Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

tárgy sok, három részre kell osztani azokat, el kell különíteni a szükségest, a hasznost és élvezetest. Szerinte a görög nyelv, irodalom a nem szükségesek közé tartozik ; egyszersmind hibaztatja a latin klassikus irodalom tanitásánál használt kézi könyveket. Trefort az egész vitát nem érti, annak jóformán nincs teste; mert ha csupán oly középiskoláink volnának, melyekben tisztán a humaniórákra van a suly fektetve, s csak ezekben lehetne az ifjúságot nevelni, akkor értené ezen idegenkedést a klassikai nyelvek és kivált a görög ellen ; de ott van a reáliskola, hol az itjak klassikai nyelvektől eltekintve, minden irányban lehet az ifjakat a felsőbb oktatásra előkészíteni. A felhozott tulterheltetésen a módszer és a tanárok okossága segíthet. Többen felhoztak azt is, hogy a tantervek csak a nagy talentumok s/ámara vannak készítve. Koránt sem. De ne szállítsuk le a tanterveket azon mértékig, hogy csak a leggyengébbeknek feleljenek meg. A tulterheltetés nagyon relatív, minden szülő kívánságának nem lehet eleget tenni, mert akkor minden egyes gyermek számára külön tantervet kellene készíteni, s minden gyermek mellé külön mestert kellene állítani. Hallotta középiskoláink roszszaságát is emlegettetni. Vannak jók is. de vannak gyengébbek is ; ezen törvényjavaslat egyik feladata épen az, hogy azok szinvonalat emelje. De meg ne feledjük, hogy az iskola a legszorosabb összeköttetésben van az összes társadalmi s kulturviszonyokkal; ezek emelkedésével az iskola is fog emelkedni. De bármi történjék is — mondja végül — egy kis humanismus az iskolákban mindig hasznunkra fog válni, mert e nélkül bármennyit tanuljunk is az iskolában, egész kultúránk csak a felsőbb állatiság egy neme lesz. Mészáros Nándor szerint a görög nyelv a gymnásiumi oktatásnak oly lényeges részét képezi, hogy nélküle feladatát meg nem oldhatja ; lelke elborul, midőn látja, hogy képviselő testületünk tagjai közt is találkoznak, kik a szülék indokolatlan jajveszéklései után indulva a görög nyelv kiküszöbölését követelik. Gr. Hunyady László nem ad arra semmit, hogy külföldön mit mondanak, ő csak arra tekint, hogy mit mondanak magyarországon, ezért a görög nyelvet nem pártolja. Rostahazy K. a görög nyelv tanítását szükségesnek tartja ; de annál szükségtelenebbnek a vallásos kérdéseknek a ház elé oly képen való hurcoltatását, mint azt Éles telte. Tisza Kalman nem akar olyasféle túlzásba esni, minővel azok vádoltatnak, kik a latin és főleg a görög nyelv tanulására oly túlságos súlyt fektetnek ; nem esik azon hibába, melybe nézete szerint sokan estek az által, hogy a természettudományok mivelését a ldassicizmussal ellentétbe akarják helyezni, nem esik abba azért, mert elismeri a természettudományok nagy vívmányait és a természettudományok terén való nagy előhaladásokat. De azért, hogy ezt elismeri, nem szükséges kisebbítenie azokat, kik ama klassikus korban remek műveiket írták. Mert egyről ne feledkezzünk meg soha akár a reformációt, akár a bölcseletet, akár a természettudományok haladását emlegetjük és ez, nézete szerint az, hogy a középkor sötét századaiban, azt lehet mondani, elnyomott emberi ész és lélek a maga ruganyossagát arra, hogy bölcselkedni, gondolkozni és felfedezéseket tenni tudjon, akkor nyerte vissza, mikor a klassika litteraturával