Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-08-19 / 33. szám
vics szenográdi plebánust, a lakosok halálra verték, a templomot visszavették 1684-ben, a cserit pedig 1681-ben. A börzsönyi templomot b. Hellenbach vette el a katholikusoktól. Boriban a régi templom romjain ujabbat épitének a reformátusok. A drenói sem rég épitteték. 3-dik tanú : Sámbori György bakabányai polgár ág. vallású 70 éves : Prandorfra, a Tököly mozgalmak előtt páter Iianula járt ki, sedecimát szedni, de aztán a rebellisek megfogták, s nem tudja hova vitték. A báthi, prandorfi, bagonyai s több templomokat, Tököli biztosai vették el a katholikusoktól. 36-ik tanú : Kovács János r. kath. előkelő tábla biró, mintegy 50 éves, az első pontra nem felelhet, mert akkor felső Magyországon tanult; a második pontra mondhatja, mert akkor gr. Kohári István udvarában volt, hogy az Erdődi commissio után Cseriben egy licentiatus szolgált; a pribeliben Kajeli András leánya fölött Deák Bálint licentiatus tartott halotti beszédet. 46-ik tanú : tisztelendő Hergovicz András, mintegy 70 éves tiszta lelkiismeretére vallja, hogy a dacsólámi és szuhányi ekklát 1678—80-ban ő — a cserit egy licenciatus administrálta. A teszéri templomot Madics Pál alispán és Petróci Tamás honti alesperes és németi lelkész pecsételték le. A marosi ekklát is Visegráddal átellenben 13 évvel a Tököli revolutió után ő administrálta, s mind a mellett, hogy helvét hitvallású tagja s volt az ekklának, a stólát tanúnak fizették. 48-ik tanú : Vicsányi Mátyás emlékezik, midőn a dacsólámiak, a kath. plebánust és mestert elverték s kocsira rakva a határra kihordták. 54-ik tanú: Tenczer Pál, Schmideg Mátyás jobbágya, és Tenczer János, Dvornikövits Miklós jobbágya, Vámos Mikolán, vallják hit alatt, hogy néhai b. Balassa Ádám idejében, a pásztói, mikolai és perőcsényi ref. templomoklepöcsételtettek. 55-ik tanú: Pásztor Mihály szakállasi lakos, özv. Schmidegné jobbágya, hit alatt vallja, hogy a mikolai prédikátort, néhai b. Balassa hajtotta el, hogy Mikolán a börzsönyi plebánus, majd egy Ignác nevü jezsuita misézett, kinek tanú is ministrált. Tanú azt is vallja, hogy a mikolaiak a kath. iskolamestert elkergették, az oltárt a templomból kétszer is kihányták, miért elsőben a mostani alispán apja Dvornikovics, majd Madocsányi Miklós által megfenyíttettek. Höke Lajos. (Folytatása köv.) KÜLFÖLD. A Luther-ünnepély. A mi 400 évvel ezelőtt egy egyszerű, istenfélő bányász család örömnapja volt: az az esemény ma 400 év után világraszóló nagy örömünnep tárgya ! Folyó év nov. 10-én lesz 400 esztendeje, hogy Luther Márton Eislebenben születelt. Országok java népe, szine-java örvendez e napon, s örömének, hálájának kifejezést siet adni világszerte, amaz isteni gondviselés iránt, mely e világot Luther Mártonnal ajándékozta meg. A magyar ev. egyház előkészületeiről nem szólunk ezúttal; csupán rövid vázlatos képét adjuk az Erfurt, Eisenach s Wartburgban, mint Luther tevékenysége főszinhelyein lefolyt ünnepélynek, melyen vagy 25,000-én vettek részt. Erfurt városa f. hó 8-án ünneplő ruhába öltözött. Üde zöld galjak disziték a házakat, a virágguirlandok majdnem betetőzték az utcákat, melyeknek a Lutherképek adták meg a jellegét. Számos diszkaput állítottak | fel. Az Augusztinus-templom belsejét élővirágok és délszaki növények díszítették és a tribünökkel teli téren a templom előtt szintén