Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-07-01 / 26. szám

mily értelemben veendő itt a TTrtvfiarm] ttÍtqo, de nem lehet a felett, hogy r] de nlrgct rjv o yQioióg — azon tehát nem, hogy az apostol már Krisztusnak a pusztaban vándorló Izraelitáknál bizonyos működést tulajdonított. Baur szerint ttÍtqcí 7tveif.iaziY.rj-nak nevezi az apostol Krisztust abban az értelemben, a milyenben az Izraelitákról mondja, hogy ők ró arxó JQioiná itvev/.láruóv Hfctyov és hogy rc avtó noaa 7vvevf.1a.TiY.6v l'/Víov. De szellemi eledelnek a mannát s a pusztai forrást szellemi italnak csak azért nevezi, mert azokat az apostol bizonyos symbolikus viszonyba hozza a ker. urvacsorával, a mint oly gyakran mondja az Írásnak azt a magasabb szellemi értelmét, mely csak az allegoriai magya- i rázat által tűnik ki, pneumatikusnak. Krisztusról tehát mint szellemi kőszikláról azért beszél, mert ama pusztai jelenetben az ő allegoriai magyarázata szerint valami Krisztusra vonatkozó typust látott. De épen nem olvasható ki e helyből az, a mit Meyer állit, hogy a yzérga nvtvfiáz r/Jj mennyei származású reális önkijelentése és megjelenése a pusztai vándorlást követő láthatatlan lógósnak s igy az a mennyei Krisztus maga volt. Heiszler szerint is ez a nérqa 7WevfiaTiY.r] a lóyog aoaoY.ogvolt. Mindezen magyarázatok oly erőszakoltak, hogy semmi módon nem méltók az apostolhoz s homályba burkolják költőileg szép hasonlatát, hogy t. i. abból a szellemi kősziklából omlott az élet vize mar a pusztaban vándorlóknak is, melyből a mi életünk forrása fakad, az az isteni kegyelem, mely Jézusban nyilvánult, buzgott elő számukra is, amely minket megszentel, ha hittel vesszük azt. A zsidók nem fogadták azt el és földre terittettek a pusztában. Igy ne járjunk mi is, erre int az apostol, az atyák példája riasszon vissza ettől. Es ha csakugyan nem lehet e helyekből kiolvasni a práetistentiát, kisebb lesz-e Jézus az altal, ha tagadjuk, hogy az a földön megjelent Jézus születése előtt mar öröktől fogva élt volna ? Nem hiszem ! sőt erős meggyőződésem, hogy minél inkább a Pál apostol lelkében élő Jézus lesz az emberiség Krisztusa, annál fenségesebb eszményképe lesz az annak az embernek, a kinek hivatása nem kisebb, mint hogy mennyei emberré legyen. S ha az I. Kor. 8. 6-ból mint sokan szeretik magyarazni, nem lehet is kiolvasni Krisztus világteremtői hatalmát: benne van abbban egész fenséges müve : az uj valláserkölcsi világ teremtése. (Folytatása köv.) Kenessey Béla. BELFÖLD. A tiszáninneni ref. egyházkerület nyári közgyűlése. Egyházkerületünk nyári közgyűlése rendes szokásként ez évben is Sárospatakon tartatott meg az iskolai vizsgálatok befejezése után junius hó 25. s 26-ik napjain. A szokásos évi zarünnepély junius 24-ikén vasárnap folyt le a főiskola ima-termében, hol ugyanaz nap délelőtt a templomi istenitisztelet végeztével a Radácsi György jelen évi közigazgató által tartott főiskolai évi jelentés meghallgatása végett gyűlt össze az egyházkerületi küldöttség, a tanári kar s szépszámú főiskolai ifjúság. A nagy gonddal összeállított »szivhezszóló4

