Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

a canonica vibitátióról irott cikkben pedig ez áll: a canon. visitátió 8-ik kérdése ez : Az évi számadások rendben s meg­vizsgálva vannak-e ? Tudok egyházmegyét (nomina sunt odiosa), hol e kérdésre az egyházlátogatási jegyzőkönyv sze­rint a felelet évről-évre és minden egyházban ez: a száma­dások rendben vannak, átvétettek; már kérem alásan, a ki szándékos ferdítéssel él, az olyan idézeteknél, a mi­ket cáfolni vagy magyarázni akar, az sem erkölcsi, sem irodalmi érzékkel nem bir, mert az igazság és hűség el­len vét, a mi legnemesebb része mindannak, a mit írunk és mondunk: ennélfogva teljes bátorsággal feltehetem, hogy e falsificatiót, nem a felfogás hiánya, hanem a rossz­akarat bősége okozta, mert azt fel sem lehet tenni, hogy egyházlátogatási jegyzőkönyv és esperesi jelentést tartalmazó egyh. m. j. könyv között, külömbséget ne tudjon tenni a visszhang irója. Azzal hát nincs mivel kakasülőre állani, s onnan nagy dölyfösen azt kiáltani: az teljességgel nem áll, a mit senki sem állit, hanem azt vonja ön kétségbe, a mi mondva van, hogy t. i. az egy­házlátogatási jegyzőkönyvben nem áll a fent jelzett mondat. Eszmét, gondolatot, elvet, ha nem várunk is min­denkitől, a ki ír, de igazságot igen; azzal mind e lap tekintélye, nv'nd olvasó közönsége Ízlésének tartozik a ki ir, hogy igazat szóljon. Még a Korán is azt mondja: a ki igazságot cselekszik, jó ágyat vet magának ; hát még a mi szent könyvünk: az igazság kedvesebb az áldozat­nál, mondja bölcs Salamon ; a krónikák irója meg arról győz meg, hogy az igazságot, még ha botrányt okoz is, ki kell mondani ; na de hát az felfogás dolga, az igaz­ságnak ellensége vagy baratja lenni — chacun á son goűt. De minthogy ön az egyh. megyei j. könyvből akarta kiolvasni azt, mit én az egyházlátogatási j. könyvben mondtam, hogy van: idézek önnek az egyh. m. j. könyv­ből : 1881. 4-ik lap 8-ik pont: „az egyházak számadásai helyben megvizsgálva vannak s a can. visitatiónak átadva; kivéve Besenc, Biidösfa, Gordisa, Kórós, Sámod, Sós­vertike ; felülvizsgálatra szétküldettek4 ; ha ennek va­lóság felel meg, hogy lehet az, hogy 1882-ben egyszerre négy évi: 1877. 1878. I879. és 1880-ik évi számadáso­kat adtak ki felülvizsgálatra? vagy az előző évek pi­hentek, csak az 1881 évi lett kiadva? hát megsúgom önnek, hogy ennek oka Nagy-Harsány ; legyen elég most ennyi; de másfelől ön azt mondja: „az teljesség­gel nem all, hogy az esperesi jelentésben évről évre elő­fordulna ez a kifejezés : a számadások rendben vannak, átvétettek4 ; épen az a baj, hogy benne nincs; ebből is következtetem én, hogy nem annnyira az igen tisztelt esperes iránt való jó indulat, mint az irántam való ma­litia eredménye a visszhang. A ki valakit védeni akar, nagyobb körültekintéssel jár el, nem állit olyat, a mi védencének hátrányára van, sem nem hoz fel olyat, a minek indokolása könnyen compromissió lehet; p. o. az esperessé lett másodszori megvalasztatast. Szokatlan, mondhatni durva módon lett megtámadva egy lelkész által, a miért elfelejtett a megbizás lejártával lemondani ; a között kellett tehát választani, hogy, egy mindenkivel jól lenni akaró esperestet hagyjunk teljesen compromit­talni, vagy egy jogos téren álló, de helytelen módon támadó lelkészt hagyjunk magára, — azt hiszem, helyesen — az utóbbit tettük: de ha azt kérdezi ön: helyes-e a mandatum lejártával le nem mondani, s a szavazást a cárion, visitatio tartamára tenni ? erre határozottan azt felelem, hogy nem. Nem akarom az ön kihívását felhasz­nálni arra, hogy példákat hozzak fel annak bebizonyí­tására, hogy az ön védekezése sem nem