Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

végeznem, főnököm figyelmeztetett, hogy a világért se igy kezdjem ám a formulát: „Én N. N. esküszöm^ stb., hanem igy ; „Az igaz isten stb., engemet ugy segéljen, az én igaz hitemben * stb., mert a nép ezt tartja igazi esküvésnek. Az uj egyh. törvény azt mondja, hogy ^a presbyterek hivatalba lépésük alkalmával az illető egyházkerület által megállapított esküszöveg szerént ünnepélyesen feleskettetnek." (26. §.) En azt mondom, tartsuk meg a régi jó formulát, melyet népünk megszokott és tisztel, melyet szentnek és legerősebben kötelezőnek tart. Dixi et salvavi animam meam ! Vigil. ISKOLAÜGY. A középiskolai törvényjavaslat tárgyalása az országgyűlésen. april 5. A 4-ik §-nál, mely a reáliskola köteles tantárgyait sorolja elő, először is Dobránszky szólal fel. A reáliskolák — úgymond — jelenleg a sorvadás állapotában vannak ; 1875-ben a reáliskolai tanulók száma 8086 volt, a mult évben 4908. Ezen nagy apadás azon igazságtalan intézkedésnek tulajdonitható, hogy mig a gymnázium az összes tudomány- és műegyetemre képesit, addig a a reáliskola csak ez utóbbira s még egy pár osztályára a tudományegyetem bölcsészeti szakának ; pedig szerinte nagyon szükséges volna, hogy nemzetünk minden rétege elsajátítsa azon egészséges reális szellemet, mely az ujabb kor műveltségének és boldogulásának nélkülözhetlen feltétele ; hogy a jogászokban, törvényhozókban, filozofusokban és filologusokban fejlesztessék azon reális érzék, a mely a megélhetés gyakorlati feltételeit össze tudja egyeztetni az egészséges idealismus szellemével. Ezért ő ajánlja, hogy a reáliskolák köteles tantárgyai közé vétessék fel a latinnyelv, de azután mondassék ki, hogy az ily iskolát végzett ifjú mehet a tudomány-egyetemnek is bármelyik szakára. Nagy István arra kéri a minisztert, hogy az állami tantervnek revíziója alkalmával a felekezetek egyházi hatóságainak legalább azon joga biztosittassék, hogy a középtanodák minden osztályában a hit- és erkölcstan tanítására legalább két órát fordíthassanak. Gáli Józs. itt is, mint a 3. §-nál ajánlja, hogy azon tanintézetekben, melyeknél a tannyelv nem a magyar, az intézet tannyelve és irodalmának története is tanitassék. Göndöcs a köteles tantárgyak sorából a franciát töröltetni s helyébe a latint tétetni kívánja. Jónás Ö. óhajtja, hogy a reáliskolai tanulótól az ábrázoló mértanból is erettségi vizsgálat kivántassék. Hermán 0. szerint, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, ennek megfelelően az eddiginél még konfuzusabb tanterv létesíttetik, azért e helyütt is kijelenti az egységes középiskolához való ragaszkodását. Kőrösy S. ezen pontnál is ajánlja az előbbi §-nál elfogadott azon módosítását, hogy a „testgyakorlat4

szó után iktattassák be ez : , tekintettel a katonai gyakorlatra.4 Trefort visszautasítja Dobránszky és Göndöcs módositványait, mint a melyek által a reáliskola egészen kiforgattatnék természetéből. A francia nyelvet itt fenntartatni kívánja, mert erre a realistikus irányban nevelt ifjaknak nagyobb szükségök van, mint a latinra. Nagy és Jónás felszólalásait illetőleg biztosítja őket, hogy a tanterv összeállításánál kívánalmaik iránt figyelemmel lesz. Ily értelemben nyilatkozott az előadó Szathmáry is. A többség az eredeti törvényjavaslatot Gáli és Kőrösy módosításaival elfogadta. Az 5-ik §., mely a köteles tantárgyak alóli felmentéséről szól, elfogadtatott Mészáros Nánd. azon módosításával : ^Rendes tantárgyak alól felmentésnek helye nincs ; kivéve testi fogyatkozás miatt a testgyakorlat, mértanirajz (technikai rész) és szépírás tanitása alól/ Elfogadtatott a 6-ik §. is minden vita nélkül ; de a 7-ik §., mely a hitfelekezetek azon jogáról szól, hogy az általuk fenntartott középtanodák nyelvét ők határozhatják meg, s mely a magyar nyelv és irodalom tanítását a nem magyarajku iskolákban is kötelességgé teszi, annál hevesebb és hosszabb vitát idézett elő. Zay Adolf és a szászok indítványozzák, hogy a „törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek* által fenntartott tanintézetek számára is biztosittassék azon jog, mely a felekezeti iskoláknak adatik. Ellenben Helfy és Orbán B. javasiák, hogy a nem magyar ajkú iskolákban a magyar történelem is magyar nyelven tanittassék. Madarász még tovább ment, azt indítványozván, hogy a középiskolákban az oktatási nyelv 1887-ik évtől kezdve kizárólag magyar legyen. Apponyi Albert pedig a kathol. püspökök által vagy a szerzetrendek vagyonából fenntartott iskolák katholikus jellegének biztosítása végett adott be egy javaslatot. Tisza K. feleslegesnek tartja Apponyi módosítását, mert hiszen azt senki kétségbe nem vonta s nem is vonhatja, hogy a miniszter közvetlen felügyelete alatt álló iskolák között vannak római kathol. felekezeti vagyonból fenntartott iskolák is. A szászokkal szemben kinyilatkoztatja, hogy a magyar állam nem fog a más ajkuaktól többet követelni, mint a mennyire annak, mint ilyennek szüksége van, azt azonban meg fogja követelni; ezért azt, hogy a ki társadalmi uton, vagy szövetkezetek útján akar iskolát állítani, ilyen iskola által a nem magyar iránynak és szellemnek csináljon propagandát, a magyar állam érdekéből megengedhetőnek nem tartja; de viszont Madarász azon javaslatát, melynek elfogadása esetén e hazának más nyelvű fiai tanulásukat saját anyanyelvükön felekezeti intézeteikben nem folytathatnák, — túlmenésnek, magyar chauvinismusnak tartja. Neki erős meggyőződése, s tanúskodik mellette a magyar nemzet történelme, hogy egy nemzeti nyelvnek terjesztése az által, hogy másik szülői nyelvének jogosultsága az állam igényein túl koriátoltassék, soha elérhető nem volt s nem 'esz. Ellenkezőleg az e tekintetben való túlerős fellépés, az állam eszméjéből folyó követeléseken való túlmenés csakis reactiót szülhet. Mocsáry szintén túlhajtásnak s csak visszahitást szülőnek tekinti Helfy és Madarász javaslatait ; szerinte az egész 7-ik §. törlendő volna, miután ez sérti a protestánsok autonómiáját is, kiknek az 179% által a tanítás és tannulás rendjének és módjának meghatározása biztosíttatott. Majd az april 6-iki ülésben Hermán és Steinacker tartottak nagyobb beszédeket, amaz Madarász, emez Wolf indítványa mellett. Azután pedig Trefort felelt Apponyinak, kifejtvén, hogy bár mennyire scrupulozus legyen is valaki, de ezen §. miatt a kathol. iskolák jogi természetére és jellegére nézve semmiféle