Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-29 / 30. szám

a canonica vibitátióról irott cikkben pedig ez áll: a canon. visitátió 8-ik kérdése ez : Az évi számadások rendben s megvizsgálva vannak-e ? Tudok egyházmegyét (nomina sunt odiosa), hol e kérdésre az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a felelet évről-évre és minden egyházban ez: a számadások rendben vannak, átvétettek; már kérem alásan, a ki szándékos ferdítéssel él, az olyan idézeteknél, a miket cáfolni vagy magyarázni akar, az sem erkölcsi, sem irodalmi érzékkel nem bir, mert az igazság és hűség ellen vét, a mi legnemesebb része mindannak, a mit írunk és mondunk: ennélfogva teljes bátorsággal feltehetem, hogy e falsificatiót, nem a felfogás hiánya, hanem a rosszakarat bősége okozta, mert azt fel sem lehet tenni, hogy egyházlátogatási jegyzőkönyv és esperesi jelentést tartalmazó egyh. m. j. könyv között, külömbséget ne tudjon tenni a visszhang irója. Azzal hát nincs mivel kakasülőre állani, s onnan nagy dölyfösen azt kiáltani: az teljességgel nem áll, a mit senki sem állit, hanem azt vonja ön kétségbe, a mi mondva van, hogy t. i. az egyházlátogatási jegyzőkönyvben nem áll a fent jelzett mondat. Eszmét, gondolatot, elvet, ha nem várunk is mindenkitől, a ki ír, de igazságot igen; azzal mind e lap tekintélye, nv'nd olvasó közönsége Ízlésének tartozik a ki ir, hogy igazat szóljon. Még a Korán is azt mondja: a ki igazságot cselekszik, jó ágyat vet magának ; hát még a mi szent könyvünk: az igazság kedvesebb az áldozatnál, mondja bölcs Salamon ; a krónikák irója meg arról győz meg, hogy az igazságot, még ha botrányt okoz is, ki kell mondani ; na de hát az felfogás dolga, az igazságnak ellensége vagy baratja lenni — chacun á son goűt. De minthogy ön az egyh. megyei j. könyvből akarta kiolvasni azt, mit én az egyházlátogatási j. könyvben mondtam, hogy van: idézek önnek az egyh. m. j. könyvből : 1881. 4-ik lap 8-ik pont: „az egyházak számadásai helyben megvizsgálva vannak s a can. visitatiónak átadva; kivéve Besenc, Biidösfa, Gordisa, Kórós, Sámod, Sósvertike ; felülvizsgálatra szétküldettek4

; ha ennek valóság felel meg, hogy lehet az, hogy 1882-ben egyszerre négy évi: 1877. 1878. I879. és 1880-ik évi számadásokat adtak ki felülvizsgálatra? vagy az előző évek pihentek, csak az 1881 évi lett kiadva? hát megsúgom önnek, hogy ennek oka Nagy-Harsány ; legyen elég most ennyi; de másfelől ön azt mondja: „az teljességgel nem all, hogy az esperesi jelentésben évről évre előfordulna ez a kifejezés : a számadások rendben vannak, átvétettek4

; épen az a baj, hogy benne nincs; ebből is következtetem én, hogy nem annnyira az igen tisztelt esperes iránt való jó indulat, mint az irántam való malitia eredménye a visszhang. A ki valakit védeni akar, nagyobb körültekintéssel jár el, nem állit olyat, a mi védencének hátrányára van, sem nem hoz fel olyat, a minek indokolása könnyen compromissió lehet; p. o. az esperessé lett másodszori megvalasztatast. Szokatlan, mondhatni durva módon lett megtámadva egy lelkész által, a miért elfelejtett a megbizás lejártával lemondani ; a között kellett tehát választani, hogy, egy mindenkivel jól lenni akaró esperestet hagyjunk teljesen compromittalni, vagy egy jogos téren álló, de helytelen módon támadó lelkészt hagyjunk magára, — azt hiszem, helyesen — az utóbbit tettük: de ha azt kérdezi ön: helyes-e a mandatum lejártával le nem mondani, s a szavazást a cárion, visitatio tartamára tenni ? erre határozottan azt felelem, hogy nem. Nem akarom az ön kihívását felhasználni arra, hogy példákat hozzak fel annak bebizonyítására, hogy az ön védekezése sem nem őszinte, sem nem eléggé indokolt, azt hiszem kitűnik az az eddigiekből is. Másfelől azt sem tartanám lovagias eljárásnak, hogy most, midőn az esperesi választás előtt állunk, többet mondjak az ön kedvéért a jelenlegi esperesről, mint először szándékom volt. Az iskolalátogatásra nézve ís a szokott ferdítést használja a Visszhang, mondván: B. J. az iskola megvizsgálását ís a can. visitatio ^kötelességévé teszi. Először ís B. J. iskolalátogatásáról szól, a mi nem egészen azonos a szorosan vett vízsgálással; de nem is én, hanem a 88-ik kánon mondja: „vizsgálják meg az iskolai tanítók képzettségét s mind iskolai, mind templomi szolgálatát, mint szintén életöket s erkölcsöket.4

