Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-17 / 24. szám

tehát előttünk, melyhez nyúlni csak óvakodva lehet : könnyen feldűlhet. Az apadás, no az még érthető. Sok, mivel a tudományos pályára képtelen, vagy egyéb okból, abban hagyja a tanulást, egy kettő el is hal. Mind a mellett vitatni lehet, helyes dolog-e engedni, hogy annyi szegény gyermek — értem nemcsak az anyagilag, hanem főleg a szellemileg szegényeket — egy, két, három, sőt több évet is önkinzással, legjobb esetben pusztán henyéléssel töltsön, szüleinek haszontalan költekezést, tanítóinak kárba veszett fáradságot, társainak hátramaradást okozzon. Pedig ez nagyon is megtörténik, mikor a diákság 35,

46°/0

-a jar az i-ső és 2-ik osztályba, 6i'49%-a a 4 elsőbe. De bezzeg mi a magyarázata a 7-ik és a 8-ik osztalyokba való áramlásnak ? Nem lehet több diák a 7-ik osztályban mint a mennyi a 6-ikat elvégezte, sőt kevesebb szokott lenni, a 8-ikban még kevesebb ; kitűnik ez Barsinak összeállításaiból, a ki kimutatja, hogy Magyarországon épen úgy, mint mindenütt az egész világon fogy a diákság száma az osztályok számának növekedtével. Még ha a hat osztályú gymnáziumokra reflektálunk is, fogy ; 7 osztályű meg nincs is, hogy a 8-ik meg abból népesednék. Tehát csak a mi 8-ik osztályaink keresettek. Vájjon miért ? Sokan humanismust, sőt egyebet emlegetnek. Ne kutassuk, ne találgassunk, csak a tényt constataljuk s adjunk kifejezést azon meggyőződésünknek, hogy a mint minden iskola csak arra lehet büszke, a mit maga épített, úgy jogosan csak azért érheti szó, a mit rosszul végzett, vagy a mit kötelessége lett volna, tenni elmulasztott. Szeretjük hangoztatni, hogy iskoláink mindenestől az egyházhoz tartoznak, annak, mint a régi időben tamaszai, oszlopférfiainak nevelői. E tételt a számok csak félig igazolják: csak olyan formán vagyunk reformatusokul többségben iskoláinkban, mint magyarokul hazánkban : Jart ugyan is: Budapesten h. h. 151, ag. 23, r. k. 101, g. kath. — g. kel. 4, móz. v. 176, Kecskeméten h. h. 131, ág. 18, r. k. 59. g. kath. 1, g. kel. 13, móz. v. 42, Nagy-Kőrösön h. h. 186, ag. 5, r. k. 20, g. kath. — g. kel. 1, móz. v. 38, K. K. Halason h. h. 76, ág. 5, r. k. 22, g. kath. — g. kel. 2. móz. v. 16, K. Sz. Miklóson h. h. 39, ág. 2, r. k 12, g kath — g. kel. 1, móz. v. 16, Gyönkön h. h. 31, ág. 7, r. k. 11, g. kath. — g. kel. — móz. v. 12, összesen h. h. 614, ág. 60, r. k. 225, g. kath. I, g. kel. 21, móz. v. 300. Azaz százalékokaban: Helv. hitv. volt a diákság 50-2870, Móz. vallású 24'570

/°, Római kath. 18-42%, Ág. h. majdnem 5%, a többi, összesen is csak 22 görög. Ha református diákjainknak osztályok szerinti eloszlását nézzük, a következő sorokra találunk : Bpest Kecsk. N.-Kör. Hal. K.-Sz.-Mik. Gyönk össz. I. oszt. 39 26 35 10 ír 8 129 II. oszt. 28 22 36 12 8 IO 116 III. oszt. 20 18 22 18 8 6 92 IV. oszt. 13 II 33 14 6 7 84 V. oszt. 16 19 14 2 3 — 54 VI. oszt. 10 12 12 8 3 — 45 VII. oszt. 15 11 13 7 — _ 46 VIII. oszt. 10 12 21 5 — — 48 Mindössze 614. Azaz százalékokban : Az i-ső osztályba járt a reform, diákok 2ro2%, Il-ik 18 89%, III-ik H'9^%, IV-ik 13-68%, V-ik 879%, Vl-ik 7-33%, VH-ik 7-49%, VlII-ik 7-82%. A hullámzás tehát itt is megvan, csakhogy egyoldalubb, az apadas nagyobb, az áramlás kisebb, mint az összesnél. Megvan a nem reformátusoknál is, de azoknál meg az az apadás aránylag nem oly nagy, mig az aramlas tetemesebb. Azaz : igen sok ref. gyermeket feladnak iskoláinkba, hogy egy par évi járatás után kifogjak, mig a nem reformátusok ide özönlése az osztályokkal emelkedik. Az első két osztályba járt a református diákok közül 3991 °/0

