Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

gokban, melyek a hit s erkölcsiségre vonatkoznak, ha­nem azokban is, melyek az egyházfegyelmet s kor­mányzást illetik ; vagy hogy a pápa e legfőbb hatalom­nak csak főrészeit — potiores partes, — nem pedig tel­jét birja, s hogy e hatalma nem közvetlen valamennyi pásztor és hivő felett, az legyen átkozott. „Hogy az egyet, püspökség ez értelmezése, N.-Gergely pápa bírá­lata alá esik, ki »az egyház egyet, püspöke* cimét, mint keresztyéntelent, elitélte, legkisebbé sem zavarja a római jezsuita rendszert. A harmadik nagy nyereség a po­litikai téren van. Soha még egy egyet, zsinat hitcikkei közé föl nem vette a politikai hatóság függését a pá­pától, s igy a kormányok a pápák követeléseit ignorál­hatták, mivel a legszigorúbb hitű kath. sem volt aka­dályozva lelkiismeretében, megadni azt a császárnak, a mi a császáré. A vatikánum óta a róm. kath.-ra nézve nincs politikai hatóság, mely a pápasaggal szemben önálló isteni intézmény volna. A Syllabus oly állításo­kat mondott ki, melyek a culturnépek jogérzetével, s minden bárminő kormányformával is biró államjogi mivelt­ségével határozott szakítást tartalmaznak. A róm. katholi­cismus az alkotmanyos allaméletben kevés örömet talál. Az „ex cathedra4 tanitó pápa csalhatatlaságainak értelmezésé­vel csalhatatlanok természetesen előbbi pápák kathedraszó­szatai is; VIII-ik Bonifác »Unam sanctam« bullája is, melyben áll: „illő, hogy az egyik kard a másik alatt álljon, tehát a világi hatalom a szelleminek alá legyen vetve,« és: „kijelentjük, hogy minden emberi felsőségnek üdvéhez feltétlenül szükéges a róm. pontifexnek alávetni magát.4 Ha oly értelmezés megállhatna, mondá Dupanloup or­leansi püspök a tervezett dogmáról adott feleletében, ak­kor a pápa biráskodhatik a világi hatalom felett, királyo­kat tehetne le, s az eretnekség elleni kényszereljárást kénye-kedve szerint szabályozhatná. És az opponáló osz­trák s német püspökök ki is jelentették, 1870. apr. 10 én, hogy az egész kath. tan az állam s az egyház közötti viszonyról lényeges változáson megy át a pápai csalhatatlanság értelmezése által. Tán nevetünk az uj dogmán, főleg oly értelmezésén; de »caveant consules !* Komoly e kérdés, váljon p. o. az inquisitió tartozik-e to­vábbra is „a róm. kath. egyház rendezetéhez4 , vagy „a gyűlölet s megvetésnek áldozatul adása4 stb. Csodalatra méltó különben azon rövidlátás, mintha a vatikáni dogma nem vonta volna meg azon veszélyes következményeket, melyekről kezdetben oly nagyon tartottunk. Mintha ez oly könnyen történhetnék meg 10 vagy 12 év alatt! Várni kell, a mit a pápák s jezsuiták meg is tesznek, mig a papok s laikusok egy generatiója ez uj dogmával gyer­mekségtől kezdve jól lakik, s akkor nézzük a róm. né­pek állását evang. felsőségeik s polgártársaik irányában, akkor tudakozódjunk a vatik. dogma gyümölcsei iránt! (Folyt, köv.) IRODALOM­Debrecenben, a város könyvnyomdájában megje­lent : Emlékbeszéd, melyet a debreceni h. h. főiskola ál­tal Arany János emlékezetére 1882. nov. 25-én a főis­kola oratóriumában tartott emlékünnepélyen elmondott Géresi Kálmán, főiskolai tanár, 20 lapra terjedő