Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

valamint a fizető és nemfizető egyháztagoknak névjegyzéke. — Virágzó kis egyház anyagi ügyeiről ad számot e füzet, melyből megtudjuk, hogy a gyülekezet 691 lélekből áll, s tavaly született 49, meghalt 45, házasult 19, confirmáltatott 20 egyháztag. Kiadása volt 2771 frt 51 kr. (lelkész fizetése 1200 frt); bevétele 3344 frt 48 kr., azért ily nagy összeg, mert harmadéve is oly jól gazdálkodtak, hogy a tavalyi bevétel első tétele: „mult évi kézpénz maradvány 978 frt 80 kr/ Az egyház lelkésze iMészáros Sámuel, főgondnoka Kiss József Aigner Lajos kiadásában ismét napvilágot látott a „Magyar Könyvtár* négy füzete, melyek a következők : Az arany középút, irta Mayer Miksa. A három tornyú vár, vagy : a mindentmérő vargalegény. Népmese, irta Mokos Károly. Saját bosszújának áldozata, irta Mayer Miksa. Hogyan lehet könnyen meggazdagodni, elbeszélés, irta Győry Vilmos. Egy-egy füzet ára 15 kr. Minden füzet külön is kapható. K Ü LÖNFÉLÉK * Hittani csodabogarak cim alatt az „Uj Magyar Sión* mult évi decemberi füzete egy több mint hat lapra terjedő pasquille-t tett közzé, mely hallatlan cynismussal a magyar protestáns egyházat, mint valami rabló-bandát pellengérezi ki. „Legérdekesebb csadabogár — igy szól — a magyar prot. egyház azon ötlete, hogy a kath. alapítványokban ő is akar részesülni. E végből előbb gyűléseket, conventeket, zsinatot tartottak, hol az eltulajdonítás módozatait megbeszélték. Elvégre röpiratot adott ki valami Orbán, s ezt mint a bölcseség, tudomány netovábbját hirdetik, osztják .... Mily iszonyú vallás az, mely ilyen igazságtalanságra ihleti híveit, mily gyámoltalan vallás az, mely ha embereiben a vágyak ily fertelmes gyoma támad, elfojtani nem birja : nemcsak hogy el nem fojtja, hanem tűri. hogy ezen vallás nevében gyakoroltassák erőszak. ... A protestánsok folytonos hivatkozása a józan észre, mely miatt a vallási titkokat is kiküszöbölik, csötörtököt mondott; a hol szerezni lehet, ott a józan ész szabályát nem tisztelik : mert hiszen a józan ész parancsolja: ne bántsd a másét. De hogyan követelhetnők a józan ész respectusát, mikor elvetették a tízparancsolat azon tábláját, hol a VII. parancsolat áll irva, stb. stb.* Csoda, hogy a pasquille címéül nem választották a némely angol pályaudvaron olvasható feliratot : »Betvare of píckpockets* (őrizkedni kell a zsebmetszőktől.) Mert valóban, a ki az „U. M S * cikkét olvassa, szentül azt hiszi, hogy a protestánsok csakugyan kath. alapitvanyok eltulajdonítását vették célba, s hogy a prot. vallás a rablást szentesíti! Ha azok, a miket az »U. M. S.* ránk akar fogni, csak távolról is ugy állanának, akkor ugyan célellenes munkát végzett az a »valami Orbán;

« mikor könyvet irt annak bebizonyítására, hogy a tanulmányi alapot képező javak jogi természetük szerint országos alapítványok s e szerint országosan kezelendők, országos közművelődési célokra fordítandók. A prot. egyház midőn Orbán nézetét magáévá tette, csak azon álláspontra helyezkedett, mely először kifejezést nyert az országgyűlésnek az alapítványok ügyében Ghyczy Kálmán elnöklete a'att kiküldött első albizottsága véleményében, mely is többek közt egyenesen kimondja, hogy „sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem egyeztethető meg, hogy a nemzet közös tulajdonából az összes nemzet közös javára tett alapítványoknak jótéteményeiben ne az összes nemzet részesittessék. * Tessék már most az „Uj Magyar S;

onnak* a ránk ruházott szép címeket a kath. egyház egyik leghívebb fiára, Ghyczy Kálmánra ruházni, a kiről országvilág tudja, hogy a milyen jó katholikus, épen olyan jeles és lelkiismeretes jogtudós. Bizony nem tudják, mit cselekesznek, kik az igazság határin túl feszitelt igények mellett, ellenfelüket még hazug ráfogásokkal és szenteskedő insolentiával is ingerlik. Ezért idéztem én lapom mult évi 48-ik számában Girardin hírneves mondását, s ezért ismétlem újból : excés de la force tourne contre elle et la change en faiblesse.* Ballagi Mór. * Az alapítványok ügyéről Hegyi Pal, kinek könyvét fenntebb ismertettük, ekkép nyilatkozik : Királyaink dús javadalmazásokkal gondoskodtak a nemzet közművelődési és valláserkö'csi szükségeinek födözéséről. Föl kell tennünk rolok annyi bölcseséget, hogy minden esetre az egész nemzetről s nem egyes felekezetről kívántak gondoskodni; föl kell tennünk rólok, hogy ha az ő életökben jött volna létre a vallásújitás, ennek követőit igazságérzetök s méltányosságuk szintén nem hagyta volna támogatás nélkül, politikai bölcseségok pedig legalább is olyfokú jóakaratra sarkalta volna őket irántok, amilyenben a római-katholikus hierarkhiát részesítették mindannak dacára, hogy az az állam függetlenségét még a „Syllabus* előtt is többször fenyegette. Azt gondolom, hogy az alapító fejedelmek szándékát józanul csak így lehet magyaráznunk, ha emiéköket meggyalázni nem akarjuk; a „mens fundatorum*, melyre az ultramontánok oly nagy súlyt szoktak fektetni, ha különben időszerűtlenné nem lett, csak a méltányosság és jogosság fényében követelhet tiszteletet; ha tehát a nem katholikus felekezetek most azzal állanának elő, hogy ők ugyan századokon át igen mostoha, épen vérig, sőt halálra üldözött gyermekei voltak a nemzetnek; hisz máglyahalált mondott rájok törvénykönyvében • nemcsak jótéteményeiben nem volt részök, de még azt is többször erőszakosan rabolta el tőlök, ami az ő saját szerzeményök volt, hogy mennél több kedvezményben részeltesse épen azon felekezetet, mely csak akkor elégíthető ki, ha telhetetlen uralomvágyának az állami lét alapföltételeit is áldozatul dobja ; ők mindannak dacára a legsanyarúbb nélkülözések, sőt véres üldözések között nemcsak saját létök, hanem a nemzet államisága érdekében is SZÍVÓS kitartással harcolva, oly érdemekkel dicsekedhetnek, melyeknél fogva talán azt sem lehetne túlzásnak mondani, ha most azon felekezet rovására,