Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-11 / 10. szám
az egyházi biráskodásra, ez a zsinatnak egyik vívmánya. Átforgattam, néztem annak §-ait, kerestem a sok paragrafus szalmája között a szemet. Tehát van egyházi bíróságunk, büntető jogunk törvénybe iktatva, a mi eddig törvényben ugyan nem volt, hanem igen meg volt ususban, és büntettünk az usiis jogánál fogva 40—50 frtig is; most már 10 frt a maximum. Nem akarom ennek az egyházi törvénynek szemére vetni, hogy igen sok §-ból áll, igen cifra és bürokraticus szagú, hiszen segíthetünk azon az egyszerű eljárással is, csak szellemére vigyázzunk, elhallgatom azt a sok irkafirkával járó hibáját is, bizony rövid szóval csináltuk azt eddig; hanem azt egy kissé aprehendálom, hogy mig a község jámbor zsiros sapkás bírája 30 frt erejéig Ítélhet s büntethet, a mi értelmiségünket, a presbyteriumot élén a pappal, nem merték többre bízni 10 frtnál, hiszen azt a büntető jogot csakis a jó rend és közerkölcsiség virágzására használtuk volna fel mi is. No de hát jól van igy is; hatalmas az egyházi hatóság hívei ellenében egész 10 frt erejéig, mert azt a másik hatalmát, hogy az egyházi személyeket hivataluktól felfüggesztheti s megfoszthatja, nem számítom vívmánynak, miután az ős időktől lógva meg volt s a nélkül autonomia nem is képzelhető. Általában egyházunk büntető joga nem is annyira a hívek vagyis egyháztagok ellen van irányozva, mint inkább az egyházi hivatalnokok ellen, mintha épen azok volnának a legveszélyesebb ellenségei a közerkölcsiségnek, node a hív szolga nem fél attól, a ki pedig megérdemli, ám bűnhődjék. Az is furcsa, hogy a gondnok hivatalból elmozdítását elvették a helyhatóságtól, s áttették az egyházmegyére, pedig sokszor sürgősen volna arra szükség, p. o. megesik, hogy mire az esperességtől a felfüggesztés megérkezik, már akkorra a vádolt gondnok a világi törvényszéken el is van Ítélve stb., vagy az történik, hogy a bűnöst a presbyterium nem ítélhetvén el, a többi becsületes ott hagyja székét az egy vétkes miatt ^kegyelmeddel nem ülünk egy székben^! Ezzel az intézkedéssel az esperes jogkörét akarták nyilván kiszélesíteni a helyhatóság rovására, pedig más téren több haszonnal tehették volna, p. o. a presbyterium végzéseinek felülvizsgálásával, vagy esetleg megsemmisítésével ; mikor p. o. nem az egyházi törvények szellemében s nem az egyház és iskola javára végeznek valamit a pap ellenére, mely végzést miután a többség elhatározta, a pap tartozik kimondani, vető joga épen nem levén; ha a gondnok a reá bizott egyházi pénzt más célra használja vagy elsikkasztja, egyszerűen fel kellene függeszteni s kezéből a kulcsokat elvenni. Legkülönösebbnek találom a 240. §-t. „A fegyelmi vétség büntetése a vétség fokozatához képest": a) intés, b) feddés, c) pénzbírság a körülményekhez képest, mely azonban 10 frton túl nem terjedhet stb. Tehát az intés, feddés is büntetés számba megy ! pedig az intést sem magunk, sem közönségünk sohasem veszi büntetés számba, s nem is büntetés az. és még az a legfurcsább, hogy az intést meg lehet apellálni is! Össze kerestem az ó és uj testámentomot, de az intés, feddés, dorgálás sehol se büntetés, hanem jó utra-igazitás, tanítás, javítás értelemben vétetik, p. o ^a ki megfeddi az engedetlen embert, kegyelmet nyer/ Példab. 28: 23. > Feddjen meg engem az igaz, és jó néven veszem; dorgáljon meg engemet, és nékem olyan lészen, mint a drága balzsam, ne tartsa meg azt az én fejemtől/ Zsolt. 141 : 5. „Prédikáljad az igét, rajta légy, mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben: feddődjél, dorgálódjál, intsed a hallgatókat minden szelídséggel és tanítással." 11. Tim. 4: 2. ,,Becsüljétek, a kik munkálkodnak ti köztetek és néktek előttetek járók az Úrban, és intenek titeket, I. Thess. 5 ; 12. „Kérünk pedig titeket, intsétek azokat, kik rendetlenül járnak" v. 15. stb. vagy hivatkozom többféle egyházi actusra: megesketjük az uj házaspárt s ezt mondjuk az eskü után, „miután már esküvel is köteleztétek magatokat házas kötelességeitek pontos teljesítésére : kérlek és intelek titeket az Ur nevében, hogy azt megtartsátok." Fördős agenda. 70 lap. Különös lenne, ha az uj házasok az intést egyúttal mégis apellálnák! Templomi beszédeink legtöbbnyire intés, feddés, dorgálás. A hívekkel való társalgásunknak is olyannak kell lenni. Én, ritka eset, hogy ha bármelyik hallgatómmal bárhol öszszejövök, valami kis inteni valót ne találjak rajta, kivált az ifjakon, uj házasokon, de azt jó néven szokták venni és nem büntetésképpen. Az intés, feddés sohasem volt büntetés, soha sem is lesz büntetés, hanem papi kötelesség, hogy