Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-29 / 17. szám

a protestáns szellemet terjeszsze ? Pedig nekünk ezt is kell tudnunk. Mert ha Hugó Viktor és egyik országgyűlési képviselő szavai szerint még azt is feltételezhetjük, hogy a virágok illata hatással van a bolygók rendszerére; mennyivel inkább feltételezhető az, hogy még a számtan vagy növénytan tanárának a szelleme is jelentékeny befolyást gyakorol a növendék szellemének és jellemének protestáns avagy nem protest. irányban való fejlesztésére. Es már egy oly tanár, ki protestáns szülőktől született ugyan, de első neveltetését talán valamely községi iskolában, a későbbit valamelyik állami vagy épen más vallásfelekezetű középtanodában, ebből pedig ment az állami tanárképezdébe; avagy nyujthat-e kitűnő tanári bizonyítványa mellett is biztosítékot arra nézve, hogy hű ápolója leend a protestáns szellemnek ? Miért is egyházunk, ha középtanodáink kettős hivatását szem előtt tartja, nem érheti be az állami diplomával, hanem intézkednie kell, hogy az, a kire egy-egy drága tanszékét bizza, vagy valamelyik protestáns egyetemen is töltsön egy-két évet, vagy vettessék egy protest. képesítő vizsgálat alá is legalább, az egyetemes és hazai egyháztörténelemből, az egyházjogból és egyházi alkotmánytanból. De még ilyesféle intézkedések mellett sem szabad ezentúl egyházunknak felügyelet dolgában az eddigi gyakorlatot követni, melynek vezérgondolata az az ismeretes latin mondat volt: mitte sapientem et nihil ei dixeris. Furcsán voltunk mi azzal a felügyettel egészen az uj középtanodai törvény meghozataláig. Az állami hatóság is felügyelt iskoláinkra az egyházi is ; és a felügyelet abban állott, hogy évenként egy-egy íven felküldetett az iskola állapotáról szóló jelentés a kerület elnökségéhez, abból a kerület tanügyi bizottsága jelentést készített a kerületi közgyűlésnek, ez pedig jkönyvét felküldötte az állami hatóságnak; tudomásul vette az is, s a dolog be volt fejezve. Igy azután megtörténhetett, hogy tős gyökeres református iskolában a német anyanyelvű zsidó polgártársunk által készített nyelvtanból tanították a magyar fiuknak a magyar nyelvet, katholikus, bár tiszteletet érdemlő szerzetesnek tankönyvéből az egyetemes s hazai történelmet s nem tudom, hogy a bölcsészet tanára is itt vagy amott nem-e Aquinói Tamás kéziratát használta. Azért áldozni már évenkint százezreket, hogy copiáivá legyünk az állami vagy más felekezeti tanodáknak, ez csakugyan vétek. De hát ki ért rá, s kinek volt hivatása nálunk az ilyesfélékre felügyelni ? Mindenki hivatott felügyelő volt, és épen azért senki sem gyakorolta, legfeljebb egy-egy különben is tengernyi munkába fullasztott főpap. Az uj középiskolai törvény által az állam felügyeleti joga kifejtetett és szabályoztatott. De mi protestánsok mit nyertünk ezzel? Az állam figyelme mindössze is arra terjed ki, hogy állam s alkotmányellenes irány nem ver-e gyökeret valamely tanintézetben. No e tekintetben ha száz törvényt hoznak is, vagy egyet sem, nekünk mindegy. A magyarajku protest. iskoláknak ez sem árt sem használ. Kiterjed továbbá az érettségi vizs gálatra, a mi talán lesz egy kis hatással a tanítás sikerére, itt vagy amott talán a tanárok és tanulók részéről az erő fejlesztésére; de arra, hogy intézeteinkben a protestáns szellem miként ápoltatik, a vallás-erkölcsi nevelés miként vezettetik, hogy a különböző tantárgyak minő módszerrel s minő terjedelemben taníttatnak, hogy a tanítványok elvannak-e kellőleg foglalva, avagy nincsenek-e túlterhelve és sok más egyébre az a kormány által kiküldött képviselő nem ügyel fel, nem ellenőrködik. Hanem őrködni kell az iskolákat fenntartó és ellenőrzésrejogositott egyházi hatóságoknak, és pedig nem az eddigi gyakorlat szerint, hanem különösebben megbízva, sőt a körülményekhez képest kellőleg díjazva már vagy egyes felügyelőket, vagyha ugy tetszik kis bizottságokat, a kik és a melyek azután az egyetemes egyházi kormányzó testületek felügyelete alatt s az ezek által kijelölt irányban és szellemben nemcsak névlegesen, de valósággal felügyelői, vezérlői, kormányzói legyenek iskoláinknak. Csakis igy felelhetnek meg iskoláink az ujabb viszonyok között kettős hivatásuknak, igy nem vesznek kárba az azokra tett nagy kiadások, hanem ugy egyházunk mint hazánk javára gazdag kamatot hozandanak. Farkas József. ISKOLAÜGY. A vallástanítás a népiskolában. (A budapesti evang. esperességi tanitóértekezleti gyűlésen 1882. oct. 11., dec. 7. és 21-én pontonként megvitatott és elfogadott értekezés.) Midőn a mult ősszel a m. t. t. t. által arra szólít -tattam fel, hogy írnám meg és adnám elő legközelebbi t. értekezleti gyűlésünk alkalmával a vallásoktatásnak fokozatos tanmenetét, és tananyagának a népiskola keretébe illő beosztását és tanmódját: tartózkodva, mondhatnám, aggódva vállalkoztam a nagy munkára, mert éreztem, hogy erőm, tudományos és irodalmi készültségem nem állnak arányban a feladat nagyságával és fontosságával, nem állnak arányban különösen akkor, ha az uj korszak és uj viszonyok követelményeihez mért uj utak, módok és arányok megszabása válik kötelességemmé. Ha pedig kezdetben nem ismerve még mind a nehézségeket, nem a munkától, de a hiányos és hiába