Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

zem, hogy a fénntebbi fejtegetés, megnyerő egyszerűsége mellett is, mely az igazság legbiztosabb kritériuma, nem birta megingatni bennem azt a Filó t- barátoméval ellenkező meggyőződést, melyet a törvény megalkotásának folyamata alatt történtekből merítettem s melylyel, szerintem legalább, a törvény betűje sem ellenkezik. SzerJc. ISKOLAÜGY. A vallástanítás a népiskolában. (A budapesti evang. esperességi tanitóértekezleti gyűlésen 1882. oct. 11., dec. 7. és 21-én pontonként megvitatott és elfogadott értekezés.) (Folytatás.) Ujabb időkben paedagógoknal és nem paedagógoknál az a kérdés is felmerült: hogy váljon a hittan nem volna-e egyedül mellőzésével csak morál tanítandó elemi iskolás gyermekeknek. Már maga e kérdés föltevése elárulja, hogy az illetők sem a hittanról, sem a morálról tiszta fogalomm 1 nem birnak ; olyan tájékozatlanságra vall e kérdésnek feltevése vallas dolgában, és annyira feledi az emberi lélek organikus egységét, mint mikor a gyermek egy szép, érett gyümölcsökkel gyönyörködtető nemes fa láttára azt kívánja, hogy vágjuk le és vigyük haza mindenestül. A vallásnak (mint már fennebb is mondám) a jócselekedetek termő élő fájának kell lenni, és a vallásoktatás sem több, sem kevesebb, mint e nemes plántállak értelmes ápolása, virágoztatása és gyiimölcsöztetése, azaz a vallásoktatásnak nem csupán a kötelességek ismertetése, hanem a kötelességek teljesítésére lelki erőt nyújtani egyformán elengedhetetlen feladata. A morális törvényeket sohasem szabad összetéveszteni a polgári, vagy rendőri, vagy bármi néven nevezendő emberi törvényekkel; mert azok isteni törvények, változhatlanok és igazak, mint maga a legfőbb törvényadó. Nem lehet hát magára e legfőbb törvényadóra nem reflektálnunk a morál bármely pontjának e lőadásánál s nem lehet az erkölcsi tökély és szabadság országában egy lépést sem tennünk előre azon hitbeli igazság vezérfénye nélkül: hogy mi emberek a legfőbb törvényadóval, istennel való hasonlóságra törekedni vagyunk hivatva, a mint azt a nagy mester, az erkölcsi tökély mintaképe is ekként latta és tűzte ki mondvaif: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes.4 Nem lehet hittant és erkölcstant egymástól ugy elkülöníteni, hogy a mig az egyik az iskolán belül van, addig a másik künn maradjon : akármelyiket vigyük be, bemegy vele a másik is, és csak a kettő egyiitt alkot fogamzásra és továbbfejlődésre képes egészet. Ha a katechismus száraz definitióiba foglalt hittételek emészthetlen kövek, akkor az erkölcsi szabalyok hit nélkül szárazfára felkötözött gyümölcstermő friss galyhoz hasonló, melynek virulása ideig-óráig tart. Ha a vallásoktatás tananyagának halmazát mind egyszerre áttekintjük, akkor azonnal arra a meggyőződésre kell jönnünk, hogy teljes lehetetlenséget akarnánk, ha azt mind felölelve az elérni iskolaba bevinni s ott feldolgozni, azaz 6—12 éves gyermekeknek szivök, lelkök és emlékezetük kamrácskái ban elhelyezni akarnók. De hát mit? mennyit és mikor? Ezek itt az első kérdések és azután már könnyebb lesz az ép oly fontos kérdésre felelni, hogy mily módon ? A népiskolai vallásoktatónak anyagot szolgáltatnak : i. a biblia általában, 2. az úgynevezett bibliai történetek, 3. a káté, 4. az u. n. bibliai helyek v. dictumok, 5. az énekversek és imádságok, 6. az egyháztörténet, 7. az úgynevezett elválasztó tanok vagy a confirmatióhoz készitő könyvecskék. Mindezekre megteszem röviden és általában megjegyzéseimet és elmondom - egyéni véleményemet. 