igazgatói jelentés hatása alatt oszlott szét az ez nap délután ünneplésre összegyűlt közönség, s meggyőződött arról, miszerint főiskolánk lassan, vásári zajcsinálás nélkül ugyan, de folyvást halad rendeltetése felé s a haza s protestáns egyházunk által tőle méltán megkövetelt s a köz- | művelődés által kimutatott irányban hűségesen sáfárkodik a reája bízottakkal. A délutáni ének, zene, szavalatokkal fűszerezett ünnepély sem egyetlen kedves emléket hagyott hátra s ismét arról győzött meg mindenkit, miszerint főiskolánk kellőképen gondoskodik ifjainak értelmi képzése mellett azok kedélyének nemesítése, érzelmeinek finomításáról is, jól tudván azt, miszerint csak ép értelem s nemesen érző szív adja meg igazán embervoltunkat. Junius 25. s 26-ik napjain aztán a főt egyházkerület tartá meg közgyűlését Kun Bertalan superintendens s ifj. Vay Miklós báró mint legidősebb egyházmegyei főgondnok elnöklete alatt, superintendensünk buzgó imával nyitván meg a közgyűlést, melynek tárgyai közül a következőket mint legfontosabbakat említem meg. Legelőször a jelen évi tavaszi közgyűlésnek jelen nyári közgyűlésre utalt ügyei vétettek tárgyalás alá s ezek között csaknem első tárgy volt a sárospataki főiskola világi algondnoki hivatalának betöltése végett beérkezett szavazatok felbontása s összeszámítása, melyekből kitűnt, miszerint általános szótöbbséget senki sem nyert s ugyanazért a két legtöbb szavazatot nyert egyén Dókus József (96 szavazat) s Ragályi György felsőborsodi egyházmegyei gondnok (34 szavazattal) felett uj szavazás rendeltetett el. Minthogy azonban Ragalyi György előre kijelenté, miszerint lakásának tavolsága miatt a teljes megválasztást sem fogadta volna el s kéré, nevét a jelöltek közül kihagyatni, mint utana legtöbb szavazatot nyert egyén Teleky Péter jelöltetett ki Dókus József mellett, s a presbyteriumok részéről beadandó szavazatok felbontásának határidejeűl az őszi gyűlés jelöltetett ki. Majd a főiskolai gyűjtemények, minők : a szépészeti s műrégészeti muzeum, a természetrajzi s természettani muzeumok felügyelőire vonatkozó s az igazgató tanács által felülvizsgált, kevéssé módosított kormányzati rendszabály olvastatott fel s fogadtatott el, elrendeltetvén e pontoknak a kormányzati rendszabályok közé való beillesztése s kinyomatása. A közgyűlés, mondhatni, legfontosabb tárgya azonban azon javaslat tárgyalása volt, melyet a tavaszi közgyűlés megbízása folytan a főiskola gymn. tanári kara, illetve a főiskolai igazgató tanacs nyújtott be összehasonlítván e javaslatban a zsinat által szentesitett középiskolai törvényeket s azon dolgozatot, melyet egyházkerületünk, a sárospataki főiskola tantervét illetőleg tárgyalási alapul általánosságban már régebben elfogadott, a legújabban hozott és érvényre emelkedő országos középiskolai törvény rendeleteivel. A nagy gonddal s szakértelemmel készített s beterjesztett javaslathoz többen hozzászólottak, azonban nem annyira magához a beterjesztett javaslathoz, mely az országos középiskolai törvény rendeleteiről csak kevéssé s inkább is rendszeresebb beosztás tekintetében tér el, mint azon átvitt kérdéshez : van-e joga a conventnek valamelyik egyházkerületre tantervet octroyálni, kiterjeszkedve abban nagy részletességgel ugy a tananyag kijelölésére, mint annak beosztására, sőt talán még a tanitás mikéntjére is. Elénk eszmecsere fejlődött ki e kérdés fölött. Fejes István a főiskola egyházi algondnoka az egész közgyűlés által helybenhagyott javaslatnak már az 1883/84-ik évről kezdődő életbeléptetése mellett szólalt fel s ajanlá, hogy e beterjesztett javaslat adassék át az egyetemes tanügyi bizottsagra menő képviselőinknek, hogy ezek majd ott ez alapon állva, ily irányú megvalósítására törekedjenek a tantervnek, a tananyag beosztását meghagyván a főiskolák illetve középiskolák tanári karának. Hegedűs László főis. kólánk nagy nevű világi algondnoka, részben szintén eb íogadá a Fejes István ajánlatát, t. i. a tananyag beosz-