Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-08-05 / 31. szám

Különösen a domesztika megalkotása az, a mi jelenleg már elodázhatlan, úgyszólván becsület­beli kötelessége a zsinati törvények végrehajtá­sára hivatott közegeknek. De azért alig jut vala­kinek eszébe, gondolkozni és hozzászólani az élet­beléptetés módozataihoz. Váljon mi lehet az oka e kétségbeejtő hall­gatásnak ? Föl kell vetnünk e kérdést, hogy a feleletben egy keserves sejtelmünknek adván ki­fejezést, felrázzuk nyugalmukból az édesen szen­dergőket. Mocsáry Lajos, e lap közelebbi számában, egész őszinteséggel, nyiltan kimondta, amit az egy­ház munkásainak jórésze — csupa merő szemér­metességből — lelke mélyében rejteget, hogy t. i. az egyházi közalapból úgyse lesz semmi, tehát de strigis, quae non sunt, nulla mentio fiat. Adja isten, hogy tévedjünk ; de mi részünk­ről, egyszerű laikus eszünkkel egyéb okát a közönyös hallgatásnak nem vagyunk képesek fölfedezni. S ha már most gondolkozunk a fölött, hogy mi indította épen azon köröket, melyeknek az egy­házi reformok életbeléptetése körül előljáró sze­rep van praedestinálva, erre a veszedelmes meg­győződésre : a nehézségektől visszariadó kishitű­ség rovására kell ama balvéleményt följegyez­nünk. Hiszen hogy a domesztikával járó ujabb meg­terheltetés mily óriási súllyal nehezedik azon egyháztagok vállaira, kiknek mint állampolgárok­nak is olyannyira igénybe van véve áldozatkész­ségük, azt mindenki tudja. Aki pedig különösen a vidéki közönség anyagi viszonyait ismeri, aki megfigyeli azt a megdöbbentő jelenséget, hogy az elszegényedés — dacára a hivatalos statisztika szemfényvesztő kimutatásainak — rohamosan ter­jed épen azon körökben, a melyeknek áldozat­készségéből kellene létrejönnie az egyházi köz­alapnak: az méginkább belátja a domesztika szer­vezésének akadályait. De mindezek dacára, ha egyszer az egyházi közalap szükségességét elismerjük : akkor teszünk igazi szolgálatot az egyháznak, ha igyekszünk az ezen intézményben rejlő terhet az egyháztagok fizetési képességével összeegyeztetni s magát az intézményt velők megkedveltetni, és nem akkor, ha a közhangulat felizgatásával és félrevezeté­sével vagy meggyűlöltetjük az olyannyira hasz­nos intézményt, vagy — ami nem kevésbé ve­szedelmes — rezignatiót idézünk elő a tekintet­ben, hogy hiszen úgyse lesz az egészből semmi. A domesztikának minden mutatkozó nehézsé­gek dacára, létre kell jönnie, nemcsak azért, mert azt az egyetemes egyházat képviselő zsinat tör­vénybe iktatta, tehát nemcsak legális szempont­ból, hanem a prot. egyház fennmaradásának és virágzásának érdekében is. Az ijesztő ellentét, mely a megélhetés mind súlyosabbá váló fölté­telei és a lelkészi fizetések közt napról-napra ki­rívóbban mutatkozik, okvetlenül kiegyenlitendő, még pedig mielőbb; mert e tekintetben minden órai késedelem szemmelláthatóvá lesz a hazai pro­testantismus óramutatóján. A domesztikára vonatkozólag, szerintünk, fol sem szabad vetni a kérdést, hogy létrejöhet-e az, vagy sem ? A kérdés csak az lehet, váljon a cen­tralizátió vagy a decentralizátió elve szerint szer­vezzlik-e azt? Mint egyházi téren afféle laikus, nem szán­dékozom ez utóbbi kérdés részleteihez tüzeteseb­ben hozzászólani. Egész általánosságban azonban ki kell fejeznem abbeli véleményemet, hogy azok, akik e kérdésben a merev centralizatió álláspontjára helyezkednek, egy, gyakorlati következményeiben végtelenül fontos elvet tévesztenek szem elől. Az uj intézmények sikere — ugy politikai, mint tár­sadalmi téren — annál biztosabb, mennél inkább megvan azok közt és a mult intézményei közt a folytonosság és az összefüggés. A protestáns egy­ház minden institutiója eddigelé a decentralizátió elvén alapult. Ezen elv érvényesitése képezte for­rását mindazon hagyományos erényeknek, melyek­kel a protestánsok eddigelé méltán dicsekedtek. Ezen elv respektálása tette elviselhetőkké az egy­ház által kirovott terheket, ez tartotta ébren á protestáns emberben a hitéhez való hűséget, az egyházi ügyek iránti érdeklődést sat. sat. Bizony kár lenne mindezen erényeket mesterségesen ki­irtani az emberek szivéből épen akkor, a mikor azokra a legnagyobb szükség van. Ezeket gondolják meg azok, akik a boszor­kányokat emlegetik, midőn a domesztikára vonat­kozó törvény végrehajtásáról van szó. Igenis, sze­rintünk se lesz semmi az egyházi közalapból, ha magunk tesszük azt lehetetlenné. De reméljük, hogy hitfeleink józan többségének akarata és óhajtása ellenkező, s elvárjuk, hogy azok, akik az intézményt akarják, helyes uton fogják keresni annak végre­hajtására az eszközöket és módokat is. • ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Ötödik közlemény. — 44. A hézdivásárhely-véuosi államilag segélyzett községi elemi népiskola értesítője. 3-ik évfolyam. Szer­kesztette M. Székely János igazgató. Értekezés: Néhány adat és jellemvonás a szülői szeretet köréből, Barabás Mórtól. 4 fi- és 6 leányosztályban a tanulók összes szá-

Next

/
Thumbnails
Contents