Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-22 / 16. szám

kivül, azonban az utóbbi napokban oly túlságba estek kortesei, hogy a bor a földön folyt és a szivar halomszámra osztogattatott. Es a választó közönség türelme, mely méltán dicséretet érdemel, oly nagyszerű volt, hogy midőn 8-án éjjel az egyik szóban levő nt. lelkész urat rágalmazni kezdte a kortesek egyike, s ezért a fiatalabbak ellene zúdultak, az elöljáróság, s különösen a község biraja, (megjegyzem, hogy az egész község reform. vallasu) nehogy a kortesek bántalmazásoknak legyenek kitéve, előbb szállásukra kisérte őket, majd pedig 2 embert állítván melléjük, a község végéig sértetlenül kikísértette. Ez magában véve oly nemes tett, hogy méltán dicséretére válik a községnek, s vele együtt az egyháznak is. De a gyülekezet megmutatta, hogy ő szabad akarat-és meggyőződésből tud választani, s erkölcseiben annyira romlatlan, hogy az etetés és itatás reá nézve semmi befolyással nincs, mi is a választás reggelén nagyszerűen kitűnt. Ugyanis a törvények felolvasása és megmagyarazása után felhivatott a gyülekezet jelöltjeinek megnevezésere, tudtul adatván, hogy a még érvényben levő választási törvények szerint, minden io szavazásra jogosult egyháztag által ajanlott és választható lelkész, a candidátióba fel fog vétetni. Azonban hallatlan ! a kinek részére hetek óta történt a korteskedés, csak 5 ember által ajánUatott, s ezek között is egy olyan volt, ki nem bírt szavazati joggal. A küldöttség fél órai időt tűzött ki még a szavazas megkezdése előtt, felszólitván ez 5 egyént, hogy szamukat egészítsék ki 10-re, mert máskép az illető lelkész urat candidatióba fel nem veheti ; de mire a félóra letelt, nemhogy 10-en lettek volna, hanem még az 5 is elpárolgott. Ezután megkezdődött a szavazás. Nt. Páli Lajos szomódl lelkész és esperes úr nyert 144; tiszt. Csaplár István héregi lelkész úr 28 szavazatot, s miután a kitűzött 2

