Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-12 / 32. szám

suk, szoktassuk az olvasásra, törjük a jeget. De a köznép egyrésze olvas már politikai lapot is, olvashat tehát, minő a ^Vasárnap*, szivét nemesítő vallásos lapot is. Áldozzon már egyszer magyar köznépünk is könyvre, irodalomra, jótékony célokra, különösen a vagyonosabbaktól ezt méltán elvárhatjuk. A magyar középrend áldoz mindenre, a magyar köznép semmire. Igazán és szépen ir erről az »Egyetértés® minapi számában egy szellemes tárcaírónk ekképen: , A magyar középrend az, mely csaknem egymaga viseli költségeit a nemzet-föntartás nagy céljának. Ez adakozik a Sz. István, Arany, Petőfi, Széchenyi, Deák, Eötvös emlékszobrára; ez emelt fényes palotát a hazai tudománynak; ez lelkesedik a csángók betelepítéséért; ez ion koszorút elhalt nagyjaink sírjára; ebből az osztályból kerül ki azok száma, kik szükségét érzik az irodalmi tápláléknak de széltében gyarapodik a paraszt. Ez is öröm nekem, de nem egész. Szerzi egyre-másra a vagyont, de eszményei nincsenek. Nem éri föl azt lelkével, hogy mi az: nemzet, mi az: haza?* Ajánljuk a »Vasárnap *-ot ker. magyar népünk pártfogásába. A lap egész évi ára 2 frt, mely Felsőbányára a szerk. kiadóhoz küldendő. Endreffy János. BELFÖLD Helyreigazítás. Tisztelt barátom ! A középiskolai törvény végrehajtásáról szóló cikkemre néhány megjegyzést tettél, örvendek, hogy nagyban és egészben helyesled nézeteimet, a mi pedig a cikk erős pártszinezetének kifogásolását illeti, ám legyen : dixisti et salvavisti animam. Hanem azt sajnálom, hogy lapod 31. számának jegygyei aláirt vezércikkét szó nélkül tetted közzé, mert abban egy sajnos és rám nézve sérelmes félreértés foglaltatik. A cikkiró azt mondja, hogy én a domestikára nézve felizgatom és félrevezetem a közhangulatot. Nagyon távol áll tőlem ellenezni a domestika létrejövetelét, sőt óhajtom, szükségesnek tartom ; csak azt mondám minapi cikkemben, hogy a szigorú vagyoni körülmények közt nem csekély akadályokba fog ütközni; hanem igenis hangsúlyoztam azt, hogy kivihetlennek tartom még egy második domestika létrehozását, egy oly alapot t. i., melyből az uj törvény követelménye szerint lehetne ellátni középiskoláinkat. Egyedül erre vonatkoztak azon szavaim, hogy de strigis quae non sunt^ nulla quaestio fiat. Mocsáry Lajos. Reform, lelkészi értekezlet Kápolnás-Nyéken. A vértesaljai ref. egyházmegye lelkeszi kara a tavaszi közgyűlésre többünk részéről beadott indítvány folytán esperes ur felhívására értekezletre gyűlt össze f. hó 7-én Kápolnás-Nyéken. Koncz Imre esperes ur családi körülmények miatt a megjelenésben, mindnyájunk sajnálatára, gátolve lévén, Rácz János nyéki lelkész és tanácsbíró ur nyitotta meg az értekezletet, mely a végett ült össze, hogy a lelkészi értekezletek állandó életbeléptetése ügyében tanácskozzék. De ennél is fontosabb s égetőbb kérdés volt ránk nézve ez alkalommal a közalap kérdése. E nagy fontosságú ügyben a kartársak mindenike megtette saját gyülekezetében az életbeléptetésre vonatkozólag az első szükséges lépéseket, sőt néhányan már is azon szerencsés helyzetben vannak, hogy a rovatos iveket minden nagyobb akadály nélkül kitöltve, nemsokára az egyház megyére is fölterjeszthetik. De fájdalom, a kartársak legnagyabb része minden himezés-hámozás nélkül egyhangúlag ugy nyilatkozott, hogy keresztülvitele nemcsak hogy a legnagyobb ellenkezésre talál, de sőt, legyőzhetlennek látszó akadályokba ütközik. Néhol a hívek az aláírást és fizetést egyenesen megtagadják, saját szegénységökre s egyházuk nyomorúságára utalva, ez »uj adó« behozatala és kivetése ellen határozottan protestálnak, a presbyteriumok ennek folytán ingadoznak, tagjai lemondást emlegetnek. Sőt egyik gyülekezetünkben a presbyterium tényleg le is mondott. >Nem fogadjuk el, nem fizetünk!* ez a szomorú és megdöbbentő jelszó. Fájdalommal hallottuk egymástól e leverő s többékevésbbé egybehangzó relátiókat. Ám azért pillanatra sem veszitők el erélyünket s bátorságunkat. Hiszen mind e nehézséget előre lehetett látni, nagyon nem lephet meg senkit, ki a falusi népet és annak viszonyait közelebbről ismeri, tehát nem szabad tőle megijedni. Rajtunk lelkészeken fordul meg ez életbevágó kérdés szerencsés megoldása : ha mi is meghátrálunk, a közalap ügye elbukott. Ennek pedig nem szabad megtörténni. »Meg kell lenni, mert mi nem tágítunk /* ez a visszhang részünkről a ,nem fogadjuk el* jelszóra. A törvény törvény, azt keresztül kell vinni, ha tüzzel-vassal nem is, de mégis fortiter in re, s vaviter in modo. Lelkészi értekezletünk abban állapodott meg, hogy ez ügyet nem szabad nagyon élire állítani, s azon esetben, ha a hívek az aláírást megtagadják, a presbyterium s esetleg maga a lelkész által eszközlendő kivetésnél a lehető legszerényebb mértéket kell alkalmazni, a helyi viszonyokhoz képest a presbyterium belátása szerint a szegényebb sorsuakat s esetleg a lakó zselléreket még a 20-kros fizetés alól is föl kell menteni, hogy a szegényes néposztály ellenszenve ez s

uj adó* ellen ezáltal is némileg c-illapuljon. A mi gyülekezeteinkben 50 kron túl alig lehet terjeszkedni. Elégedjünk meg egyelőre a soványabb eredménynyel is. A pusztákon lévő hitsorsosok összeírása költséggel járván, fölmerült a kérdés, hogy e költséget kí viselje : az illető egyház-e vagy a közalap? s miután ez esetben az eljárási költség aligha el nem nyeli a közalapra aláirt kis Összegeket, vájjon érdemes-e a pusztákon levő cselédséget is megkeresni ? (A gazdatiszt urak ugyanis egyenesen megtagadták ez ügyben a közreműködést.) Az értekezlet e kérdés mikénti eldöntését is a: illető lelkész belátására bizza, mint aki a körülményekhez képest legjobban megítélheti, hogy mit tegyen, vagy ne' tegyen; azonban hangsúlyozza, hogy a törvény szelleme és rendelete lehetőleg szem előtt tartassék ugy itt, mint általában a közalap életbeléptetése procesusának minden mozzanatánál. Sok egyéb aprólékosnak látszó, mind a mellett a közalap ügyének sikeres megoldására szintén jelentékeny befolyással biró kérdéseket vitattunk még meg a fenn tebbieken kivül, minek folytán egymástól mintegy uj erőt nyerve, abban a reményben élünk, hogyha még annyi nehézséggel küzdve is, a közalap ügyét egyházainkban mindenütt diadalra segithessiik. Ezután kisebb fontosságú ügyek megbeszélésére tértünk át. Igy a többek közt kívánatosnak jeleztük, de