Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-08-05 / 31. szám
Különösen a domesztika megalkotása az, a mi jelenleg már elodázhatlan, úgyszólván becsületbeli kötelessége a zsinati törvények végrehajtására hivatott közegeknek. De azért alig jut valakinek eszébe, gondolkozni és hozzászólani az életbeléptetés módozataihoz. Váljon mi lehet az oka e kétségbeejtő hallgatásnak ? Föl kell vetnünk e kérdést, hogy a feleletben egy keserves sejtelmünknek adván kifejezést, felrázzuk nyugalmukból az édesen szendergőket. Mocsáry Lajos, e lap közelebbi számában, egész őszinteséggel, nyiltan kimondta, amit az egyház munkásainak jórésze — csupa merő szemérmetességből — lelke mélyében rejteget, hogy t. i. az egyházi közalapból úgyse lesz semmi, tehát de strigis, quae non sunt, nulla mentio fiat. Adja isten, hogy tévedjünk ; de mi részünkről, egyszerű laikus eszünkkel egyéb okát a közönyös hallgatásnak nem vagyunk képesek fölfedezni. S ha már most gondolkozunk a fölött, hogy mi indította épen azon köröket, melyeknek az egyházi reformok életbeléptetése körül előljáró szerep van praedestinálva, erre a veszedelmes meggyőződésre : a nehézségektől visszariadó kishitűség rovására kell ama balvéleményt följegyeznünk. Hiszen hogy a domesztikával járó ujabb megterheltetés mily óriási súllyal nehezedik azon egyháztagok vállaira, kiknek mint állampolgároknak is olyannyira igénybe van véve áldozatkészségük, azt mindenki tudja. Aki pedig különösen a vidéki közönség anyagi viszonyait ismeri, aki megfigyeli azt a megdöbbentő jelenséget, hogy az elszegényedés — dacára a hivatalos statisztika szemfényvesztő kimutatásainak — rohamosan terjed épen azon körökben, a melyeknek áldozatkészségéből kellene létrejönnie az egyházi közalapnak: az méginkább belátja a domesztika szervezésének akadályait. De mindezek dacára, ha egyszer az egyházi közalap szükségességét elismerjük : akkor teszünk igazi szolgálatot az egyháznak, ha igyekszünk az ezen intézményben rejlő terhet az egyháztagok fizetési képességével összeegyeztetni s magát az intézményt velők megkedveltetni, és nem akkor, ha a közhangulat felizgatásával és félrevezetésével vagy meggyűlöltetjük az olyannyira hasznos intézményt, vagy — ami nem kevésbé veszedelmes — rezignatiót idézünk elő a tekintetben, hogy hiszen úgyse lesz az egészből semmi. A domesztikának minden mutatkozó nehézségek dacára, létre kell jönnie, nemcsak azért, mert azt az egyetemes egyházat képviselő zsinat törvénybe iktatta, tehát nemcsak legális szempontból, hanem a prot. egyház fennmaradásának és virágzásának érdekében is. Az ijesztő ellentét, mely a megélhetés mind súlyosabbá váló föltételei és a lelkészi fizetések közt napról-napra kirívóbban mutatkozik, okvetlenül kiegyenlitendő, még pedig mielőbb; mert e tekintetben minden órai késedelem szemmelláthatóvá lesz a hazai protestantismus óramutatóján. A domesztikára vonatkozólag, szerintünk, fol sem szabad vetni a kérdést, hogy létrejöhet-e az, vagy sem ? A kérdés csak az lehet, váljon a centralizátió vagy a decentralizátió elve szerint szervezzlik-e azt? Mint egyházi téren afféle laikus, nem szándékozom ez utóbbi kérdés részleteihez tüzetesebben hozzászólani. Egész általánosságban azonban ki kell fejeznem abbeli véleményemet, hogy azok, akik e kérdésben a merev centralizatió álláspontjára helyezkednek, egy, gyakorlati következményeiben végtelenül fontos elvet tévesztenek szem elől. Az uj intézmények sikere — ugy politikai, mint társadalmi téren — annál biztosabb, mennél inkább megvan azok közt és a mult intézményei közt a folytonosság és az összefüggés. A protestáns egyház minden institutiója eddigelé a decentralizátió elvén alapult. Ezen elv érvényesitése képezte forrását mindazon hagyományos erényeknek, melyekkel a protestánsok eddigelé méltán dicsekedtek. Ezen elv respektálása tette elviselhetőkké az egyház által kirovott terheket, ez tartotta ébren á protestáns emberben a hitéhez való hűséget, az egyházi ügyek iránti érdeklődést sat. sat. Bizony kár lenne mindezen erényeket mesterségesen kiirtani az emberek szivéből épen akkor, a mikor azokra a legnagyobb szükség van. Ezeket gondolják meg azok, akik a boszorkányokat emlegetik, midőn a domesztikára vonatkozó törvény végrehajtásáról van szó. Igenis, szerintünk se lesz semmi az egyházi közalapból, ha magunk tesszük azt lehetetlenné. De reméljük, hogy hitfeleink józan többségének akarata és óhajtása ellenkező, s elvárjuk, hogy azok, akik az intézményt akarják, helyes uton fogják keresni annak végrehajtására az eszközöket és módokat is. • ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Ötödik közlemény. — 44. A hézdivásárhely-véuosi államilag segélyzett községi elemi népiskola értesítője. 3-ik évfolyam. Szerkesztette M. Székely János igazgató. Értekezés: Néhány adat és jellemvonás a szülői szeretet köréből, Barabás Mórtól. 4 fi- és 6 leányosztályban a tanulók összes szá-