Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-27 / 21. szám

rtra rúg, melyből az építkező vagy egyébként segélyt igénylő egyházak vagy egészen kamat nélkül, vagy olcsó kamatra s hosszabb idei törlesztésre kapnak kölcsönt. A pesti ref. főiskolai pénztár kiadása 1882-ben 14.343 frt, a theologiai konviktusé 1764 frt volt. Az e. kerületi közpénztár multévi bevétele és az előbbi évek pénztármaradéka 94.587 frt, kiadása 17.216 frt, a maradékból mintegy 61 ezer frt értékpapírokban, 16 ezer frt pedig takar, pénztárakban van elhelyezve, de ez utóbbiakra nézve kimondatott, hogy azoknak jobban gyümölcsöztetése felől a gazdasági bizottság gondoskodjék. Ugyanezen pénztárról tett jelentés tárgyalása alkalmával kimondatott, miszerint jövőben az esperesek szigorúan őrködjenek a felett, hogy kerületünk népiskoláiban kizárólag a kerület által s ennek köKségén kiadott s igy ennek jövedelmező tankönyvek használtassanak. A keddi, szerdai és csütörtöki ülések tárgyát a zsinati törvények életbeléptetése iránti intézkedés, vagyis a kilences bizottságnak már az egyházmegyék tárgyalásán is keresztül ment és ezek által több-kevesebb módosító észrevétellel ellátott munkálata képezte. E tárgynál az előadó Filó volt, ki röviden előadta ezen munkálat keletkezésének történetét, ennek az e. megyék részéről aránylag eléggé kedvező fogadtatását, s a kerület által a kilences bizottság kinevezésében követett eljárás helyességét s előnyét, lehetővé tétetvén ez által, hogy kerületünk a zsinati törvényeket legelébb léptetheti életbe. A kilences munkálat felolvasottnak és általánosságban elfogadottnak tekintetvén, felvétettek annak egyes pontjai és az ezekre tett egyházmegyei avagy a közgyűlési tagok által tett észrevételek. Az I. pontban foglalt »egyházközségi gyűlés* cím ellen Kovács Alb. szólalt fel, előadván, hogy midőn a zsinat a zsinati előmunkálátokban , foglalt egyházközségi gyűlés« kifejezést gondosan mellőzte, ezzel világos bizonyítékát adta annak, hogy ilyet egyházszervezetünkben beilleszteni nem akart, s beilleszteni nem szabad, azért itt ís, a későbbi pontokban is ezen kifejezés töröltessék. De Filó, Szilagyi Dezső, Kerkápoly és Jordán szerint ezen kifejezésben semmi veszélyes dolog nem foglaltatik, altala sem a zsinati törvényeket, sem a zsinati törvényhozás szellemét, intentióját megsértve nem találják, ha más szót lehetne találni a nevezett célra, szívesen felcserélnék azzal, de szerintük az egyházközség választó tagjainak határozathozatal végett történő összejövetelét másnak, mint egyházközségi gyűlésnek nem lehet tekinteni és nevezni, azért meghagyatni javasolják, meg is hagyatott. A második pont a solti e. megye módosítása szerint, vagyis akként értelmeztetett, hogy az e. községi gyűlésnek másodszori kihirdetése a gyűlés vasárnapján is történhetik; a hatodik pontból az a kifejezés, hogy a közgyűlésen szótöbbséggel hozott határozatokért, az ezekre szavazók, egyénenként felelősek, Jordán I. indítványára kihagyatott. A II. III. IV. szakaszokra vonatkozólag általánosságban a f.-baranyai e. megye azt az indítványt terjesztette fel, hogy a tiszántúli kerület példaját követve, kerületünkben is az uj törvények életbeléptetésekor alakitassanak újból az összes e. megyei s ker. kormányzó testületek. De ezen inditványnyal szemben Filó kifejtette, hogy a zsinati törvényekből a legtárgyilagosabb magyarázat mellett is a kormányzó testületek lemondásának szükségességet sehogy kimagyarázni nem lehet, sőt megfordítva az összes zsinati intézkedésekből, p. o. az egyháztanácsokról, e. megyei, kerületi tanacsbirókról hozott törvényekből az tűnik ki, hogy a zsinat lehetőleg konservativ szellemben járt el, és nagycn is gondosan vigyázott, hogy az uj törvények életbeléptetése lehetőleg kevés rázkódást idézzen elő egyházunkban, épen ezért volt oly kiváló figyelemmel az erdélyi specialitásokra is. A baranyai indítvány mellett nem is emelkedett egy árvahang sem s igy az egyhangúlag elvettetett. A zsinati törvények 23—25 §-ára vonatkozólag elhatároztatott, hogy a jövő évi május i-ső napjáig, mint legkésőbbi határidőig az egyháztanácsok minden egyházban az uj törvények értelmében alakitassanak meg, hozzátétetvén a k. somogyi e. megye azon javaslata, hogya mely egyházban jelenleg több presbyter van, mint amennyit az uj törvények rendelnek, ott az uj presbyterium tagjainak háromnegyed része a régi egyháztanácsosokból álljon, s csak egy negyedrész választassák ez alkalommal. A harmadik szakasz második pontja így szól: »a tőesperesi cím és az alesperesi hivatal, minthogy a zsinati törvények csak esperesről szólanak, megszüntetendők.4

