Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

részben az lesz a törvényjavaslat eredménye, de az talán magában véve nem baj. A meddig reáliskola nem létezett s a gymnázium csak hat évi tanfolyammal birt, melyben a suly tulajdonképen csak a latin nyelvre volt fektetve s nem szaktanitás, hanem osztálytanitás divatozott — minden theologus lehetett mint ilyen, gymnáziumi tanár s három év alatt elvégezhette a theologiai s azzal kapcsolatban a tanári tanfolyamot; de ma már kérdem, vájjon a mathematikusok, fizikusok s a hasonló diszciplínák tanáraiból fognak-e válni jó falusi lelkészek ? és ha igen, lehet-e, három év alatt theologusnak egyszersmind természettudományi tanárnak elkészülni ? Továbbá hol van oly szokás széles e világon, hogy egy felekezet minden papjait s tanárait küfföldön neveli ? Ugyan mit mondanának Németországban, ha minden katholikus papot Rómaban neveltetnék — s igy tehát nem fog ártani, ha a szász tanárok, kik egyszersmind theologusok, egy éven át a magyar egyetemet fogják frequentálni. De miután mondtam, hogy a szász emlékirat a fait le tour nem du monde, mais de lAllemagne — okvetlenül kell, hogy e tárgyra vonatkozólag még néhány észrevételt tegyek. A szászok, kiket én mint kulturális elemet nagyon tisztelek - - enyészetüket érezve, a halál ellen remédiumokat keresnek, de nem a helyes utakon és módokon. És nagyon sajnálnám, ha a román világ őket elnyelné, de ismétlem, rossz helyen és uton keresik az orvoslást, s oly módon, hogy a németeket, kiknek barátságára s szövetségéré nagy suly fektetek, tévutakra vezetik. Németországban minden tudományosság mellett azt hiszik, hogy a szász egyetem oly tudományos univerzitás, mint a lipcsei vagy heidelbergi egyetem, hogy a szász kultura a modern kultura niveauján áll, pedig az egyáltalában nem áll, — hogy a magyarok ezen tudományos intézetet elpusztították. A szász állapotokról tehát a szászok a legtévesebb fogalmakat terjesztik. Hogy a volt Király földön a románok többségben vannak, hogy a szász kultura a modern kulturától sokban elmarad, azt Németországban nem tudják, mert ha tudnák: mindenesetre a magyarok elleni gyűlölet táplálása helyett a szászoknak azon tanácsot adnák, hogy közgazdasági tekintetben, különösen gyáripar altal törekedjenek vissza nyerni felsőségüket, vagyonosság altal uralkodjanak a románok fölött, hogy törekedjenek különösen közegészségi intézkedések által oda, hogy a német faj a szász földön szaporodjék, hogy ragaszkodjék ugyan a német kulturához, de sajátítsák el a magyar kulturát is, hogy minél több kiváló helyet foglalhassanak el a magyar államban s a magyar társadalomban, mert csak ezen uton fogják jövőjüket biztosítani. Ezek után fenntartom magamnak, hogy szükség esetén még az általános vitánál is, a részleteknél mindenesetre fölszólalhassak, kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a közoktatási bizottság szövegezésében beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban, a tárgyalás alapjául elfogadni. És ha a t, ház — amit egyébiránt nem teszek föl — ezen törvényjavaslatot el nem fogadná, akkor azt kellene kérnem, méltóztassék oly határozatot hozni, hogy ezen ügy legalább öt esztendeig ne hozassék többé napirendre és az ezzel űzött játék ne folytattassék. De mivel ily határozatnak sem lenne meg a kellő eredménye, mert hiszen a határozatok a következő országgyűléseket nem kötelezik, s a jövő országgyűlés ezzel ellenkező határozatot hozhatna, arra kellene kérnem a t. házat, méltóztassék az 1790/1. XXVI. t.