viragágyak voltak. E tér közepén állították fel Luther Márton életnagyságú pompás szobrát, melyet Bornemann Károly erfurti szobrász mintázott. Luther emelt fővel áll és balra tekint, láthatólag a megindult hallgatóságra. Bal karján szélesen nyugszik a nyitott biblia, a jobb kéz pedig a nyitott könyvre nehezedik. Az egykori kolostor, melyben Luther élt, most árvaházzá alakíttatott át, cellája azonban 1870-ki tűzvész után renováltatott. A falakat és a mennyezetet faburkolat födi, melyekre Luther dalaiból versek vannak felírva. Üveg alatt őrzik az igazi Luther-biblia félig elégett lapjait. A falon sajátkezű írásában és „Martinus Luther 15434 aláírással függ ez a mondás: ^Absorpta est mors in victoriam.* A cellát Luther dombormivű arcképe díszíti. Reggeli 9 órakor kezdődött az ünnepi istenitisztelet a mezítlábas (Barfüsser) templomban, ahol dr. Baur berlini consist. tanácsos és udvari lelkész, mondott prédikációt ; félórával később az Augusztinus templomban volt isteni tisztelet, ahol Ritschel wittenbergi theol. szemináriumi tanár prédikált. Az ünnepély legfőbb jelenete a történelmi díszmenet (historischer Festzug) volt, mely Luthernek Wittenbergából Wormsba való vonulását történelmi hűséggel ábrázolta. Ismeretes dolog ugyanis, hogy Luthert Wormsba, a birodalmi gyűlésre, a császár védlevélen kivül meglehetős tömeg fegyveres vitéz és főúr kisérte, a császár levelénél is nagyobb oltalmuk Luther ekkor Erfurtba is benézett, lelkes ovációban részesülvén a lakosság részéről. A menet hiteles leirása ez alkalomból meg is őriztetett s annak nyomán rendezték el a mostani diszmenetet. Délután 3 órakor harsantak meg a díszmenet megindulását jelző trombiták. A weimari Frenszel, történelmi festő mesterkezére valló diszszel vonult el 3000 ember, egyik pompásabb középkori öltözetben mint a másik. Lovagok, patríciusok, scholastikusok, maguk a szereplő személyek : Luther s vele egy kocsiban Amsdorf Miklós püspök, Suaven Péter és Justus Jónás, a kocsi előtt közvetlenül a császári hírnök, mindenütt páncélos lovagok, íjászok, külön bámulat tárgyai voltak, a mint elléptettek tribünjeink előtt. Ki nézte volna az egyetemek küldötteit, a modern diákok tömegét, mikor a föltámadott Luthert láthatta. Valóben Frenszel ur, a festész megszólalásig hasonló volt Luther jobb arcképeihez, amint a kocsiban ülve általános ujongás tárgyát képezé. A kocsi után a díszkíséret jött, a wormsi egyetem rektora és negyven tanára lovon ; utánuk újra egy ezreddel fölérő diákhad, oly öltözetben, mely a XV. századi viseletnek hű utánzása. A főutcán, az Angeren átvonulva, ennek egyik házából körülbelül 25 lovas ugrat ki, a választófejedelem nevében elfogva Luthert és a császár hatalmánál is nagyobb biztonsággal őrködve fölötte azontúl. Utánuk patríciusok, nők, leányok léptetnek elő, kendőket lobogtatva, virágokat szórva a szellem nagy harcosának útjára. A menethez csatlakoznak s azzal vonulnak odább. Ütána a kertészek csoportja jött, oly kocsit vontatva, mely maga egy élő virágos kert, hat méter hoszszaságban s három méter szélességben. A domtér elé érkezve, ott Luther óriás szobra előtt nyolc zenekarból összeállított nagy chorus, melyet Buchner karnagy vezényelt, az .„erős vátunk nekünk az Isten* megrázó éneket adta elő, melyet az egész nép kisért. Ezután Rogge udvari lelkész tartott bestédet, mire a császárt éltették és a „Wacht am Rhein*-t éne-