külön­nyomat a tiszántúli ref. tanáregylet évkönyvéből. Erő­teljes vonasokkal vázolt élethű képe a nagy költőnek. Sokoldalú ismeret, különösen a remek tárgynak részle­tekbe menő ismerete nyilatkozik minden sorában. Arany, a költő és Arany, az ember, egyaránt kitűnő jellemzé­sét adja e beszéd essay alakban. Csak egy hónappal mondatván el a költő halála után, a fájdalom még friss, a seb még sajgó, melyet a lélekrázó halálhír mindnyá­junk keblén ütött; de, a mint szerzőnk mondja, valami elnyomhatatlan büszkeség töri keresztül a gyászt és e gyászon át mintha az örökkévaló dicsőség fényébe pil­lantanánk. Nemcsak azért, mert valódi lángelme, Isten­nek különös ajándéka elvesztését sirattuk nemcsak azért, mert a mi bánatunk tárgya, a magyar faj legtökélete­sebb typusainak egyike volt, hanem azért is, mert ő valóban az emberi nagyság legfőbb attributumat egye­sitette az igaz' ember magasztos erényeivel, ki mindenek fölébe helyezte nagy szivének azt a túláradó szeretetét, mely mintha csak kalauzul választotta volna az élet utain Popé ama szép szavait: „Fame, wealth and ho­nour, what are you to love?4 A beregmegyei tanito-egylet első évkönyve. Szer­kesztette Sárkány Gábor, munkácsi közs. isk. igazgató­tanitó s az egylet ez időszerinti elnöke. A beregmegyei tanitó-egylet tulajodnát képező, 46 lapra terjedő füzet, mely ismerteti az egylet történetét megalapításától, 1871-től maig. Ezen egylet tagjai Beregmegyében működő községi és állami tanitók, összesen 70-en. Ezen hivatalos tanitóegyleten kivül, a ref. tanítóknak is van egyletük. Működésében egyedül az önképzést és művelődést te­kinti főcélnak. Beregszászi és munkácsi járási körre van osztva, s közgyűléseit évenként felváltva Beregszászban, majd Munkácson tartja. A füzet felerészét, a tanfelügye­lői jelentés képezi, melyből kiemeljük, hogy a beregi tankerületben létező 267 népoktatási tanintézet közül 70 ref. felekezeti, melyekben 5131 ref. és 67 ev. tanuló iskoláztatik. A lefolyt tanév alatt 3 uj iskola szervezte­tett, melyek közt van a nagy-dobronyi ref. népiskola. 10 újonnan épitett iskolaház közül kettő, u. m. a bereg­szászi és a nagymustályi, ref. felekezeti intézet. A zágrábi I. Ferenc József egyetem rektora és ta­nácsa beiktatásakor tartott beszédek (Govori receni pri­godom instalacije rektora etc.) A lelépő rektor dr. Mar­kovics Ferenc, a híres költő, az egyetemen a bölcsészet tanára, tartá a beszámoló beszédet a mult év eredmé­nyeiről, mely után az újonnan választott rektor, dr. Suka Bódog, a morál tanára a theologiai fakultáson, a „lelki­ismeretről4 értekezett. Szintén beküldetett hozzánk a zág­rábi egyetem tanrendje, melyből kiemeljük, hogy a ma­gyar nyelvtant és irodalmat hetenként 3 óran dr. Boj­nicic Iván adja elő, mint újonnan kinevezett rendkívüli tanár. O előtte csak tanitó gyanánt adta elő a magyar nyelvet Dianiska András zágrábi volt ev. lelkész, ki je­lenleg batizfalvi ev. lelkipásztor. Fehéregyház és Árpád sírja cím alatt, Havas Sán­dor úrtól egy 42 lapnyi füzet jelent meg, mint lenyomat az Arch. Ért. 1882. évfolyamából. Mellékelve van hozzá O Buda és környékének kőnyomatú képe.

Next

/
Thumbnails
Contents