órai záros határidő alatt is több szavazó nem jelentkezett, kihirdettetett a valasztás eredménye, miszerint a 2 candidatióba hozott egyén közül nt. Páli Lajos egyházmegyénk érdemdús esperese, az etei fényes gyülekezet lelkipásztorává rendkivüli szavazattöbbséggel elválasztatott. E jelentést a gyülekezet tagjai öröm és éljen riadasokkal fogadták, mert tudják, hogy e választás által nagyon sokat nyertek. De a méltó dicséretet kivívta maganak a gyülekezet is, midőn az érdemet elismerésben részesíteni, méltányolni; az aljas korteskedést pedig nemesen és méltóan megvetni tudta. Adjon az ég úra sok ily fennkölt és nemes szellemű gyülekezetet! L. Végszó a krassó-vidéki lelkészi kör memoranduma mellett. Azt mondjak, Hegel utoljára azon sajnálkozott, hogy őt csak egy tanítványa értette, az is félreértette. Mi is ilyenformán vagyunk, csakhogy minket sokan nem értettek meg, sokan félreértettek, de hisszük és tapasztaljuk azt is, hogy voltak olyanok, a kik megértettek. Ugy tünteti fel T. S. ur az általunk felhozott eseményeket, mintha csak téves állitások, hamis következtetések volnának. Legyen kinek kinek az ő hite szerint. Minket boldogítana azon beismerés, hogy értesüléseink tévesek voltak, mi szeretnők azt hinni, hogy sötétebb szemüvegen néztük vagy láttuk azokat, melyeknek részben közvetlen szemlélői valánk. Nem bolygatjuk fel sem az elősorolt eseményeket, sem a még általunk fel nem említett sok tényeket nem azoknak akartunk irni, akik belügyeinket távolról sem ismerik, hanem azoknak kik | benne forognak és tényezők lehetnek a beállott uj korszak tökéletesítő munkájában. Ha egy egy fájó panaszhang vegyült soraink közé, nem azért történt az, hogy a multak sérelmeiért elégtételt vegyünk, hanem csupán azért, hogy a jövőre intsük, kérjük, figyelmeztessük azokat, kiknek hatáskörük lesz továbbra is az egyház' kerület kormányzásában, főiskolánk anyagi és szellemi ügyeinek rendezésében. Tudjuk mi azt jól, hogy T. S. ur is azok köziil való, a kik igen jól értenek bennünket, de nem akarnak megérteni. Ha egyéni érdekek, vagy calumniare audacter-féle elv vezetne bennünket, folytathattuk volna e vitat még nagyon hosszúra, de miután ez legtávolabbról sem volt szándékunk, a mint ennek kifejezést is adtunk, elegendőnek tartjuk azt, hogy elmondtuk aggodalmainkat, rámutattunk a meggyőződésünk szerinti tévedésekre, jeleztük azt, hogy felfogásunk szerint mit kíván a mai kor, tarsadalom, mit kíván az élet s egyhazunk jövője az iskolai neveléstől, és különösen a lelkészi nemzedék képzésétől. Ez elvi kérdésekre fősúlyt fektetünk, ezeket mig ellenkezőkről meg nem győzetünk, fenntarjuk. Adja Isten, és munkáljanak ; közre önök, hogy a következmények eloszlassak aggodalmainkat, sőt vannak félelmek, melyek között örömteljes a csalódás, vajha a mienk ilyen lenne ! Helyesen gondolkoztunk-e ? annak megítélését a közvéleményre bízzuk, mi hangot mertünk adni egy régóta sokaknál lappangó elfojtott elégületlenségnek, megtettük lelkiismeretünk sugallta kötelességünket, vagy is a mint itt legtöbben mondani szoktak : animam salvavimus — videant consules ! A krassóvidéki lelkészi kör. IRODALOMEvangélikus egyház és iskola cím alatt Trsztyenszky Ferenc március 31-én uj heti lapot indított meg Pozsonyban. Ezen uj egyházi közlöny ugyanazon beosztássá! mint a mienk, elég ügyesen van szerkesztve. De nem szólhattunk mindjárt eleintén róla, mert nem tudtunk tisztába jönni tulajdonképi feladata és theologiai iranya felől. Az első szám vezércikke oly közlönyt igér, mely válaszolni akar arra, hogy „mit tegyünk népünk, családaink, iskoláink, templomaink érdekében a Krisztus evangéliumanak alapján és szellemében ?« E célra - úgy | gondoltuk — több mint felesleges, hogy a folyamatban ' lévő időszaki 12 protestáns közlöny még egy ujjal szaporittassék; mert hiszen épen a jelzett célra áll fenn több mint negyed század óta a mi lapunk. Kell tehát az uj lapnak okvetlen valami speciális feladattal is bírnia, melynek világosabb megjelölését be kellett várnunk. Csakugyan a 3-ik szám meghozta, a mit vártunk. E szám „Támadjunk fel4

című vezércikke kimondja a Sibólethet, mely így hangzik: „Támadjunk fel positiv felekezeti öntudatraMost már tudjuk, hogy mit akar az uj lap, és szívből iidvözölnők, ha a jelszó kitűzését nyomban nem követné ama kizárólagos állásponttal mindég együtt járó ráfogásos vádaskodás minden ellen, a mi nem az ő felekező eszejarása szerint van. Minket a kizárólagosság viszketege nem bánt, és szívből azt kívánjuk az uj kollégának, hogy 25 év múlva annyi positiv jó eredményére tekinthessen vissza felekezeti irányú működésének, a mennyivel a jó Isten egyesítésre törekvő modern irányú lapunkat, máig megáldotta. Aigner Lajos kiadásaban megjelent az Sz. Kiss Karoly által, Kálmán Farkas, Bierbrunner Gusztáv s má-