Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-03 / 22. szám

és énekelni, akkor már az egész vallásoktatasnak célja odáig el van érve, mint a mennyi el van érve a fatenyésztésnél a fa virágzásával. Csak még a gyümölcsöket kell, és lehet is biztos reménységgel várni. A gyümölcsök, a jótettek is megjelennek idejökre szivünk teljes örömére, és ezen örömünket senki el nem veszi mitőlünk. Korán a gyermekkorban is jelentkeznek ezek már, csakhogy természetesen, tetteket még a virágzás korán, azaz gyermekévekben nem kell bőven várni. Sokszor be kell érnünk negatív erényekkel is. De alkalom adtával kitűnik gyermekeink cselekedeteiből is, vájjon jól ápoltuk-e szivükben a vallás isteni plántáját? Mielőtt bezárnám értekezésemet, még két dolgot nem hagyhatok érintetlen az énektanítás kérdésében. Az egyik az, hogy vájjon kiterjeszszük e figyelmünket az illető énekek historicumára is? Minthogy sem az énekversek magok, sem pedig az egyházi ének-irodalom nem képezhetik a vallásoktatás célját és mivel már különben is annyira túlhalmozva van a népiskola tananyaggal, hogy szükséges immár a veszélyes irány ellen reagálni : azért én határozottan amellett vagyok-, hogy énekeink históriai oldalára a népiskolában nem szükséges reflektálnunk. Ellenben nemcsak megengedhetőnek, sőt szükségesnek vélem, hogy egyházi énekeink mellett nemzeti hymnusainknak is helyet engedjünk. A nemzeti érzés rokon a vallási érzéssel; amaz ennek s ez amannak sajátos színezetet és hangulatot kölcsönöz. Lám a zsidó zsoltárok vallásosak is, nemzetiek is egyszersmind, A honszeretet oly szent érzet, mint a szülei szeretet és a törvénytisztelet, mint az Isten iránti engedelmesség. Az egyetemes emberszeretet, mely kivált vallásunk egyik lényeges oldalát képezi, csak betetőző, felsőbb foka a hazaszeretetnek. En tehát a vallásoktatásnak kötelességül rovom fel, hogy tanítsa nemzeti hymnusainkat és ezt még annál is inkább, mivel hogy honunk lakosai között a felekezeti és nyelvi különbségek oly válaszfalakat emeltek, hogy alig-alig marad fenn egyéb közös szellemi kapocs, mely az együvétartozás eleven érzetét szivtőlszivhez vinné át minden korlátokon keresztül is, mint épen nemzeti hymnusaink. Legyenek a hazai minden nyelven és minden felekezeti iskolában egyaránt divó nemzeti dallamok, hogy minden honfiszivben a honszerelem közös érzete közös hangokban olvadjon össze, hogy legyen egység és összhangzat a különféleségben. Oly cél ez, ugy hiszem, mely a vallásoktatás egyéb céljaival nemcsak nem ellenkezik, sőt enélkül minden tökéletességei mellett is hiányos volna az. Dolgozatom utolsó pontjához értem. Utolsónak hagytam azt, megvallom, amire, tudom, hogy sokakkal ellentétben, legkevesebb súlyt fektetek a vallásoktatásnál, és ez a szentirásbeli helyeknek nagy számban való beemlékeltetése, amire pedig tudom, különösen prot. szempontból minden időben a vallásoktatás minden fokán az iskolaba lépéstől az onnét kilépésig, a legbuzgóbb egyházi férfiak igen nagy fontosságot helyeztek. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt nem azon indokból cselekedték, mintha a vallásosságot főkép emlékezet és tudás dolgának tartották volna, hanem azon célból, hogy az egyház minden tagja jókor azon belül helyeztessék, mely a biblia, melyen áll vagy esik a régi egyházzal szemben a mi evang. egyházunk, a védelemnek legélesebb fegyverét látta szükségesnek a védekező álláspontban álló prot. egyházfelekezet kezébe adni a maga fiainak és leányainak; ezért egész hitrendszerét bibliai helyekkel, mint kemény faragott kövekkel rakta ki, sőt állította fel. Voltak iskolai használatra szerkesztett és rendszerbe foglalt dictumos könyvek, melyek annak idején a legalkalmasabb vallástani kézikönyveknek tekintettek, különösen kezdők számára ; de én még az ujabb időben szerkesztett kátékat és bibliatörténeteket is tűltömötteknek találom szentírási idézetekkel és pedig válogatás nélkül alsóbb és felsőbb osztályok számára olyanokkal, melyek gyermeknek alig érthetők és emlékezetét hiába terhelik. Én nem tartom a szentírási idézeteket hiábavalóknak, sőt szerintem is igen szükségesek, azonban ezekre még inkább áll az, amit az énekversekre mondtam, hogy csak keveset, oda nagyon illőt, igen nyomósat és jót. És én akkor is, ha épen az volna a cél, vagy nem bánom célra segitő legjobb eszköz, hogy mentül nagyobb pensumot emiékeltessünk a gyermekkel: akkor is én inkább az egyházi énekekhez pártolnék a diktumoktól, és inkább azokat tanítanám tulbőven, mintsem ezeket ; habár mérsékelve, mintegy az egész vallási táplálék savát-borsát, nem szabad kifelednünk alkalmas helyen a szentírási helyeket és ezek teljes elhanyagolását kárhoztatnom kellene. A diktumok ép ugy mint az énekversek a konkrét alakokból, vagy esetekből kifejtett vallási igazságok megörökítésére valók; mintegy arra valók, hogy a gyermekeinkkel együtt bejárt térségen egyegy kiválóbb pont megjelölésére szolgáljanak, hogy majd midőn magát a bibliát olvasandja, ráismerjen a tanitvány, hogy már ő erre járt, de vezetővel, és majd akkor vezető nélkül is haza találjon a biblia sűrűjéből a tiszta erkölcsi világ mezején. E végből felesleges, sőt céltévesztett erőlködésnek ítélem minden kifejtett vagy kimondott erkölcsi és hitbeli igazság támogatására ugyanannyi vagy talán több helyet is előrántanunk a szentírás gazdag tárházából, s azzal az emlékezetet terhelnünk, ami tapasztalás szerint mindig csak a tulajdonképeni vallasi érzelem hátrányára történik. Legyen a tanítás és különösen a vallástanítás a gyermeki elme horderejéhez mért és soha ne feledje, hogy az emberi lélek egy organicus egész ; legyen a vallásoktatás annak minden részében egyarant táplálója és erősítője, s ne legyen tompító, hanem élénkítő. Németh Károly. TÁRCA. Egy érdekes okmány a „pátens" korszakából. 4064 "1860 A N.-váradi cs. k. orsz. törvényszék ő apostoli felsége által adományozott hivatalos hatalmánal fogva: cs. k. orsz. törvényszéki elnök Lemayer Károly előülése alatt Oláh Mátyás, Popa György cs. k. országos törvényszéki tanácsosok mint szavazó birák, Balogh Péter evangel. helvét hitvallású helyettes superintendens és többek ellen, közcsend háboritási bűntett miatti feljelentés, illetőleg vizsgálatra nézve a cs. k. államügyészség meghallgatása után, alulirt napon és helyen következőleg határozott: Balogh Péter helyettes superintendens, továbbá gr. Degenfeld Imre, Makó József, Daróczi Mihály, Roffi Borbély Miklós, Vállyi János, Tisza Kálmán és Révész Imre ellen a protestáns egyház szervezetében államhatósági intézkedés elleni engedetlenségrei felhívással elkövetett közcsendháboritási bűntény miatt megkezdett