A 23-ikvisitatiói kérdés is ennek felel meg. A visszhang azt mondja „erre nézve egy külön, utazó esperesi hivatalt kellene felállítani.4

Oh, nem ! csak az ön által említett munkafelosztáselve nem az éjszakát, hanem a nappalt vegye igénybe; éjjel aludni, nappal dolgozni. Ez egyházmegyében hét év óta látok canonica visitatiót, de a mit láttam, az egy óránál nem vett többet igénybe egy sem ; még egy vagy másfél óra, és jut idő mind az iskolalátogatás, mind a számadás átnézésére. A megelőző esperes meglátogatta az iskolákat s azt már körlevelében is jelezte, — ugy szintén a jelenlegi az első évben, — anélkül, hogy utazó esperestet hordozott volna zsebében. Ön nem valami szerencsésen menti a n. t. esperes urat, az évenkénti 900—1000 levélírással is; e szám is azt mutatja, hogy kevés dolgot, — vagy ügyet, — végez el, mert külomben nem kellene annyit irni ; vagy azt, hogy fele a leveleknek tárgytalan, harmada meg véleménykérés. A canonica visitatio legyen canon. visitatio, sem nem mulatság, sem nem szórakozás. Ön a számadások meg nem vizsgálását a tanácsbirákra óhajtaná hárítani; azok nem vizsgálhatják, a mit ki nem adnak; de hát értem azt, hogy ön nem csak feketíteni, de láb alól is szeretné most eltenni a tanácsbirákat, hogy a szavazás könnyebben menjen. A vadházasságról szólva is ugy tesz a visszhang, a mint szokott, nem azt idézi, a mi irva van ; p. o. : „a vadházasságot is a canonica visatátió utján akarja megszüntetni B. J.«: pedig ez van mondva : »ha a canonica visitatio a viszályos és vadházasságban élőket a visitatio napjára megidézné s rábeszélő ékes szólásával, a veszélyes útról való letérésre intené, alig hiszem, hogy kárba veszne.4

Tessék a kettőt összehasonlítani és ki fog tűnni, hogy menynyire szereti a visszhang a hűséget és igazságot. Hogy én nem nyújtózkodom az esperes úrhoz ez ügyben sem, igazolja az, hogy járásunk szolgabiraja, — azon jegyzőségben, melyhez tartozom — kérésemre az alispáni rendelet tartalma szerint intézkedett, de biz a cikk megjelenése után. Azt, a mit Illek Vince, újpesti plébános tett 1883-ban, én már 1880-ik évben megkisértettem, t. i. felhívtam a vadházasságban élőket, esküdjenek meg, ingyen megesketem ; de a községben levő 6 közül egy sem hallgatott rám; egy pusztai bérest eskettem meg, természetes, ingyen. A mi pedig az alispáni rendeletet illeti, arról szóltak a pécsi és bpesti lapok, de az „Egyh. és Iskolai lap4

-ban, Alföldi Sándor ur is. Az elmondottakból kitűnik, hogy mily erkölcsi, irodalmi, s Jogikai értéke van a visszhangnak. A mi pedik csekély személyemre tett nyájas megjegyzéseit illeti, p o. hogy észjárásom furcsa : elhiszem, nekem meg az öné furcsa ; hogy szigorúság, pontosság dolgában Kálvint szenvelgem: csodálom, hogy ki nem átkoz ön ; választhat ön is exemplárt, a terehegyi vagy vámos-pércsi prédikátor személyében, s ez a jogom nekem is meg van; azt hiszem egymásét nem választ- .