-cikk 5. § át í megváltoztatni; mert mig az érvénybén van, addig egy kormány és egy törvényhozás sem térhet ki azon kötelesség alól hogy a res litteraria koordinációját s a felügyeleti jog szabályozását törvény által eszközölje. Ismételten kérem a tisztelt házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Hermann Ottó előrebocsátja, hogy ő határozottan interkonfessionalis álláspontot, valamint a magyar államiság és nemzetiség álláspontját foglalja el. Azután kijelenti, hogy ő a javaslatot nem fogadja el, mert az tanügyi részében éretlen, mert mereven centralisticus, mert leplezetten reaktionarius és mert fennálló organicus törvényekbe ütközik. Szóló ezután az előadóval polemizál. A mi azt a nagy fontosságot illeti — úgymond, melyet a t. előadó ur, kivált a klassikai nyelvek tanításának tulajdonítani jónak látott, ezzel szemben azt mondom, hogy én a latin nyelvnek jogosultságát a középtanodában onnan származtatom, hogy a mi kulturánk fejlődése ezzel a nyelvvel kapcsolatos, és bizonyos hivatáskörök ehhez a nyelvhez nyúlni kénytelenek s én annak fakultatív tanítását a középtanodában kívánom és óhajtom. Mert bocsánatot kérek, olyan auktoritás — nem tudom hogyan fogja fogadni a t. előadó úr — mint pl. Schleiermacher, azt mondja, hogy az ó világ nyelveinek ismerete nélkül már a tudomány legfőbb regiójába el lehet jutni, holott azokat tudva s a mai tudományt nem ismerve, művelt embernek neveztetni sem lehet, s a legjobb latin ember, ha nem jártas más disciplinákban, kuriosumnak megjárja, de a társadalom keretében helyt nem foglalhat. Megyek tovább, itt van Bukle, a hires történész, a ki azt tartja, hogy nem szükséges a régi , irókat bevezetni abba a környezetbe, melybe többé nem valók, és Bukle előnyt ad azoknak az angol íróknak, kik tisztán csak angol műveltséggel birnak és kik egyátalán nem tanultak latinul és görögül. Mert azt tudni kell, hogy ez a latinismus és ez a graecismus, mely még most is sokfélekép uralkodik, egy régi maradvány, az csak akkor élvezte nagy tekintélyét, a mikor a tudományosság céhszerüen műveltetett, a mikor kasztszerüen éltek a tudományos férfiak, és a maguk külön latin és görög álláspontjáról lenézték az embereket. A mai világban az az igazi tudomány, mely a társadalom öszszes rétegeire hat és minden nyelv egy-egy eszköze a tudománynak; a nyelvnek a kellő hatást kell gyakorolni a tudomány terjesztésére, akkor van kultura s akkor van közművelődés. Én jó oktatást és műveltséget latin és görög tudás nélkül tudok képzelni. Ez is az egységes középiskola mellett szóló érv. Szóló áttér aztán a miniszter beszédére s ez utóbbi azon állításával szemben, mintha az egységes középtanoda képtelenség volna, Felméri Lajosra hivatkozik, kit épen a közoktatási miniszter küldött külföldre s kijelentésében az egységes középiskola felállítását sürgette. Kijelenti, hogy fenntartja minden pontjában az általa benyújtott különvéleményt, mely szerint a javaslat más alapokon való szerkesztés végett visszautasittassék. Ennek kijelentése után — végzi beszédét szóló — még csak egy rám nézve becsületbeli kötelességem van, a melynek én ezennel eleget akarok tenni. Parlamenti körökben, s a sajtóban azok részéről, a kik a függetlenségi párt eszméinek ellenségei, kárörömmel hangoztattatott, hogy ime a függetlenségi párt a szászokkal köt frigyet, a Schulvereinnal együtt frontot csinál a magyar kormányzat és a magyar kultura ellen. Azt a pártot, melyet képviselni szerencsém van, egészen más indokok