tartva oly módon élünk vele, hogy senkit nem háborgatunk szabadságá­nak élvezésében. Hazánk fennállasa azonos anyaszentegyházunk fenn­állásával és ez alkalmazható különösen reánk. Mert az unitárismusnak fészke Magyarország azon része, melyet mi Székelyföldnek nevezünk, mely az unitárius hitet kebelébe fogadván, annak melegével táplalta, melynek gyökerei oly mélyen hatoltak földjébe, hogy azt kiir­tani alig lenne hatalom. Nekünk egyházi fejeink, igazgatásunk nincs külföl­dön, mi magunkban egy egészet képezünk, melynek itt van feje, szíve, lelke, nekünk csak testvéreink vannak, tul az oceánon és Albion földjén, kiknek csak szere­tete enyészteti el azon nagy távolságot, mely bennün­ket elválaszt és azon szeretetnek melege a távolból is elhat mihozzánk, valamint a napnak melege a föld kü­lönböző és távoli részeire terjeszti termékenyitő suga­rait, ugy táplál minket is távollévő testvéreink keblé­nek melege. Ennek jeléül mutathatjuk fel a budapesti papi állomás szervezését. Nálunk meg volt a hajlam, de testvéreink áldozatkészsége tette lehehetővé, hogy az or­szág szivében legyen a mi elveinknek, a mi vallásos meg­győződésünknek hirdetője. Méltóan tölti be ezen helyet Derzsi Károly, ki ha áldozatot hozott, midőn egyház­községünk ezen megbizatását elvállalta, lelje jutalmát az általános elismerésben. Nem mindennapi azon áldozat, melyet Budapest városa egyházközségünk iránt tanúsított, midőn imaház és papi laknak egy 30.000 frtra becsült telket adományozott. Melynek értékét emeli azon szí­vesség, azon jó akarat, melylyel azt adományozta. Fo­gadja ezért hálás köszönetünket. Ezen nemes tett csalhatatlan jele azon rokonszenv­nek, melynek rugója nem csak a nemzetiségi érzés; ha­nem vallásunk iránti rokonszenv és azon közbccsülés, melylyel a főváros érdekelt körei egyházközségünk azon tagjai iránt viseltetnek, kik legnagyobb részben, mint hivatalnokok, hivatásuknak egyházi tekintetben is meg­felelnek és annak fenntartásaért jelentékeny áldozatot hoznak. Mi idez buzdítson minket az áldozatra, mely lehetővé tegye a budapesti egyháznnk állandósítását. Amerikai hit rokonaink vallás közönségünk küldöt­tét, igazgató tanár Kovács Jánost a minden érintkezés alkalmával örömmel tapasztalt szívességgel, igazi testvéri szeretettel fogadták, e mellett a Richmond tanári szék úgyszólván örökrn biztosíttatott és kilátásba van helyezve még egy tanári állomás javadalmazása. Ezen szeretet és áldozatkészséget mi csak hálás köszönetünkkel és elismerésünkkel és hasonló forró és állandó szeretettel viszonozhatjuk. Ápoljuk mi ezen egybeköttetést, mely nem csak egyházunk, de az egész országra nézve más tekintetben is nagy horderejű. Fia őszinték akarunk lenni, az érintett kedvező ered­ményekért ne vonjuk meg elismerésönket Kovács János­tól ki nagy szorgalommal és faradsággal teljesítette megbízatását, elhagyva hosszas ideig családja kedves körét. Vannak még oly tárgyak, melyek egyházközönsé­günket érdeklik és a melyek annak előmenetelét tünte­tik fel, némelyeket felsorolok. A Sz.-Kereszturon tartott zsinat alkalmával merült fel pénzkezelésünk reformálasa, ez több küzdelem és fáradság után megvalósult, de még e tekintetben is van teendő. A követelések tisztázása a különböző lapoknak könnyebb áttekinthetése az ellenőrzési vizsgálat nehéz­ségeit elenyésztette és biztosabb számításra vezetett. Azonban a kamatláb általános csökkenése jövedelmünkre nézve hátrányos lévén, kiadásainkat annak megfelelőleg kell rendeznünk, avagy jövedelmünket fokoznunk. Másfelől értékpapirainak jelentékeny emelkedése azon gondolatra vezetett, hogy ezen kedvező alkalmat felhasználva, vagy készpénzeink jelentékeny részét, te­kintettel azon csekély százalékra, melyet a takarékpénz­tárak adnak, de tekintve azon biztonságot, melyet a tő­kék elhelyezésénél a fekvő birtok nyújt, részben birtok vásárlásra fordittatik. Azonban több ajánlatok mellett is eddigelé ezen befektetés csak a Lukácsfalvi és ahhoz tartozó részek 80 ezer frt erejéig történt megvásárlásá­val sikerült, mert e tárgyi értekezletek alkalmával ab­ban állapodtunk meg, hogy csak oly birtokot vásárol­hatnánk meg, mely annyi avagy még több jövedelmet adna pénzünk után, mint a mennyit a takarékpénztá­raktól kapunk, ilyen ezen birtok úgyszintén a Biasini­féle ház vásárlása, mely 3000 trton ejtetett meg Tehát jövedelmeinket fokozni kellene a szerint, mint az igények nevekednek, mert sem egyházi sem társadalmi tekintet­ben nem lehet hivatásunk magunk elszigetelése és jelen­legi tanáraink dijjazása nincs a folytonosan növekedő

Next

/
Thumbnails
Contents