Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L : IX, ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilöu 30 kr. Teljes számupéldáiiri^ol^kiaJ. mindig szolg'áltLat-u.n.ls-'^B Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A domestikára vonatkozó eklecticismus. Szabad legyen a sárospataki lapok f. évi 22. számában életphilosophián alapuló hosszas tapasztalatból merített s önzetlen jóakarattal közlött azon cikk egy pár tételére hivatkozni, melyet egyik öreg bajtársunk Szentpétery bátyánk ^a közalap függőben maradt kérdéséhez^ szólva felemiit, s mely lehetetlen, hogy visszhangra ne találjon az ezen ügy iránt elfogulatlan érdeklődéssel harcolók sorában. A konvent elé nyújtott kettős véleménytől eltérő s a gömöri ref. e. megye által javaslatkép elfogadott egy ujabb eszme ez, mely szerint 4 részre osztatnék a begyüjött országos segély, s „a 4 egymástól bár alkotmányos függésben, még is önállólag egy nagy egészet alkotna" t. i. egyházközségi, e. megyei, egyházkerületi és egyetemes pénztár, mint az ágost. ev. hitrokonaink által már is haszonnal kipróbált osztályozási rendszert én is a legéletrevalóbbnak, s a nép alsó osztályánál leginkább rokonszenvet kelthetőnek tartom. Különben nem akarok én ezúttal ennek biráló fejtegetésébe bocsátkozni; tudom, hogy a magosból lenéző kicsinylés azon ellenmondásával találkoznám, mely a fenthivatolt cikkben is idéztetik „nyomorult elforgácsolása — úgymond — ez a hatalmas terv és szép tőkének" miért visszhangozzam én is a nem-et, majd lassan megérleli annak igazságát az idő, meg különösen a tapasztalat II. . Egyik alapvető, áldozatkész munkásunk, e lap nt. szerkesztőjének állítása szerint — „a közalap tényleges megalkotása az esperesek hivatása." Szép megtiszteltetés, gyönyörűséges iga, de nem könynyü teher!!! íme az erdélyiek közelebb tartót kolozsvári közgyűlésén is — mint több helyt — nem keltett méltó lelkesedést a domestika ügye, s mint közölve van: „főleg a papságot kicsinyes csüggedés fogta el a kivetendő összegek behajtása, s az azokért vállalandó felelősség miatt, a miért ugy a püspöktől mint másoktól is kemény megrovásban részesültek, s kimondatott, hogy a behajtandó összegekért a pap és gondnok együtt felelősök." Ha már az erdélyi testvér specialisták eló'tt is ily aggályt kelt e nemes áldozatkészség hajlamára tervelt üdvös intézmény, a kik pedig velünk végvidéki atyafiakkal együttesen leginkább számithatnak annak jótékony hatására s ízes gyümölcseire: mennyivel inkább apaszthatja e magasztos közügy iránt a lelkesedést azoknál, — kik a központosítás elvének életbeléptetése esetében legkisebb reményt sem táplálhatnak arra nézve, hogy ennek jótéteményeiben valaha csak csekély részben is részesülhessenek. Igaz, hogy krisztusi elv szerint az erős van hivatva istápolni a gyengét; azonban a mai egoistikus érzelmű, anyagias irányú korban bármily közszeretetben élő s rábeszélő tehetségű pap és esperesnek nehéz feladat oly ügy mellett buzgalmat kelteni, mely a közvetlen érdeket nem ápolja. Vagy, hogy erdélyi alispán Csató ur szavaival éljek: „Akármilyen lelkes tanács és szívélyes bánásmód is aligha fogja megteremni gyümölcsét, ha pénzről van szó" teljes mérvben iga-45