Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-07 / 1. szám

* Újévi üdvözlet, Sárospatakról vettük a következő jóízűen irt sorokat: »Tisztelt szerkesztő ur ! Már az igaz, hogy a mi Patakunk a szó szoros értelmében Múzsák fészke Itt még a nyomdaszinasban is költői ér buzog. A »Sárospataki lapok* kihordója, egy szurtos kis nyomdász-inas, újév reggelén, nyomtatásban is kifejezést adott poétikus hajlamainak, ekképen : »Éltetem továbbá azt a derék Lapot, Melynek már is sokan emelnek kalapot. Tartsa meg mindvégig a szabad szellemet, Mely nem kedvez annak, mi dudva, gaz, szemet. Hátráljon előtte Debrecen, Kolozsvár, Hol — amint hallottam — megakadtak most már. Hunnyászkodva nézzen rá a hires Pest is, De azt nem kívánom, hogy sújtsa a pestis. Hadd beszéljen Bányán szegény bátyánk, Márton, Azt hallom : nem lehet, hogy ő nekünk árts.m.* Valóban egy apró gyereknél, — akire nézve a világ közepe annál a szedőállványnal van, ahol ő a „Sárospat. Lapok* betűit tanulja szétosztani, — bámulatos az a judicium és irodalmi jártasság, mely e versbe szedett kritikában nyilvánul. Nem is hinném, hogy nem vezette j valaki a pennáját, ha a gyarló verselés világosan a szerző zsenge korára nem vallana. Hogy a kis kritikus lesújtó Ítéletéhez mit szól Debrecen, Kolozsvár és Felső-Bánya, azt nem tudom; de hogy önök, boldog pestiek, meg lehetnek elégedve a negatív alakban kifejezett jókivánattal, azt annyival inkább hiszem, mert nem hiszem — kérem félre nem érteni: nem azt nem hiszem, amit hiszek, hanem nem hiszem, amit a rossz nyelvek beszélnek, hogy a „hunnyászkodó* Pest is csak a rim kedveért kapta volna meg a pardont. Már ezért a meleg rokonszenvéért is megérdemelné a fickó, hogy t. szerkesztő nr, mint a tehetségek ismeretes pártfogója, becses figyelmére méltatná őt. Fogadja t. szerkesztő ur uj évre legjobb kivánataimat. Óvjon meg az ég mindannyiunkat a pestistől! Sárospatakon, 1883. jan. 2. A „Sárospataki Lapok* egyik előfizetője.* * A negerek eredete A brazíliai szerecsenek közt saját eredetökre vonatkozólag a következő monda kering: Mikor az Úristen megteremté az első embert, a sátán is, irigységgel telten, porból és sárból embert akart formálni De mivel mindaz, a mihez a sátán hozzáér, nyomban megfeketedik, az ördög megakarta emberi alkotmányát mosni a Jordán szent vizében, hogy ilyeténképpen az ő embere is fehérszínű legyen. A Jordán vize azonban kicsapott medréből, hogy a sátán eszközévé ne váljék, : s igy a

gonosz nem érhetvén utol a folyót, emberét négykézláb a Jordán nedves homokágyára állította. A monda szerint innen van, hogy a négerek tenyere és talpa testök többi részénél fehérebb : a nedves homok lemosta róluk a feketeséget. Az ördög, midőn látta, hogy célt nem ért, dühében orron vágta az embert: ez az oka, hogy minden néger piszeorru. De még ezzel sem érte be a sátán, hanem hajánal ragadta meg emberét, s mivel ujjai olyan izzók, mint a fodrász fodorító vasa, minden néger göndör hajúvá lett. Szegény négerek 1 Nem valami hízelgő rájok nézve, hogy a sátán ilyen csodabogarai gyanánt tünteti fel őket még saját mondájok is. * Gyaszhirek* Losoncon, dec. 29-én hunyt el 69 éves korában Wrányai Sámuel, volt bécsi kereskedő, a bécsi ev. árvákat segélyző egylet választmányi tagja. — Kincses János, egy negyedszázadon át gyulavárit fitanitó, (rektor) majd ugyanott több közhivatalok viselője, utóbb nyugalomra lépett tanitó, ki jelenben B.