Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

nem keresünk oly mozzanatokat s oly gondolatokat, melyek attól egészen távol állanak és nem diktáljuk bele a magunk dogmatikus nézeteit. Nagy lélektani s philosophiai problémákat fejtenek meg ez egyszerű mythosok. A vallásos buzgó phantasia sokkal találóbban s elevenebben felel a legnagyobb kérdésekre, mint a higadtabb s ridegebb reflektáló ész. A későbbi történetíró felvette az ősi íraditiot, elmondja abban a naiv alakban, a mint az az ő korára átszállott, közelebbről nem ad semmi magyarázatot hozzá; miért magyaráznók hát mi másképen ? 1 Miért keressük a kígyóban a sátánt, mikor ott arról szó sincs, s miért keresnénk az asszony magvában a Messiást s azt a jóslatot, hogy a Messiás végre győzelmet nyer a sátán felett ? A szavak s az egész összefüggés csupán annyit mondanak, hogy az ember és a kigyó között az eset előtt volt bizalmas viszony helyett most büntetésül mindketőjükre nézve veszélyes ellenségeskedés tog támadni, mely átszáll mindkettőjük maradékaira is ; de az ember győzedelmes leend e harcban. És teljesen igaza van Ewaldnak, mikor azt mondja : ,Die messianische Hoffnung liegt in der Folgerichtigkeit des Sinnes der Worte, nicht abef in den Worten selbst.4

A minthogy maga e szó közelebbről meghatározva nincsen, nem jelenthet soha egyebet, mint „ivadék* s különösen a hol az első asszonynak, az emberiség anyjának ivadékáról van szó, ott csak az emberiség, mint ilyen érthető a alatt s az egyes ember csak mint az emberiségnek tagja. S valóban azok a magyarázók is, kik itt a Messiásra gondoltak, tak, mindég ovakodtak az uj testamentum tJ/rfgjua-jára hivatkozni, jól tudva, hogy az is gyünév értelemben használtatik; hanem hivatkoztak a Targumra, mint e felfogás legrégibb képviselőjére, a mely a Gen. 3. 15-verset ezzel toldja meg: „verumtamen medela erit filiis mulieris, tibi autem serpenti non erit medela. Utique futurum est, ut alii aliis faciant contritionem in calcaneo, in fine calcanei dierum, in diebus regis Messiae.* De e nyilatkozat is jól értelmezve, semmi bizonyítékot nem szoigáltat ama felfogásnak, mintha az aszszony magva alatt a Messiás volna értendő. A Targum az emberi nemet érti a alatt, s ennek a kigyó magvával folytatott küzdelmét egész amaz utolsó időkig, melyeknek vége a Messiás megjelenésével összeesik; a heves küzdelemben az emberiség megsegittetik s megmentetik a ,királyi Messiás napjaiban.* Hengstenberg is a Targum eme nyilatkozatát inkább arra idézi, hogy az asszony magva alatt nem a megváltó személye, hanem az asszonynak összes ivadéka értendő s azt mondja, hogy itt az a gondolat nyer kifejezést, hogy az isteninek diadalt kell aratni, ez esetben megváltásnak kell következni, az elzárt paradicsomnak újra meg kell nyílni, A keresztyén exegeták között Irenaeus a legrégibb, ki a alatt a személyes Messiást értette, hivatkozva Gal. 3. 16-ra, hol a singularis ajtéCfta tov 'Aftquáií a Krisztusra vonatkozik. Ugyanígy fogják fel Alex. Kelemen, Cyprian, ki »Test. adv. Jud.s

