Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 8. szám

tak a körhasznu életnek utolsó tényei s e hó 19-én megszűnt dobogni a nemesen érező sziv, kialudt a családjat, egyházát és hazáját legnemesebben szeretett férfiúnak, igazi dicsekedésünknek életfáklyája. Ezen elsorolt száraz adatok is már kétségtelenül mutatják, hogy nagy veszteség felett kesergünk s méltán gyászt ölt e ravatalnál a legmélyebb fájdalom tengerébe merült családtagokon, a szerető gyermekeken, unokákon s rokonokon kivül: a protestáns egyház minden igaz tagja, társadalmi életünk, a haza s magyar nemzet jól felfogott érdekeinek minden valódi barátja, a családi tis/ta erkölcsök, általános emberszeretet és jótékonyság magasztos erényeinek, a valódi jellemszilárdságnak minden hő tisztelője. Igen, mélyen tisztelt halotti gyülekezet ! egy ritka tulajdonokkal ékeskedő s erős jellemű férfiút vesztettünk el; kinek legfőbb jellemvonása volt a hűség, szerette családját az Önfeláldozásig hűen, a csaladi kör volt az ő igazi szentélye s ott élvezte ő valódi boldogságát ; hű volt egyházahoz s felekezetéhez, 4 évtizeden keresztül szolgálva azt egész odaadással, buzgalommal és teljes lelkesültséggel ; hív volt hazájához, folytonos működésével, fáradhatlan tevékenységével s példaadásával gyakorolta a hazaszeretet szent erényéből folyó kötelességeket. S ha a történelem lapjait forgatjuk, ugy látszik, hogy az a hűség mint életelv, mind a két régi családnál a gr. Dtgenfeld Schonburg családnál épen ugy, mint a Teleki grófi családi körnél, — mely két fényes család ivadéka volt a boldogult — hagyományos szent örökségképen nemzedékről nemzedékre száll tovább és gondosan ápoltatik. Ott látjuk még a 17-ik szazadban a gróf Degenfeld Schonburg csaladnak egy régi o.-ét gróf Schonburg egykcr Franciaország marsalját, a ki elveihez s felekezetéhez nagy hűség miatt önként elhagyta e méltóságot és számkivetetté lett s mint oraniai Vilmos angol király fővezére 1690-ben 80 éves korában ütközetben esett el ; s az elvhű férfiút az angol nemzet a Westminster apátságban temettette el, mint korának tiszteletreméltó nagy emberét. Szükséges-e emiitenem a Telekiek történetéből a nagy neveket, kiket mindannyiukat a tudomány, nemzeti nyelv és vallásosság iránti buzgalom és hű-ég jellemez. E hűségnek mintaképe volt ami nagy dicsekedésünk és büszkeségünk: gróf Degenfeld Schonburg Imre is, s e hűséget mint életelvet hagyja legfőbb örökség gyanánt szeretett övéinek, abban lesz ő megdicsőítve s emlékezete megtisztelve: igy lesz a viszony s egybeköttetés, mely itt a koporsónál megszakadni látszik folytonos és örök. Áldását hagyja szeretett családja tagjaira, széjjel elágazó rokonaira 1 A test és vér kötelékein alapuló családi viszony után következnek az ő szellemi nagy csaladjának — egyház és iskola-alkotó elemei, mely szellemi család vezérférfiaival oly benső viszonyban élt, s a kik ő rá nézve a terhet és munkát megkönyitelték : az ő érdemes elnöktársa, a tiszántúli ref. egyházkerület püspöke, Főtiszt. Révész Bálint, ki a legnépesebb egyházkerület kormányzásába a boldogulttal egyetemben oly rég idő óta befolyt, s a ki kimondhatlan szeretetének és nagyrabecsülésének imént adott kifejezést és fizette le örök hálájának adóját nagy halottunk iránt ; reformált anyaszentegyházunk főgondnoki és püspöki kara, a több mint 60 éven keresztül egyházkormányzatunk terén annyi érdemeket szerzett bölcs Nestorával együtt, nemkülönben a testvér ágostai hitvallású egyházkerületek