-Gyulán, Dániel tanító fiánál lakott, elhunyt folyó év és hó i-én, végelgyengülésben, életének 78-ik esztendejében. Temetése e hó 3-án d. u. 2 órakor történt; a kellemetlen idő dacára is nagy számú tisztelő gyászközönség kisérte a sírhoz, helyből és vidékről. A háznál felette nt. Papp Mihály lelkész ur tartott az elhunythoz méltó gyászbeszédet, mint általánosan tisztelt és szeretett férfiú felett (mindvégig rektor úrnak szólította az egész környék) ki szerető családapa volt a szó teljes értelmében. Elhunytán 4 leánya, egy fia, egy özvegy menye és számos unoka kesereg, a sírnál szintén az emlitett lelkész ur imázott. Béke és nyugalom fedezze hamvait. Legyen áldott emlékezete az övéi boldogságáért munkás családapának. B.-Gyula 1883. jan. 3. Rácz János rektor. — Szivos Mihály sárospataki gymnasiumi tanárt és nejét szül. Szabó Irmát súlyos csapás érte egyik leányuknak Katalinnak mult hó 25-kén, élete 14-dik évében, hoszszas szenvedés után történt elhunytával. A bánatos szülék fájdalmát enyhítse a kegyelem és vigasztalás istene j NECROLOG. Dessewffy Jób emlékezete. Desseeivffy Jób, a haza s közelebb Nógrádmegye s a protestáns egyház egyik kitűnősége, nincs többé. Meghalt Gyöngyösön, dec. 26-án 86 éves korában. Halála, dacára élemedett korának, váratlanúl jött s mélyen lesújtó volt úgy rokonaira, valamint barátaira. Alig párnapi gyöngélkedés után rögtöni szélhűdés vetett véget becses életének Ifjú korában a megboldogúlt megyei hivatalt viselt, lévén Nógrádmegyének főszolgabirája, később mint több vármegyék tállabirája, a közügyeknek szentelte életét. Mint a közügyek méltó bajnokát, Nógrádmegye kitűnő hazafiúi érdemeit méltányolva, az 1847/8-iki pozsonyi korszakot alkotó országgyűlésre követének választotta meg, hol benne a szabad eszmék egyik igazi bajnokát nyerték. Hivatását mindig nagy gonddal s lelkiismeretességgel töltötte be, s ezen túlfeszített gondossága volt talán egyik oka annak, hogy nőtlen maradt. Idősb korában azonban, midőn a közügyektől erejének hanyatlása következtében elvonúlt, fellelte a családi kört testvérei Dessewffy Ottó és Titusz s különösen ezek gyermekei Dessewffy Ödön és anak neje Dessewffy Róza úrhölgy körében, hol rokoni szeretettől környezve, az élet tengerének viharai után, csendes és biztos révpartra talált s ott élte át életének utolsó éveit, csend és békességben, önzetlen szeretettől körülövezve. Nagyratörő lelkének, s egyiránt a haza és egyháza iránti lelkesedésének s szeretetének bizonyítványát végrendeletileg is megerősité, amidőn a magyar tudományos academiának IOOO, az irók segély egyletének 500, a Kisfaludy-társaságnak IOO, az országos kisdedóvó intézetnek 500, az pesti ev. gyámintézetnek 500, a pozsonyi ev. főiskolának IOOO, a selmeci ev. főiskolának 500, az eperjesi ev. collegiuir.nak 500, a kökényesi és vanyarci szegényeknek 50 — 50 frtot hagyományozott, s igy összesen 4700 frtnyi alapítványt tett. Hült tetemei folyó hó 29-kén Kökényesen, az ág. hitv. ev. szertartás szerint, óhajtása folytán a lehető egyszerűséggel az örök nyugalom helyére tétettek le. Béke és az oly nagyon megérdemlett érdem koszorúja lengjen porai felett! Wladár Miksa, sziráki ev. lelkész.