őszinte, sem nem eléggé indokolt, azt hiszem kitűnik az az eddigiek­ből is. Másfelől azt sem tartanám lovagias eljárásnak, hogy most, midőn az esperesi választás előtt állunk, többet mondjak az ön kedvéért a jelenlegi esperesről, mint először szándékom volt. Az iskolalátogatásra nézve ís a szokott ferdítést használja a Visszhang, mondván: B. J. az iskola meg­vizsgálását ís a can. visitatio ^kötelességévé teszi. Először ís B. J. iskolalátogatásáról szól, a mi nem egészen azonos a szorosan vett vízsgálással; de nem is én, hanem a 88-ik kánon mondja: „vizsgálják meg az iskolai tanítók képzettségét s mind iskolai, mind templomi szolgálatát, mint szintén életöket s erkölcsöket.4 A 23-ikvi­sitatiói kérdés is ennek felel meg. A visszhang azt mondja „erre nézve egy külön, utazó esperesi hivatalt kellene felállítani.4 Oh, nem ! csak az ön által említett munka­felosztáselve nem az éjszakát, hanem a nappalt vegye igénybe; éjjel aludni, nappal dolgozni. Ez egyházme­gyében hét év óta látok canonica visitatiót, de a mit lát­tam, az egy óránál nem vett többet igénybe egy sem ; még egy vagy másfél óra, és jut idő mind az iskolalá­togatás, mind a számadás átnézésére. A megelőző esperes meglátogatta az iskolákat s azt már körlevelében is jelezte, — ugy szintén a jelenlegi az első évben, — anélkül, hogy utazó esperestet hor­dozott volna zsebében. Ön nem valami szerencsésen menti a n. t. esperes urat, az évenkénti 900—1000 levélírás­sal is; e szám is azt mutatja, hogy kevés dolgot, — vagy ügyet, — végez el, mert külomben nem kellene annyit irni ; vagy azt, hogy fele a leveleknek tárgytalan, harmada meg véleménykérés. A canonica visitatio legyen canon. visitatio, sem nem mulatság, sem nem szórakozás. Ön a számadások meg nem vizsgálását a tanács­birákra óhajtaná hárítani; azok nem vizsgálhatják, a mit ki nem adnak; de hát értem azt, hogy ön nem csak feketíteni, de láb alól is szeretné most eltenni a tanács­birákat, hogy a szavazás könnyebben menjen. A vadházasságról szólva is ugy tesz a visszhang, a mint szokott, nem azt idézi, a mi irva van ; p. o. : „a vad­házasságot is a canonica visatátió utján akarja megszüntetni B. J.«: pedig ez van mondva : »ha a canonica visitatio a vi­szályos és vadházasságban élőket a visitatio napjára meg­idézné s rábeszélő ékes szólásával, a veszélyes útról való letérésre intené, alig hiszem, hogy kárba veszne.4 Tes­sék a kettőt összehasonlítani és ki fog tűnni, hogy meny­nyire szereti a visszhang a hűséget és igazságot. Hogy én nem nyújtózkodom az esperes úrhoz ez ügyben sem, igazolja az, hogy járásunk szolgabiraja, — azon jegyző­ségben, melyhez tartozom — kérésemre az alispáni rendelet tartalma szerint intézkedett, de biz a cikk meg­jelenése után. Azt, a mit Illek Vince, újpesti plébános tett 1883-ban, én már 1880-ik évben megkisértettem, t. i. felhívtam a vadházasságban élőket, esküdjenek meg, in­gyen megesketem ; de a községben levő 6 közül egy sem hallgatott rám; egy pusztai bérest eskettem meg, természetes, ingyen. A mi pedig az alispáni rendeletet il­leti, arról szóltak a pécsi és bpesti lapok, de az „Egyh. és Iskolai lap4 -ban, Alföldi Sándor ur is. Az elmondottakból kitűnik, hogy mily erkölcsi, iro­dalmi, s Jogikai értéke van a visszhangnak. A mi pedik csekély személyemre tett nyájas meg­jegyzéseit illeti, p o. hogy észjárásom furcsa : elhiszem, nekem meg az öné furcsa ; hogy szigorúság, pontos­ság dolgában Kálvint szenvelgem: csodálom, hogy ki nem átkoz ön ; választhat ön is exemplárt, a terehegyi vagy vámos-pércsi prédikátor személyében, s ez a jogom nekem is meg van; azt hiszem egymásét nem választ- .

Next

/
Thumbnails
Contents