Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI VATA L,: IX. ker. Kinízsy-utca 29. sz, I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás A „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1883. évi, huszonhatodik 1-BŐ félévi folyamára. ZEUlŐfilzetési d_ij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsy-utca 29-ik szám alatt) kérjük küldeni. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Mult és jövő. I Praeterita cogila, praesentia ordina, futura provide. Seneca. A mióta lapom 25 évvel ezelőtt megindult, a haladó élet uj nemzedéket léptetett a cselekvés színterére. A miért mi régiek küzdöttünk, ha nem is mindenben úgy, amint képzeltük, de jó részt mégis valósult. Már jövendőre uj feladatok megoldása néz! Ez intőjelül szolgálhatna nekünk, régi kor munkásainak, hogy visszavonuljunk s a friss munkaerőt igénylő pályafutást másra bizzuk. Bizonyára ez volna a dolog rendje, ha, mint az óraművön az idő, az emberi tevékenység egymásutánja is azonképen volna megállapítható, és a haladási folytonosság törvénye ellenkező eljárást nem követelne. Azonban a társadalmi háztartás időközönkénti zárszámadásaiban rendesen tetemes olyan átvitel szerepel, melylyel az alkalmazva volt személyzetnek is szükségképen együtt kell átmennie. Az uj vívmányok a következő korba, mint maradandó eredmények szállnak át és lényegüket megtartva, csak tovább íejlesztetnek. E tovább fejlesztés körül végzendő munka tehát ví>1-taképen csak a réginek folytatása, s e folytonosságnál fogva a teendőkben az élet színpadáról lelépendő nemzedéknek csak ugy kötelessége résztvenni, mint az újonnan föllépő szereplőknek. Csakis a munkabíró erőnek az előhaladt korral bekövetkező végmegfogyatkozása szabhatja meg az egyesre nézve a közreműködés határvonalát, a munkálkodás ne továbbját. E reflexiókra viszaemlékezéseim szolgáltak alkalmul, visszaemlékezéseim szerkesztőségi negyedszázados működésemre és az egyháznak e hosszú idő alatti viszontagságaira, melyekből a Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak is jó rész jutott ki. Minket egyeseket e huszonöt év megőszített és közel hozott amaz „éjszakához, melyen senki nem cselekedhetik", míg az egyház, mint halhatatlan testület, az alatt megifjodott, és ha reményünk nem csal, ugy szellemi, mint anyagi tekintetben szebb iövőnek néz elibe. Igen is, szebb jövő vár a protestáns egyházra, amennyiben a jelen év kezdete a ref. egyház szervezését befejezve, közigazgatását ren dezve, és anyagi existentiáját a jelenleg már okvetlen létesülendő közalap által biztosítva találja, és -i most már a dolog rendje szerint azon a sor, hogy a