Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-11 / 10. szám
fenntartja a protestáns egyházzal szemben az allami felügyelet jogait és ezt elfogulatlan protestánsok soha kétségbe nem vonták. Az iránt kérdés támadhat, vájjon a törvényjavaslat egyes részeiben nem lépi-e túl a főfelügyelet határát, de az 1791. 26. t. c. alapjáról, a protestáns autonomia szempontjából átalanosságban a törvényjavaslatot elvetni nem lehet. 6-án a képviselőház folytatta a középiskolai törvényjavaslat tárgyalását. Gull József (szász) volt az első szónok, ki a szászok kifogásait a törvényjavaslat ellen előadván, kijelenti, hogy a^t általánosságban sem fogadja el, s minthogy nemzetiségi szempontból a kisebbségi véleményhez sem járulhat, maga és elvtársai nevében egy határozati javaslatot nyújt be, mely lényegileg igy hangzott: Magyarországon a középiskolai ügy nagy részében a felekezeti alapra lévén fektetve, az egyházaknak középiskoláik felett való önrendelkezési jogát a magyar alkotmánytól elválaszthatatlan sarkalatos törvények oltalmazzák ; a nem magyar ajkú polgárok részére saját nemzeti művelődésüknek tovább fejleszthetése az 1861-iki feliratukra nyert legfelsőbb leirat által ünnepélyesen megígértetett s az 1864-iki 44. t.-cikkben törvény által is biztosíttatott; határozza el tehát a t. ház, hogy a törvényjavaslatot, miután ez a közművelődésnek jelenlegi üdvös sokoldalúságát az állami rendszabályozás merev békóiba verné s uniformizálná, továbbá az állam legfőbb felügyeleti jogát a törvényes és szükséges mértéken messze tul terjeszti, sőt több irányban egyenes rendelkezési joggá változtatja át s ez által az egyházak autonómiáját lényegesen csorbítja s miután végre a nem magyar ajkú honpolgároknak saját nemzeti művelődésük fejlesztésére való törvényes jogát részint egyenesen csorbítja, részint a célba vett intézkedések következményei által meghiusítja: még általánosságban sem fogadja el. Beadják: Gull József, Baussnern Guido, Bacon Józs., Kástner Henrik, Gusbeth Kristóf, Wolf Kár., Dorr Soma, Graffins Kár., Imrich Jónás, Steinacker Ödön, Kaiser Ján , Hofgráff Ján., Wenreich, Zay Adolf. Latinovics Gábor (r. kath. leik.) azt tartja, hogy közművelődésünk lassú haladásának, időnkint történt megállapodásának néha visszaesésének okait, főkép a régi kormányrendszernek közművelődésünkre vonatkozó lanyha, itt-ott ferde intézkedéseiben, ujabb korban pedig közoktatásügyi politikánknál a szerves összefüggésnek hiányában kell keresnünk. E örvényjavaslat régi és ujabbkori mulasztásokat törekszik helyrehozni, minek pedig még most is később időkrei halogatása magyar állami érdekeinknek figyelmen kívül hagyása nélkül nem történhetik. Nincs oly kulturállam, melynek közműveltségi állapota az egyházzal szorosabb vagy tágabb össsefüggésben ne lenne. Különösen pedig mi magyarok kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nálunk az állam az egyházzal alakulásakor összenőtt, később ezzel karöltve ennek hathatós támogatása mellett haladt előre ; ezen viszonynál fogva, valamint másoknál ugy nálunk is vannak az állam és az egyház között függő kérdések, melyeknek jogos és méltányos megoldását ugy az állam, mint az egyház érdekében nemcsak minden katholikusnak, hanem minden igazságszerető embernek őszintén kívánnia kell. E törvényjavaslat a legnagyobb óvatossággal kerüli mindazt, mi a felekezeteknek alapos aggodalomra adhatna okot s csak oly intézkedésekre szorítkozik, melyeket az államfelügyelet szempontjából mellőzhetetleneknek tart. És mivel a haza jól