Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-21 / 3. szám

sen,« melyeket inkább érezni, mint olvasni lehet, ez pe- J dig épen azon egyház, melynek merész követeléseivel épen a „Syllabus* tételeiben mert a művelt világ elé , lepni a hierarkhia. Szerző, habár más előzményekből kiindulva, ugyan azon eredményekhez jutott, melyeket e lapok szerkesztője évtizedek óta mindenféle változatokban hirdet, s melyek röviden kifejezve igy formulázhatok : A jogállam nem egyéb, mint a Jézus emberboldogitó tanainak gyakorlati keresztülvitele, a jog-egyenlőség, szabadság és testvériség alapján, mig az egyházfelekezetek többé kevésbbé arra törekesznek, hogy az ég nevében a földet monopolizálják, a testvérek között válaszfalakat húzzanak és a lelkiismereti szabadságot kizárólagos confessiók által megkössék. Az emberiség haladása tehát abban áll, hogy mentül közelebb ér a jogállam eszméje valósulásához, a vallásfelekezetek kizárólagosságai annál inkább irott malaszttá válandók és kénytelenek lesznek Jézus tiszta valláselveit hirdetni. Nagyon tanulságos az a párhuzam is, melyet szerző a keresztyén felekezetek, valamint azok papságai között von. Kemény leckét tart a római-katholikus papságnak, melyben oly testületi szellemet lát, mely, ha máskép nem, legalább szenvedőlegesen Róma szolgálatába szegődik a haza érdeke ellen is ; fejtegeti a konkordátum politikai jelentőségét, melytől azt mondja, hogy „a véresszájú zsarnokság cimboráskodásának oklevele volt a világbutitó sötétséggel.® De azért ezt is elfogadta a római-katholikus papság, melynek ezen viselkedésével szembe állítja a protestáns egyház harcát a pátens ellen s tömör mondásokban emeli ki ama harcnak politikai fontosságát, mert a protestáns egyház „felekezeti önkormányzata mellett szállva sikra, diadalmasan rést lőtt a megcsontosodott kényuralom erősségén s a leglényegesebb szolgálatot tette az országos, politikai közszabadság ügyének is.* Terünk sokkal szűkebb, hogysem elég bő kivonatban mutathatnók be Hegyi Pál könyvét, melyben pedig mindenütt önálló fölfogást s komoly indokokkal támo- ; gatott uj pontokat találunk, akár a Deák Ferenc egyházpolitikai nézeteit tárgyazó fejezetet, akár Bismarck egyházpolitikai kudarcának méltatását olvassuk. Elég röviden csak annyit mondanunk, hogy szerző nemcsak azt a célját éri el teljesen, hogy kimutatja a hierarkhia képzelt jogcímeinek alaptalanságát, hanem a »Syllabus* jelentőségét behatólag tárgyalva, egyszerűen lehetelenné teszi, hogy magát öntudatosan bárki is a római-katholikus egyház hívének vallhassa. Közéletünk terén mindig sűrűbben kezdenek mutatkozni oly mozzanatok, melyek arra vallanak, hogy az országnak erős harcai lesznek a hierarkhiával. Hegyi Pál könyve megmutatja, hogyan kell azt saját fegyvereivel verni le, s ha győzelemre vergődünk, a sikerben minden esetre része lesz azon elvek elterjedésének, melyeket szerző hirdet. Ezt annál biztosabban mondhatjuk, mert az »Ailamfölség és papuralom* nemcsak elejétől végig érdekfeszítő könyv, hanem tiszta, klasszikus magyarságánál fogva vonzó olvasmány is. A munka még bizományba nem lévén adva, csak Pozsonyban szerzőnél (Lőrinckapu 24.) kapható. BELFÖLD. B e I m i s s i 0. Kecskemét, 1883. január 13. Kisújszállásról hazafelé utazva, egy napra betértem nt. Szabó János esperes ur házába, elbeszélendő neki eddig viselt dolgaimat, mit ő — közbe legyen mondva —• a legnagyobb érdeklődéssel hallgatott, s megjegyezte reá: „nagyon szép ez.« Beszélgetésünk közben egy valaki azt kérdé : „menynyi hiányzik még a szükségelt 15 ezer forintból ? Mire én megjegyeztem, hogy „ugy a feleforman.« „Ah! — mondá az illető, — nem jön az össze soha!* Mire esperes ur a bizalom hangján ezen megjegyzést tette; „Akadhat még második Kisújszállás!* S Istennek legyen hála akadt is, és pedig közvetlen Kisújszállás után azonnal, Kecskemét személyében. N. Becskerekre haza érkezve azonnal értesitém nt. Fordös Lajos főesperes urat, hogy ha Isten segít, az uj év első vasárnapján Kecskeméten szándékozom prédikálni s a gyűjtést ott foganatosítani. Mely értesítésemre a főesperes ur azonnal egy igen meleg rokonszenves levéllel válaszolt, értesítve, hogy a mondott napra szívesen vár, s mindent megtesz az ügy érdekében, s egyszersmind vendégszeretetét egész ott létemre felajánlva számomra. Többet már ennél nem tehetne senki. F3zt én a legnagyobb örömmel vettem tudomásul, s igazi lelkesedéssel mentem Kecskemétre, nt. Fördös úr lakására. Szombat este érkeztem oda. Uj évkor nt. Fördös ur prédikálván, beszélt a tiagybecskerekiekről is, s felemlité, hogy ezen egyház lelkésze jő, vasárnap prédikál s akkorra a perselyek e célra lesznek kitétetve, egyszersmind melegen ajánlá ügyünket gyülekezete munkás szeretetébe. A szavai jó földbe is hullottak, mert a mondott vasárnapra — mikor én álltam fel a szentegyház szószékébe, igazi telt templomra találtam. Prédikáltam. Prédikálás után azonnal kezdetét vette az adakozás. Perselypénz lett 22 frt 75 kr Templom után a presbyterium összeülvén egyhangúlag nagy lelkesedés között megszavazott 50 forintot számunkra. Erre a város érdemes főpolgármesteréhez menve, magamat bemutatni s szíves támogatását kérni, mit ő a legnagyobb készséggel megadott, rendelkezésemre bocsátva e város 11—tizedesét egész ottlétemre.