1. A mi magát a bibliát illeti, az kétségtelen, hogy a biblia szolgáltatja most is és minden időben a legtöbb tananyagot az elemi isk. vallásoktatónak, és a legegészségesebb tápanyagot a zsenge emberi léleknek a hitben és szeretetbeni megerősítésére nézve, és ha a gyermekek gyermekek nem volnának, én is azt mondanám Dr. Schmidt-tel. »Der Religionsunterricht soll nicht anders als Unterricht in und aus der Bibel sein;* de szerintem a biblia épen mert a legjobb vallási olvasókönyv felnőttek számára, nem való tankönyvnek az elemi iskolában. Mindazáltal a bibliát az elemi iskolából sem tartom kizárandónak, hanem mindjárt, mihelyt a gyermek olvasni tud, neki azt bemutatni, vele abból egy rövid szakaszt olvasni kell; de ezt még a felsőbb osztályokban is csak hetenként egy-egy vagy két-két fél órában tenném, és pedig akkor is kellő ünnepélyességgel egészen ugy, mint az a templomban történik, t. i. a szokott éneklés és imádkozás után kezébe vévén kiki saját Ujtestamentumát, mert az egész bibliának iskolába hurcolása a szem előtt tartandó cél tekintetéből teljesen felesleges, mondom tehát a biblia ujtestamentumi feléből egy-egy szakaszt elolvasnánk talán épen azt, a mely a legközelebbi templomi istenitisztelet alkalmával tárgyaltatni fog, ha ugyan is azt előre tudni lehet, midőn t. i. az illető lelkész magát a perikopákhoz tartja ; vagy pedig az előbbi vasárnapon tárgyalt szakaszt, vagy pedig egy-egy alkalmi szakaszt, és ezen szakaszok kegyeletes érzülettel elolvasandók, mit többször maga a tanitó is teljesüket, hogy pélt dajával adja meg a bibliából olvasáshoz illő tisztelete-és hangot, máskor pedig mindig, mintegy jutalmul a legjobb olvasó gyermekkel olvastasson, s ezután ehhez néhány szükséges felvilágosító szót adván, és abból legfeljebb egy erkölcsi vagy hitbeli igazságot kivonván, azon módon félreteendőnek vélem e szent könyvet, és abból magából, terhelő kötelességképen soha nem adnék fel leckét ; mert célul ezen eljárással csak azt tűzöm ki, 1 : hogy korán megismertessem a gyermekkel a bibliát és pedig nem az u. n. „bibliai ismeret« vagy „Bevezetés a bibliába® féle tankönyvek fárasztó beemlékelésével hanem ; szemléltetőleg magából a bibliából; 2. hogy a bibliaolvasásra korán rászoktassam ; 3. hogy bibliáját a leendő egyháztaggal megkedveltessem és a benne való búvárkodásra serkentsen ; 4. hogy mint Isten igéje iránt a kellő tiszteletre szoktassam. Ily módon a korán megszokott közös ének, ima és igeolvasás által, mintegy lelki szükségévé válik az iskolából kikerült ker. ifjúságnak a nyilvános istenitiszteletben való részvétel. Teimészetcs dolog lévén, általában az, hogy a vallást nem az elemi iskola, hanem az egész élet iskolája tanítja majd ; ennélfogva tehát az iskolában megkezdett bibliaolvasásnak a háznál, a családi körökben és hasonló szellemben folytatódnia kell. Itt azonban aligha nem inkább a papoknak, mint a tanítóknak kellend kezüket az ekeszarvara tenni, nem tekintve azokra, a melyek mögöttük vannak-, hanem törhetlen hittel járván a mester nyomában előre és előbbre.