II. 9-ben polemizálva a zsidók ellen Es. 7. 15-ről szólva hozzá teszi: ,Hoc semen praedixerat deus de muliere procedere, quod calcaret caput diaboli* s bizonyítékul a Genesis e versét idézi. Luther szintén a messiási vonatkozást védte, mig Kálvin azt mondja : ^neque enim de uno duntaxat Christo illic sermo habetur, sed de toto humano genere.® (Instit. christ. rel. II. tom. 13. 2.) Ma már azonban nem irtózva attól a gondolattól, hogy a bibliában is van mythikus elem, ezt az elbeszélést is, mint .már fenntebb jelzém, annak tekinthetjük. Bár dr, Goldzieher »A mythologia a hébereknél4

című művében a héberek eredeti mythosait kutatva a bűnesetet kizárja a szorosan vett mythologia köréből s kimutatja, hogy ez a zsidónépnél a kosmogoniai elbeszélésekkel együtt csak a babyloniai fogság alatt s igy idegen befolyásra keletkezett és »tisztán irodalmi alkotásnak* tekintendő. E nézete szorosan következik a mythosról adott ama meghatározásából, hogy »a mythos a naiv s még tudatlan ember első felfogása a természeti jelenségekről s azoknak képleges vagy közvetlen kifejezése. De a mint a mythosok közé sorozzuk azokat is, melyekben nem pusztán természeti jelenségekről való naiv felfogás van kifejezve, hanem erkölcsi, lélektani tények lesznek külsőitve, megérzékitve s erkölcsi magvat találunk a lefejtett héj alatt: e nézet megszűnt irányadó lenni. Istenről, világról, magáról az emberről, a bűnről, annak eredetéről szóló mythologiai gondolatokat Izrael is örökölt a maga szent hajdan korából, olyan az egész emberiséggel közös nézeteket, melyeket aztán a maga vallásos egyénisége szerint átalakított. „Az ó-testamentumban®, mint Riehm oly szépen mondja, „a mythos az élő Isten önkijelentésében nyilvánuló erőből ujjá született. »Ilyen újjászületett gazdag tartalmú mythos van előttünk is. Fejtsük le a héjat s a legfenségesebb gondolatot nyerjük. Az emberiség soha nem tudja magát egészen átadni a bűn, a kísértés hatalmának, mely őt bűnbe csábította; nem elégszik meg soha az állati élet önző érzékiségével, az állatiasban soha ne is érezze magát kielégítve. A kísértés felett nyert első győzelemtől bátorítva harcoljon erkölcsisége a kísértés, szelleme az anyag ellen s a harc legyen ivadékaira öröklődő. E küzdelem nem lesz ugyan fájdalom nélkül való, de nem öröm nélkül való sem. A mint a kigyó méregfoga megsérti annak sarkát, ki őt eltiporni akarja, ugy kell az emberiségnek fájdalom és baj között küzdeni a kísértéssel. De a végeredmény győzelem leend. Az ember eltiporja a kisértő hatalom mérges kigyó fejét s szétzúzza azt. Ennyi gondolat van annak a 15. versnek egyszerű szavaiban. Tehát igazi prot-evangel ium ez, csakhogy más értelemben, mint a régiek vevék. Nem a szavak külső jelentésében van ez kifejezve, hanem azok mély vallás-erkölcsi tartalmában. Az emberiség naiv feladata ki van tűzve, fájdalmaival és szenvedéseivel, de egyszersmind a győzelem reményével. És egészen találó, hogy itt az emberiség történelmének küszöbén még az egyetemes emberiség van ugy feltüntetve, mint győzedelmeskedő, minden egyes ember eszköze a diadal kivívásának. S mi itt kezdetben még az emberiség feladata, annak megvalósitasa már később egyetlen emberé a Messiásé leend, s tőle nyert erőben megújhodva az ember, újra univerzálissá válik a küzdelem tovább folytatása. Kenessey Béla. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar nyelvtan, olvasmányokkal, kifejtő kérdésekkel, irály- és nyelvtani gyakorlatok- és feladványokkal. A közép- és polgári iskolák 1. és II. osztálya számára. A közoktatásügyi minisztérium s a főváros hatósága által engedélyezett tankönyv. Irta Gyulay Béla, főv. yolg. isk. igazgató. Javitott és bővitett ötödik kiadás. Budapest, 1883. Kiadja Pfeifer Nándor. (Olvastatott a fővárosi közoktatásügyi bizottság junius 5-iki teljes ülésében.) Az anyanyelv tanításának főcélja az, hogy a beszédben ösztönszerűleg működő nyelvérzék tényeit inductio utján a világos értelem körébe emelvén, a tanulót gon-