Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

Beszélik azt is, hogy a prófetia értelme nem egészen világos, legalább az istenség átköltözködésének idejére nézve s e szerint mivel a Magh- és Kumbh-Mela további folytatásaival nagyon sok ember érdeke áll kapcsolatban, megeshetik, hogy a profetiának más értelmezést adnak. Bármint végződjék is a dolog, annyi bizonyos, hogy az előbbi nézet nagyon el volt terjedve s a megszentelődésnek talán utolsó alkalmát hihetetlen nagyságú sokadalom kivánta felhasználni. Az ünnepély egész hónapon át tartott; de legünnepélyesebb része ujholdkor volt, amennyiben minden hívőnek egyedüli vágya ekkor fürödni meg a szent vizekben. Minél inkább közeledett ez az idő, annál jobban szaporodott a búcsújárók száma, kik néha igen nagy távolságról is eljöttek. Az Allahabadba járó minden vasút ; használatba vétetett, személy- és teherszállító waggonok egytől-egyig forgalomba hozattak ; a rendkívüli vonatok éjjel-nappal közlekedtek, s bár a waggonokba annyi embert beszorítottak, amennyi csak elfért egymás mellett, mégsem lehetett mindenkit elszállítani. Az indus lapok szerint minden stációnál temérdek nép várakozott egész nap, hogy a sor rákerülhessen. Uj hold előtt három nappal a jobbalporei biztos sürgönyözött, hogy minden gép és waggon forgalomba lévén, több személyt nem szállíthatnak, ennek a következtében az állomásoknál még elmaradt vagy 26,000 ember, a kik aztán felemésztették az egész környék élelmi szerét. Ebből az egy adatból is lehet képzelni, hogy a Ganges partján mily hihetetlen nagyságú tömeg sereglett össze uj holdra. Az ünnepély, kivált apály alkalmával nagyszerű. Az áradások az erődítmény és a Ganges közti roppant tért fénylő fövénynyel beiszapolják. Ezen állíttatik fel ezer meg ezer sátor. A folyó partja íelé van egy bekerített hely a borbélyok számára, kiknek száma több százra megy. Mert a hagyomány szerint egy férfi vagy nő sem fürödhet meg a szent vizekben a nélkül, hogy fejét egészen le ne beretváltatna. Hajdan azt a sok beretvált hajat a folyamba vetették, most azonban egész sereg kereskedő veszi meg a borbélyoktól s hajfonat és paróka alakjában szállítják a keresztyének fejeire. A borbélyok után következnek a viz partján hoszszu sorban a papok, kik pénzért áldják meg azokat az ajándékokat, melyeket a hívők a vizek istenségének kívánnak nyújtani, a mi állhat bármi értéket képviselő tárgyból. Dacárá e roppant néptorlódásnak, tökéletes rend uralkodik. Elmondhatjuk-e ezt a mi európai búcsújárásainkról; Beszélik, hogy pl. Lourdesben néha egész dulakodás támad a forrás körül; Jeruzsálemben meg a szent koporsó templomában török katonák tartják fenn a rendet a szent héten. India búcsúsai más tekintetben is türelmesebbek, mint a miéink. A missió-társulatok felhasználják az efféle néptódulásokat s tartanak vallási felolvasásokat s predikatiókat. Felállanak egy egy tágas helyen s felhívnak mindenkit predikátióík hallgatására, melyekben ugyancsak kicsinylőleg nyilatkoznak a bálványokról s legyalázzák a hamis isteneket. Az indusok, muzulmánok nem is hederitenek az ilyenre ; egyik hallgatja a szónokot, a másik megveszi a bibliát; mert nagyon kíváncsiak minden létező vallásra. Megtörténik, hogy egy-egy fanatikus gúnyszavakat kiabál a missionáriusokra, de erőszakoskodásra nincs eset. Ugyan h . valamelyik protestáns hitszónok, vagy bibliaárus a lourdesi víznél lépne föl hitterjesztőül, megszabadulhatna-e ilyen száraz bőrrel? Látni való tehát egyrészről az, hogy a mi katholikus búcsújárataink csak gyerekjátékok Indiáéhoz képest, de másrészről az is, hogy vallási türelem dolgában még az indusok is felvilágosultabbak keresztyén katholikus atyánkfiainál. A Renaissance után Hetessy Viktor, lelkész. IRODALOM. Szekesfehervárott a „Vörösmarty* nyomdában épen most jelent meg : Az egyházi törvények ismertetése. Különös tekintettel az egyházközségekre. Összeállította : Palffy Károly, a sz. fehérvári ref. egyház főgondnoka. — Igen ügyes dolgozat, mely különösen presbyterek, de általában véve minden egyháztag részére, nélkülözhetetlen kézikönyvül szolgálhat. Röviden szói a ref. egyház alaptörvényeiről, aztán a később alkotott törvényekről, melyeknek főkép az egyházközségekre vonatkozó részét, rövid vázlatban ismerteti. E jogtörténelmi visszatekintés után, áttér a debreceni zsinaton alkotott egyházi törvényekre, s azokat „egyházalkotmany4

és „egyházi törvénykezés* főrovatcimek alatt ismerteti. A zsinati törvényekből is, kiváltképen az egyházközségeket illető főbb pontokat szemeli ki, nem a hivatalos §-ok, hanem tárgyi tartalmuk szerint csoportosítva. Mindamellet a törvény eredeti szövegének illető §-ait zárjel közt megemlíti, azért, hogy a ki a törvény eredeti szövegét meg akarja tekinteni, azt könnyű szerrel tehesse. Szerző úgy látszik, hogy jurista, legalább erre vall gondolkodásmódja, tiszta judiciuma s irálya, mely közönséges ember által is könnyen felfogható, világos, jó magyar stylus. Pálffy ur, nézetünk szerint, főkép azért tett valóban nagy szolgálatot jelen műve közzétételével, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy minél inkább ismeretesek a zsinati törvényeknél irányelvűi szolgáló szabványok, annal kevesebb rázkódás árán lehet életbeléptetni az uj törvényeket. Ama szabványok ismeretének elterjesztésére pedig, ily ügyesen irt népszerű, olcsó (30 krajcáros), rövid (4o lapos) füzet a lehető legalkamasabb. E mű tiszta jövedelme a fehérvári ref. egyház által építeni szándékolt iskola költségeire fordittatik. A Budapesti III. kerületi (ó-budai) h. h. anya-egyház 1882-ik évi jövedelmeinek és kiadásainak kimutatása,