Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

nem is szól, »ugyde — azt mondja — annyi dudva és gyom között jelenik meg e nemes növény, hogy utoljára alig ismerjük fel, s nagyon el kell távolítani a burjánokat, melyek keresztül kasul hálózzák, a Ha dudva, gyom hálózatok vannak emlékiratunkban, egyházkerületünk élet­fájának tövéről feltépve mutattuk be azokat, melyeket az ott működő kertészek — tisztelet és elismerés a háttérbe szorított kivételre méltóknak — felhagytak sarjadozni, sőt még ápolni is igyekeztek, miért ? mert ama burjánok hálózata között talán az egyéni érdekeket annál jobban el lehet rejteni. A debreceni tulhatalmaskodás kérdésénél a félre­értés kikerülése végett kijelentjük, hogy mi magát a szo­rosan vett egyházközséget nem vádoljuk, mert hiszen az alig tud valamit arról, hogy minő befolyása van az egy­házkerületre, hanem az intézőket, a vezéreket, kik az egyháznak az egyházmegyei hatóság alól való kivonása s jogkörüknek tulterjesztése által magát az egyház belső békéjét is veszélyeztetik. Mindenesetre az intézők rová­sára tudandó be azon kimagyarázhatatlan eljárás, hogy a debreceni egyház öröklött jogainak törvényes biztosí­tását a zsinaton elmulasztottak. Mi a pactumot kétségbe nem vontuk, beismertük a konventi megerősítést is, de a mit egy konvent régen végez, azt egy egyházkerületi gyűlés miként ujitsa vagy erősítse meg akkor, midőn alkalom van zsinatilag is, és igy illetékesebb helyen megerősíttetni, — ezt nem tudják megérteni. Két altér nativa áll itt : vagy elfeledték a jog biztosittatását, vagy attól tartottak, hogy a zsinat meg nem erősiti. Ha elfe­ledték, ugy oly csekély értéket tulajdonítottak annak, a mit nem hiszünk, — hogy elvesztése felett sem aggód­hatnak, — ez esetben most annál könnyebben belenyu­godhatnának a módosításba ; ha pedig nagy jelentőségű­nek tartották, — a mit inkább hinnünk kell — nem merték a zsinaton kockáztatni; mindenesetre biztosabbnak lát­szott a kérdést az egyházkerületre terjeszteni, — melynek e tárgybatii illetékességét el nem ismerhetjük, — és még ott is egy-két pártoló tag nyilatkozatára, midőn az ellen­nézet nyilvánulni akart, már a határozat kimondásának jelentésével utasíttatott el. A konventi képviselők válasz­tásánál hangoztatott egyházi és világi elem paritásának elve ugy látszik az egyházkerületen nem alkalmazandó szükségesképen. Ugy tapasztaltuk, hogy az intéző körök érdekeire nézve közönyös ügyek nem készíttetnek elő kellőleg, s gyakran csak ötletszerüleg tárgyaltatnak, — némely nagyérdekü ügyek nagyon is, és oly mértékben előkészíttetnek, hogy csak kikeli mondani a határozatot rá. Mi tiszteljük a debreceni egyháznak a nemes város közvetítése által szerzett érdemeit, eddig bírt jogait, — bár ugy látszik cikkíró szerint is, hogy versengéssel ju­tott hozzá, — de minthogy ez utóbbiakat a vezetők ta­lán magának a debreceni egyháznak érdeke ellen is hasz­nálták fel, óhajtanok, hogy adja át az egyházkerületnek és a mi indítványaink 7-ik pontja mig egyfelől igen szép jogokat ád, addig ezeknek biztosítása magától az egy­házkerületi gyűléstől függ, s azáltal végre is hajtható. — A Debrecen név alatt emlékiratunkban előforduló azon szellem jelzőjét értjük, a mely nem csak a közérdekű tárgyakat készíti elő saját elvei szerint, hanem mig a szerepeltetendő egyéneket is előre kiválasztja magának, jogot vesz egyesek előtérbe léptetesére, biztatására, — azon szellemet a mely a közgyűlésen már a csalódha­tatlanság jellegének maga részére követeléséig is hatolt, és egy kétes kimenetelű választásnál saját tekintélyének