felfogott érdeke soha sem jöhet ellentétbe a kath. egyház valódi érdekeivel, e javaslat a kath. egyháznak közoktatásügyünkre vonatkozó jogait nem sérti, a függő kérdéseknek- a kath. egyház jogos igényei szerint leendő megoldását a jövőben nem akadályozza. A mi a magyar nyelvnek, mint köteles tantárgynak tanitását és tudását illeti, a törvényjavaslatnak kívánalma oly szerény, hogy hozzá hasonlót más művelt európai államokban hasztalan keresnénk. A mit e tekintetben kiván a törvényjavaslat, az a minimum, de az egyszersmind az allam érdekében elengedhetlenül szükséges is. Ezek alapján szóló a törvényjavaslatot elfofogadja a részletes tárgyalás alapjául. Wolíf Károly megyjegyzi, hogy a szászok nem a magyarul tanulás, hanem az erőszakos magyarosítás ellen vannak. Hermán hivatkozott Németország eljárásara, melyet Elszász-Lotharingiával szemben követ. De a németországi és a magyarországi viszonyok nem hasonlít hatók össze egymással. Ne méltóztassanak — úgymond szónok — megfeledkezni arról, hogy Németországban az államalkotó elem, t. i. a német nemzetiség oly túlnyomó számban van, hogy más kisebbségben levő nemzetiségek háttérbe lépnek ; ott negyvenkét millió német, körülbeiől három millió más nemzetiségűvel áll szemben, mig Magyarországon a magyarság kisebbségben van, s más nemzetiségek, például a németek vagy tótok, a magyarságnak majdnem egy harmad részét, a románok pedig két ötöd részét képezik. Ilyen polyglott országra a magyar nyelvű államnak intézményeit alkalmazni nemcsak természetellenes, hanem veszedelmes is ; mert az ország lekosságának többségét megsérti egyik legszentebb jogában és az állam alapját egészen felforgatja; ne méltóztassanak elfeledni, hogy Poroszország lengyel részei, valamint Elszász-Lotharingia Németországhoz hódítás utján csatoltattak, és hogy Magyarországon oly népek is vannak, a kik nem hódítás utján csatoltattak ide, hanem a magyar királyok által behivattak. Ezek közé tartoznak az itt oly szenvedélyes támadásoknak kitett erdélyi szászok, a kik letelepedtek az országban a magyar királyok meghívása folytán és szerződés alapján, mely altal nemzetiségük fenntartása és fejlődése biztosítva lett. S ime Berlin közepén még ma is van francia templom és francia nyelvű középiskola, mig Budapesten egyetlen egy tisztán német nyelvű népiskola sincs. Annak dacára, hogy az utolsó népszámlálás szerint Budapesten még mindig körülbeiől 120,000 német ajkú honpolgár lakik. A középisk törvényjavaslat megbírálására nézve 3 szempont mérvadó : a felekezeti autonomia, a nemzetiségek egyenjogúsága és az állam biztonsága. A törvényjavaslat mindez irányban igazságtalan. Annak értelmében a miniszter nem gyakorol többé a hitfelekezeti iskolák fölött felügyeletet, hanem hathatós kormányzási és rendelkezési jogot. Ha a miniszternek tetszik, kimondhatja, hogy pl. a latin nyelv oktatását nem kell annyira kultiválni, hogy érthessék meg Tacitust, mert Tacitus megható képét rajzolja egy nagy birodalom hanyatlásának, a kormányzó körök szellemi és erkölcsi elgyöngülésének, azok kreatúrát rabszolgai gondolkozásmódjának és alacsonyságának, s mivel Tacitus igen könnyen megingathatná a kormány tekintélyét, és erkölcsiségébe és bölcseségébe helyezett bizalmat; vagy a miniszter urnák az sem tetszik, hogy a növendék Sallustiust o)vashassa, mert Sallustius Catilináról és Jugurtháról irt és ez utóbbinak szájába azon szavakat adja, hogy Rómában minden megvesztegethető ? — Annyira megy a miniszter beavatkozása, hogy még az iskolákban készített írásbeli