E pont jó két órai vitát szült. A dunamelléki kerületnek ugyanis öt egyházmegyéjében az élet, a szükség létrehozta az alesperesi hivatalt, s erre részint némely e. megyének nagy kiterjedése, részint, a megye sajátságos fekvésénél fogva, mint p o. alsó Baranyában, melyet a Duna és Dráva három részre szakit, még ma is szükség van. Igen, de a zsinati törvényhozás, ha nem is egészen explicite, de azért eléggé érthetőleg csak egy esperestet ruház fel az e. megye kormányzati jogával. Az a.-baranyai és a kecskeméti e. megye csak annyit mond ki, hogy az alesperesi hivatal nélkülözhetlen lévén, az fenntartandó; a solti e. megye már meg is kísérli ezen nehéz csomó megoldását, igy szólván j. könyvében: »az alesperesi hivatal eltörlésével együtt nem tartja eltöröltnek az alesperesi címet és functiót is, melyek megtartandók.4

E körül forgott a hosszú vita. A kilences bizottság javaslata mellett csak Filó és Gr. Ráday szólalt fel, a többi szónok Gr. Lónyay, Török, Kerkápoly, Szász, Szilagyi D., Ballagi, Kovács A., Szilády Á., Vizsolyi, Szalay Ferenc, Magyar S. mind a közvetítés mellett harcoltak, közben még a kerület zsinati képviselőit is vádolva, hogy a zsinati törvény hozatala alkaimával figyelmen kívül hagyták a kerületünkben fennálló s a gyakorlati szükség által létrehozott szokást. Végre Szilágyi Dezső javaslatának elfogadásával vettetett vége a kínos harcnak, kimondatván, hogy a kilences bízottság javaslata ezzel toldassék meg: x

ott azonban, hol a körülmények szükségessé teszik, az e. megye az esperes mellé helyettes esperest választ azon teendőkre, mikben helyettesítéséről a törvény nem intézkedik, vagy a gondoskodást nem az esesperesnek tartotta fenn.« A 23-iki ülés, minthogy az evangélikus egyház főfelügyelőjének beigtatási ünnepélyén nemcsak a küldöttség, de a közgyűlésnek is számos tagja részt vett, csak 12 óra után kezdődött meg, folytattatott a kilences bizottság munkálatának a tárgyalása. De minél rövidebb volt az ülés, annál kevesebb. A konventi tagok választásáról kellett intézkedni. A kilences bizottság egy kis erőszakos exegesis használásávál azt olvasta ki a zsinati törvényből, hogy a conventi tagok választására nézve az egyházkerületnek szabadkéz hagyatott. Ennél fogva ezt javasolta: »az egyházkerület a konventi képviselőket akár maga választhatja gyűlésileg közvetlenül, akár közvetve a presbyteriumok által választathatja.4 Ezen javaslattal szemben Szász Karoly kimutatta, hogy a zsinati törvények szerint valamint a püspök, főgondnok úgy a konventi tagok is a gyülekezetek vagy is az egyháztanácsok altal választandók. Jordán pedig szük-