Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

Én pap vagyok, az én fegyverem nem a tenyeremben van. És ez az ember most delíriumban van, Atyámfia, mondám csendes komoly hangon, erről a thémáról majd máskor, és másutt beszélünk, most távozzék békességgel. Csak azután, később tudtam meg, hogy a temetőn is botrányt okozott. Népem, a közvélemény követelte, hogy ne maradjon e botrány büntetlenül. Egy pápista tót ember lemocskolja felekezetünket, megzavarja a szertartást, lepiszkolja nyilván a papot. Hiszen ha mi tennénk ugy egy pápista faluban kerékbe töretnének. Nem lehet,, nem szabad ezt behunyt szemmel nézni ! Magam sem tudtam — mint hittem — oly könnyen feledni ez esetet; mégis nagy elvetemültség kell ahoz, hogy valaki bemerjen rontani egy békés papi ember lakásába, és legyalázni egy felekezetet nyíltan, nem négy vagy 6 szemközt. Ezt még a polgári törvények is bűnnek decretálják. Hadd lám, mit is mond a codex? Az 1879-iki XL. t. c. 190-ik §-a egy évi fogház és ezer forint pénzbüntetést szab az ily vétségre. E szerint fogsz bűnhődni goromba molnár! Akarom hogy bűnhődjél! még ha a saját személyemen véghezvitt sérelmet elengedném is; de vallásom megcsúfolását nem engedhetem, saját népem követeli. Tanulj morest. Ha valaki felönt a garadra, nem az következik, hogy szidja valamely felekezet vallását, hanem feküdjék le szép csendesen. Még ha saját feleségedet szidnád is le pityókos fővel, az is megleckéztetne másnap. Denique bűnhődnöd kell. Még saját érdeked is ugy kivánja. Egy év alatt józan élethez szokol a börtönben. Nem iszol többé. Még becsületes ember is lehet belőled, te ország háborító ! Törvény elé adtam ő kelmét. A fenyítő törvényszék előtt a királyi ügyész vette kezébe az ügyet. Kemény büntetést mondtak rá. A szertartás megzavarásáért egy év és ezer forint, s mivel fizetni nem tud 7 hónap, a személyem és lakásomon elkövetett hatalmaskodás és sértés miatt 8 havi, összesen 2 1

/i

évi börtönt. Szegény molnár ! Sajnálni kezdtem, s a büntetés enyhítését kértem. Nem lehet. — Legalább hát a személyemen tett sérelmet én elengedem. — Azt már nem teheti ön, mondá az ügyész. Azt elébb kellett volna. — De mikor ő a sértő, sohasem jött hozzám bocsánatot kérni! — Igen, mert annak nincsen annyi józan esze, delírium tremens potatorumban szenved, őrjöng mikor iszik s közel áll a tébolyodáshoz. De erre a codex nem tekinthet, azt csak az evangeliom vehette volna tekintetbe. ,,Az evangeliom vehette volna tekintetbe?" ismétlém még a folyosón is, ez a mondás viszhangzott fejemben még mikor kocsiban ültem is. Nem verhette ki onnan szekerem döcögése. 0 * bántott, sértett az a finom célzás. Ki tudja mit gondolhatott belsejében ? Valószínűleg aláirná ő is a goromba molnár sententiáját : „haszontalan pásztor'' ? Komor gondolatok leptek meg. íme egy őrjöngő bolond, haszontalan pásztornak nevez, és a másik, ez az okos ember meg finomul szinte arra céloz, s magában szinte annak tart Hát csakugyan ugy kell lennie! Haszontalan pásztor vagyok, juhaimat csak nyírom, de a betegeket nem ápolom ; ha elveszett, föl nem keresem; ha örökálomra hunyta szemét, ott hagyom, nem gondolok vele, takarítsa el az, akinek meg tud fizetni még a halálban is. Hát nem arra való-e a pásztor, hogy juhainak gondját viselje, kisérje életében és halálában. Azt a szegény kanászbojtárt kikísérhetted volna te lelkipásztor a nagy utolsó utón és nem tetted! sőt a ki téged drasticus módon erre figyelmeztetett, törvényre adtad, tömlöcbe vetetted! lelkipásztor vagy-e te igazán ? Mit mented magad azzal, hogy nem hívtak, nem kértek föl s igy nem volt kötelességed ? Haszontalan szolga vagy ; mert csak azt tetted meg, ami köteiességed! Az a szegény kanászbojtár mikor a te adventi malacaid megbetegedtek, eljött és szenet vetett a vizökbe; mikor a nagy ártányba kanikula idején nyivek estek : napfelkölte előtt kiolvasta belőlök. És te nem látogattad meg a te szegény juhodat, pedig ki tudja, mily jól esett volna neki a te vigasztalásod, bátorításod, sőt okos tanácsod, vagy va-i lami csekély gyógyszer által tán meg is menthetted volna. Ajtót se nyitottál rá. Nem jött-e e • szegény együgyű ember eszébe párhuzamot vonni te közötted s maga között, s nem jött-e