kompromitáltatása hangoztatását vetette mérlegbe, — s ilyenek altal provokálta az olyan scénákat mint a milyenek a közelebb lefolyt egyházkerületi gyűléseken is felmerültek. Hogy közelebb már öntudatra kezd ébredni az egyházkerületi gyűlés provinciális része — azt örömmel konstatáljuk, de elég szomoritó jelenségnek kell nyilat­koztatnunk azt, hogy közöttünk, kik egy célra kell, hogy törekedjünk — pártszakadások vannak a túlfeszített köz­ponti akarat miatt, s midőn testvéri egyességet keres­tünk, két ellentábort, találtunk centralista és autonomista jelzőkkel. Ezekben látjuk mi a szellemi bilincsek ková­csolását, mely az utóbbi években a központi körökben különösen műbe vétetett. Bizony e tények, melyeknek igazságát senki kétségbe nem vonhatja, melyeket az egy­házkerületi gyűlés minden tagja tud, ismer, — szomorú képet tárnak fel egyházi életünk kormányzásában. Ezek­nek folytatását meggátolni óhajtjuk és törekszünk, s biz­tos a reménység, hogy ama két párt a közügy érdeké­ben, a szeretet munkájában és egyházunk jövőjének épí­tésében még egyesülni fog. A »Nehány szó* felemhti azon tényállást, hogy a debreceni egyház mily széles jogokat gyakorol a főiskola szellemi és anyagi kormányzásában. Tagadásba nem ve­heti, hogy az egyházkerület saját főiskolájánál egy */s rész arányú jogkörrel bir, csak azt jegyzi, meg, hogy a debreceni egyház is csak annyival bir, mert l /3 részben a tanári kar foly be. Erre csak annyit felelünk, hogy nagy befolyási hatalom az egy egyháznál, a mely 550 egyház befolyásával egyenlő, és a tanári karból is, nem többet számithat-e Debrecen magának mint az egyház­kerület ? A tanárválasztásnál meg már határozottan atiy­nyi szavazattal bir és rendelkezik mint az egész egy­házkerület. Mi, a kik gyökeresen ismerjük a debreceni főiskola múltját, jelenét, merjük állítani, hogy e jog nagy befolyása sokszor nem volt sem az egyházkerület, sem az iskola javára. Felsorolja cikkíró mily sok hiánya van mind az uj zsinati törvények, mind a haladó kor kívánalmaival szem­ben még a debreceni főiskolának; nemcsak nem kétel­kedünk ez állításban, sőt inkább mi is épen ezt akarjuk hangoztatni, azonban most a többi szakokról — melyek között a bölcsészeti leggyengébben van ellátva — nem fogunk szólani, hanem az annyira neheztelt tanári válasz­tás esetéből kifolyólag a lelkészképzés hiányaira akarunk rámutatni: s miután — bár régen éreztük a hiányokat — épen ezen választás nyitott alkalmat felszólalásunkra, minden személyes elleneszme vagy érdeksértés nélkül szárazon fel kell mutatnunk annak eddigelé nem ismert menetű lefolyását. (Folyt, köv.) -A krassóvidéki lelkészi kór. IRODALOM­Az első magyar általános biztosító társaság alapí­tása, fejlődése és jelenlegi állása* cim alatt, a társaság fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából f. hó 13-án becses emlékirat jelent meg. Culturális fejlődésünk tör­ténetének egy rendkívül érdekes lapja ez, mert a bizto­sítási ügy kétségkívül oly tényező, mely mérvadó annak megítélésében, mennyire haladt valamely ország anyagi jólléte s azzal együtt szellemi fejlődése Mikor ez a, most már nagy aranyokban működő társaság megalakult, Magyarországon mindössze 5 részvény-társulat létezett, s azok is csekély mérvűek valának Idegen kormány absolutizmusa, magvában ölte meg a cselekvési vágyat. Ily viszonyok közt, nagy elhatározás, s még nagyobb erély kellett ahhoz, hogy oly országban, hol a vállalko­zási szellem még nem ébredt fel, a biztosítási ügy pe­dig egyatalában parlagon hevert, vagy pedig idegenek-

Next

/
Thumbnails
Contents