Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-29 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAT SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kiriizsy-utca 29, sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szá<m"CLpéld.á(

rL37-ols:ls:a,l rcLi^d-ig- szolgrálliatiinls.'^il Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Teendőink az új középiskolai törvény következtében. „Protestáns egyházunk mint eddig, ugy ezentúl is nem riad vissza az áldozatok hozatalától" ezen szavakkal végeztük közelebbi cikkünket. De hát mi célokra hozassanak ezen áldozatok, és érdekében áll-e egyházunknak, hogy a középtanodákért újabb áldozatokra buzdítsuk híveinket? Az új törvény az anyagi dolgokat illetőleg eléggé szerény követeléssel lép fel a protestánsokkal szemben. Kevés középtanodánk van már olyan, melynél ne volna annyi rendes tanár, mint a mennyit a törvény követel, olyan középtanodánk is kevés van, a hol egy-egy osztályban a református növendékek száma a 60 at fölözné, s igy legfeljebb ha pár prot. gymnásiumban leend szükséges egy-két párhuzamos osztályt felállítani ; a tanároknak oly fizetést ad az egyház, a minőt akar, és a minő telik, a törvény e tekintetben nem intézkedik, és igy ha tetszik, még az eddigi fizetést is leszállíthatják az egyházi hatóságok, s még arra is kapnak tanárt, mert hiszen van állás nélküli ember elég. Mire való volna tehát az ujabb anyagi áldozat? Őseink az iskolákat nem azért alapították, újabb és újabb alapitványaikkal nem azért gyámolitották, hogy a törvénynek eleget tegyenek, mert hiszen olyan törvényt, jobban mondva, fejedelmi rendeletet, mely a protest. iskolák felvirágzását célozná, 2-ik József évtizedét nem számítva, csak 1851 óta ismerünk; hanem alapították és támogatták azért, hogy azokban koruk tudományos műveltségének és a protestáns szellemnek egy-egy hatalmas erődöt emeljenek. Ez a két cél lebegjen a mi szemeink előtt is, ha azoknak méltó unokái akarunk lenni, ne pedig az uj törvénynek sok oldalról megnyirbált szakaszai. És ha ezen célok vezérlendnek bennünket, akkor kétségkívül sok teendőt találunk előttünk, s jelentékeny áldozatokra leend szükség. Ma, mikor már a népiskolákban is képzett, okleveles tanítók működnek, a polgári iskolákban, reáltanodákban tanári vizsgákat tett férfiak oktatnak, vagyis ma, midőn már a köznép is a műveltségnek egy bizonyos fokára felemeltetik, a szorosabb értelemben vett polgárosztály pedig úgyszólván tudományos neveltetésben részesül, egészen mások a gymnásiumokhoz kapcsolt igények, mint valának csak négy évtizeddel is ezelőtt. Igaz, hogy az utóbbi harminc év alatt lényegesen átalakultak gymnasiumaink, igen de a tudományok is csak e közelebbi három évtized alatt is sokat fejlődtek, s ennek folytán a természetrajzi, természet- és vegytani, földrajzi, ásványs növénytani tanszerek, segédeszközök száma tetemesen szaporodott, ugy hogy azoknak a tallődáknak is, melyek már évtizedekkel előbb kenoleg fel voltak szerelve, elég dolog a korral lépést tartani; hát az olyanoknak, melyeknek a legszükségesebbekre is alig telett, mennyi a pótolni valójuk! Nem akarom az iskoláink egy részét fedő leplét a szegénységnek feltárni, de azt hiszem, hogy nagyon itt az idő, hogy most már nem országos törvény parancsszavára, de buzgóságból, iskoláinknak jól felfogott érdeke és reputatiója szempontjából igyekezzünk, még ha jelentékeny áld ato. kai is, a hiányokon segíteni. És ha mindezeken segitve van is, még csak egyik felét teljesítheti feladatának a gymnázium. Ma már a szülék egy része is, még inkább társadalmunk megkívánja, hogy a középtanodából kikerült ifjúnak a szoros értelemben vett iskolai tanulmányokon kivül, több más téren is legyen némi jártassága. Egy kis rajz, festészet, zene nem csak ékesítik az ifjút, de értelmére is s még in-