, azaz 245, a végösszegből 35"46°/0

azaz 433, tehát a nem ref. közül 30 97% azaz 188. Az első négy osztályba: ref. köz. 68.56°/,, azaz 421, összesen 6179% azaz 751 ; nem ref. köz. 54-36% azaz 330. A két utolsóba: ref. köz. 15-31% azaz 94, összesen 19-10% azaz 233, nem ref. köz. 22.89% azaz 139. Mig tehát az első két osztály tanulóinak felénél jóval több volt ref., volt ugyan is ref. 56 58%, nem ref. 43 42%, a végső két osztálynál az arány megfordul, sőt módosul a ref. hátrányára, volt ugyan is ref. 40-34%* nem ref. 59.66%. L^gy latszik tehát, iskoláink első és utolsó osztályai nagyobb előnyöket biztosítanak, mint a középsők, amazokat főleg sajat hitfeleink iparkodnak kizsákmányolni, emezek különösen a nem reformátusokra hatnak ellenállhatlan vonzerővel. Mokos Gyula. A somlyóvidéki evang. tanitóegylet tavaszí közgyűlése. A somlyóvidéki evang. tanítók tavaszi közgyűlésüket Nagy-Álásonyban május hó 24-ikén tartották meg, a melyben a rendes tagok teljes számban, a tiszteletbeli tagok közül: Kiss Lajos, Borbély Sándor és Tamaska Lajos lelkész urak voltak jelen. A gyűlés élénk, változatos és érdekes volt! A mult évben töltötte be az egylet első negyedszázadát, a jelen gyűlés egy uj negyedszázadnak képezte elejét, megnyitóját ! A tagoknak lelkes buzgósága, a tisztelendő lelkész uraknak érdeklődése, a követésre méltó egyetértés kedves harmóniája örömmel töltötte el lelkünket a gyűlésen ; mert éreznünk, tapasztalnunk kellett azt, hogy a tanitók komoly buzgósága mindegyre terjed, a munkásság hatalmas érzete mindig több és több tanítót sarkall cselekvésre, sarkall a kötelesség hű betöltésére! Legyen az első gyűlésen tapasztalt lelkesülés sokáig, mindig tartó 1 Legyen a tagoknak és a tisztelendő lelkész uraknak érdeklődése biztosíték arra nézve, hogy a munkás tevékenység az egyletet, és annak tagjait a jövőben se hagyja el, épen ugy, mint nem hagyta el a múltban 1 A közgyűlés lefolyása a következő volt. A közgyűlés reggeli 10 órakor ének és imaval vette kezdetét; mely után nt. Szalay Sándor n.-szőllősi ev. lelkész, az egyletnek buzgó és tevékeny elnöke megnyitó beszédet mondott. Megemlékezett lelkes beszédjében a múltról, melyet az egylet már becsületesen megfutott ; megemlékezett a mult évben tartott jubiláló közgyűlésről ; továbbá beszélt az egylet elhalt legifjabb tagjáról Bógöthy Jánosról, a ki pályája kezdetén is tevékeny, szorgalmas, buzgó, s szép reményekre jogosító és tehetséges tanítónak mutatta magát ; végül intette, buzdította, lelkesítette az egylet tagjait a reájuk várakozó nagy feladat hű teljesítésére; serkentette őket a tevékenységre ; megjelölte a biztos célt — az iskolát, —