vezérférftai, mindannyian szeretetének s tiszteletének tárgyai; ime, elszállt közülünk az, ki még egy hónappal előbb kezdetét vett, s egyházunk történetében epocha pontot jelző egyetemes konvent tanácskozásait legnagyobb részben, mint elnöktárs vezette s irányozta : reátok hagyta az ő gondoskodásának tárgyát, hogy őrizzétek meg híven a gondjaitokra bizott szent örökséget : prot. egyházunk s annyira féltett kincseinek, az iskolának szabadságát, a tiszta kereszt)-éni tudományt, vallásos hitet és meggyőződést, jól tudván, a történelem meggyőzvén minden kétségen felül arról, hogy minden vívmányaink, melyekkel akár a tudomány, akár a művelődés, akár a minden önzés nélkül való emberszeretet terén dicsekedhetünk, azon nagy és magasztos életelvnek : a christianismushoz való erős és mély, ragaszkodásnak köszönhetők. Folytassátok a munkát isten áldása s a hitfelekezet elismerése és hálája legyen jutalmatok. Te pedig áldáséit könyörögj az urnái nemes lélek, az egész hazára és magyar nemzetre, melynek igazi hű fia voltál. Mi pedig imádkozzunk, hogy hasonló erényekben gazdag nagyokkal aldja meg népét az ur, kikre teljes önérzettel tekinthet fel az utókor, hogy példájokból erőt s lelkesülést merit: sen, mint a minő volt, a minő igazi nagyságot siratunk most gr. Degenfeld Imre úrban ; akkor boldog lesz a hon, felvirágzik isten anyaszentegyháza, a társadalmi tiszta erények növekednek és boldogítanak. Közvetlen kormányzata alatt állott egyházkerület gyülekezetei, budapesti reformált anyaszentegyház s az ő dicsekedése és szemefénye a debreceni főiskola, őrizzétek meg nagy nevét s érdemeit. Bocsássuk el immár drága halottunkat, megsiratva és megkönyezve őt, melyet oly méltón megérdemel. Béke lengjen porsátora felett, aludja az igazak álmát, keresztyén hitünk szerint a boldog feltámadás reménysége alatt urunk Jézusunk ígérete szerint. A vérző szívek pedig találjanak megnyugvást a bölcs isteni gondviselés akaratában, a megváltozhatlan isteni örök végzésekben ! Amen.4 E gyászbeszéd után a budapesti ref. főiskolai énekkar tagjai énekeltek két gyászdalt s a szertartás véget ért. A közönség lassan eltávozott s csakis a gyászoló család és közeli rokonok maradtak a koszorúkkal és virágokkal borított ravatal mellett. Ezalatt megérkezett az ,Entreptise des pompes funébres® két koporsószál litasra hasznait kocsija s ezek egyikébe levitték a koporsót, a másikba pedig felrakták a nemes gróf ravatalára rakott díszesebbnél díszesebb koszorúkat. A drága hamvakat 5 kocsiból alló külön vonat szállította az elhunytnak családi birtokára Téglásra. A külön vonat éjjel fél tizenegykor indult el a magyar államvasutak pályaudvarából. A szalon-kocsikban Tisza Kálmán, hg. Odescalchy Gyula, gróf Károlyi Tibor, Beniczky Gábor foglaltak helyet nejeikkel és csaladjukkal együtt. Velők ment még gróf Ráday Gedeon, Révész Bálint szuperintendens és Tóth Sámuel a debreceni főiskola küldötte. Tégláson a temetés f. hó 22-én délelőtt 10 órakor ment végbe s ez alkalommal a Debrecen tájékáról egybesereg'ett 600-nál több résztvevő jelenlétében, a debreceni ref. főiskola énekkara két gyászdalt zengett, s a téglási ref. lelkész : Sáfrány Zsigmond végezte a halotti gyászszertartást, melynek végeztével a család tagjai vitték le a a koporsót a családi sírboltba Örök búcsút vetttünk a drága lélektől; örök áldás koszorúzza emlékezetét ! A D AK OZÁSOK. Az emödi tűzkárosult ref. egyház segélyezésére, | ujabban a következő egyházaktól érkeztek könyörado-