Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-26 / 34. szám

Szép és nagy, de sokféle és igen nehéz az a feladat, mely az intézet elé kitüzetett. Hogy a felekezet országos segély nélkül, minőben más vallások századok óta részesülnek, azt megoldhassa, alig képzelhető. De az önsegély forrásainak lehető felhasználása és kimerítése tekintetében is — a jóakaraton és buzgalmon kivül szilárd alapelvekre s minden kétséget kizáró biztos és világos utasításokra van szükség. Teljes elismeréssel adózunk a kitűnő tervezők szakértelmének és buzgóságának: de ugy tetszik, hogy a munka hevében egy- és más, a mit az elvszerűség és következetesség pedig megkíván, kikerülte figyelmüket, s alkotásukhoz az építészeti szilárdság és összhang szempontjából itt-ott némi szó fér. A hívek részéről fizetendő járulékok tekintetében két ut állott az intézet előtt: az önkéntesség és a kötelezettség utja. Mindkettő elvezet a célhoz s arról szólni, hogy egyiknek minő előnyei gondolhatok a másik felett ? most már teljesen késő. A mit az intézet érdeke, a fizető közönségre nézve és az intézeti végrehajtás és kormányzat fárasztó művét teljesítő közegekre való tekintetek megkívánnak, az, hogy határozottan és tisztán kijelöltessék elottök az ut és az irány, melyben haladniok kell, mert ingatag talajon vagy homályos utakon tapogatózni lehangoló és sikereden dolog. A törvény 219 §-a szerint „minden családfő köteles fizetni" : de a 220. és 222. §-ok értelmében maga választja meg az osztályt, mely évi járulékát meghatározza. És itt elő áll az a kérdés: hogy hátha a családfő valami, meglehet teljesen méltánylandó okból nem választja meg maga az osztályt: köteles lesz-e akkor is fizetni? Az „Aláírási ív," ép ugy mint bármely egyébb jótékonysági gyűjtéseknél szokás, az ,,aláírók neveit" és összegeit tartalmazza csupán s e szerint a hívek csak a magok által aláirt összegért vállalnak kötelezettséget, bár a törvény és a rendszabályok megtanitnak arra, hogy ők az egyházmegye által helyesbített adót is tartoznak aztán megfizetni. De hogy mi történik azokkal, kikhez az aláírási iv el sem jutott, a kik nem élhettek az osztályválasztásnak számukra biztosított jogával ? ilyen esetekre sem a rendszabályok sem az utasítás nem adnak útbaigazítást? Azt bizonyosnak lehet ártani, hogy a családfők egy részét, mikor ilyen 1080 aláírási ivvel megismertetni akarják, nem fogják megtalálni, sőt egy részét keresni sem, mert a mi vidékünkön a népesség tetemes száztólija kinn lakik a határban családostul együtt s csak ritka alkalmakkor vetődik a városba. H.-M.-Vásárhelyen — melynek határa egyébként Szeged után legnagyobb — az 1871-ki népszámlálás több mint 16 ezer kinnlakót talált. De ez még kicsi baj? mert a presbyterek tudják már annak útját- módját, hogyan lehet az ilyeneket minden megkérd cztetésök nélkül a közterhekben részeltetni. S ha egyszer megértik azt, hogy nekik és a többi itthonn lakóknak okvetlen fizetniük kell: bizonyára nem fogják engedni, hogy a tanyaiak a nemes munkából kimaradjanak. A magyar földmivelő eleven esze hamar készen lesz annak a problémának megfejtésével, hogy miképen hagyja meg önkéntesnek ugyan az osztály választást, ugy hogy uj adónak birtokaránylag és kötelezett természetét is fenntartsa, vagy más szóval: hogy az a kecske jóllakjék, ugy hogy a káposzta is megmaradjon ? Látja, hogy a cél valóban nemes és szent s hogy ő maga nem menekülhet a hozzájárulástól: megkapja a felvilágosítást arra nézve is, hogy a ki a hozzájárulást túlságosan kis mérvben ajánlja vagy megtagadja, az a megfelelő mérvű adózásra szoríttatni fog s hogy aki az év végére nem fizet, arra végrehajtás várakozik : s ily körülmények közt már előre meg fogja szabni, hogy mindenkire nézve mennyi lesz az az önkéntes adó, melynél kevesebbel a presbyterium meg nem elégedik. Hanem ez a megszabás nem lesz épen könnyű feladat, mert a törvény ingatagsága és a rendszabályok hiányossága itt ujabb és nagyobb nehézségeket fog okozni. Egy helyt (219 §.) ugyanis azt mondja a törvény, hogy az adó „legalább is megfelelő legyen azon érték egy ezredrészének, melyet a család évi fenntartása igényel," alább (222 §.) pedig, hogy az osztályadó „a vagyoni és kereseti viszonyokhoz képest" határozandó meg. Ennél többet a dolog felől & rendszabályok sem mondanak. Úgyde a családtartás évi költsége és a vagyon-kereset nem azonos fofogalmak. Az alföldi gazdálkodó nagy városokban a családtartás évi költsége tetemes az intelligens elemnél, mely egyszersmind legnagyobb részben vagyontalan s kereseténél rendszerint többet költ;