foglalkozott. Akkor, midőn alkalma volt tantervekkel mas téren foglalkozni, ellenezte a görög nyelvnek a gymnaziumban kötelezővé tételét. Megbukott ott is, mert a szakemberek épen ugy ott is, a hol felekezeti intézetről volt szó, hatarozottan a mellett voltak, hogy a görög nyelvnek mint kötelezett tantárgynak meg kell maradni. Ekkor igyekezett magát informálni mind hatásáról a görög nyelvtauitásnak, mindarról, hogy mi történik e tekintetben másutt. Azt tapasztalta, hogy ezen nyelveknek a tanítása lehetetlen, hogy a praktikus élet követelményeivel ellentétbe jöjjön, akkor, midőn épen azoknál a nemzeteknél, melyek mint praktikus nemzetek híresek, melyek a természettudomány, a mathesis, a csillagászat terén a legnagyobb találmányokat tették, látjuk azon nyelveknek mivelését a legszélesebb módon kifejtve. A másik, a mit felvetett ő is, a mint felvettetett most itt is az, hogy vájjon mégis célszerű-e tanítani a görög nyelvet, midőn száz fiatal ember közül, a ki tanulta, alig lesz több kettőnél, ki egynehány év múlva még tud belőle valamit. A szakemberektől már abban az időben azon választ nyerte, hogy a görög nyelv tanulása mint fejlesztő, mint képző bir igen nagy hatálylyal arra, hogy valaki azután, még ha a görög nyelvet elfelejti is, a tudományes pályán, melyre szánja magát, jobban, sikeresebben haladhasson. Maradtak fenn benne ez iránt némi kételyek, de két okból megadta és megadja magát. Az egyik az, hogy ha a gymnáziumban csak azt kellene tanítani, a mi a gymnáziumban tanulók nagy többségénél azutan megmarad, bizony akkor nagyon keveset kellene tanítani. Például vájjon a gymnáziumból kikerült száz tanuló közül — ha csak kivéve azokat, a kik épen például a mérnöki pályára mennek — van-e több kettőnél, vagy van-e kettő, ki néhány év múlva a trigonometria tételeit meg tudja fejteni. Nincs. De hát azért, mert kétszáz közül alig van kettő, a ki ezt megtudná tenni két év múlva, vájjon azért nem kell tanitani a mathesist a gymnáziumban ? Kell, és pedig miért ? Azért, mert ha minden egyes tételét elfelejtette is az illető, kivévén a mindennapi életben szükséges egyszerű arithmetikát, megmarad az a gyakorlata az észnek, az a gyors áttekintésre és felfogásra szoktatas, a melynek minden pályán hasznát fogja venni mindenki akkor is, mikor magából abból a tudományból már semmit sem tud. Talán gyengeség lehet nála, nem is kivanhatja, hogy más is részese legyen ezen gyengeségnek, de megadja magát azért is, a még benne is fenn lévő némely aggályok dacára, mert a paedagogia és a tanügy terén nem tartván magát szakembernek, nem érez magában elég erkölcsi bátorságot arra, hogy szemben azzal, a mit a széles, müveit világ szakemberei tartanak, saját nézetét akarja érvényesíteni ott, a hol ezen téves nézetnek súlyát azután nem ő, hanem mások, talán egész generációk fognak érezni. Ezután még Csanadi S, és Móricz Pal, másfelől Steinacker és Szathmary György szólaltak fel a görög nyelv ellen és mellett, ekkor névszerinti szavazas alá bocsáttatott, és 143 szavazattal 75 szavazat ellen a törvényjavaslat 3-ik §-sa Gáli és Kőrössy módositványaival elfogadtatott. TARCA. Az uj pohár. Motto : »Ha lehetséges, múljék el!« Málé ev. 26 r. 39 v. Bocsánat, Uraim ! ismét megjelentem. Még pedig pályázni, előre jelentem . . . Most nyilt meg Debrecen. »1200 folyó S fejszések váltsága* ott a konvenció.