Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-18 / 7. szám

gazdasági választmányában az egyházkerület sa­ját iskolájánál csak 1 /3 rész arányban kiterjedő jogkörrel bir; a legnagyobb horderejű intézkedés a tanárválasztás ügyében egyenlő számmal áll szembe a debreceni egyház az egyházkerülettel. Hol van itt az igazság és joggyakorlat méltányos aránya r Ks aztán ebből kifolyólag a hatalom gyakorlásának elkeseritő gyümölcseként oly ered­ményeket látunk, hogy a családi összeköttetés által előtérbe állított egyéniség, jóllehet bir álta­lános tudományos képzettséggel, de épen a kitű­zött és legnagyobb fontosságú tanári állomásra teljesen alkalmatlan; még is két évi határozott ellenmondás után ugy a kijelölő főiskolai tanár­karra, mint a debreceni egyház képviselőire köny­nyen gyakorolt erkölcsi nyomás kényszerítésével végre is megválasztatott. És ilyenek által fog a debreceni egyház az egész egyházkerületnek ta­pasztalatlan és példaadás hiányában sinlő lelkészi kart képeztetni. Elismerjük mi ugy Debrecen városának, mint a debreceni egyháznak jótéteményeit, meg vannak azok egyházkerületünk évkönyveiben örökítve: de épen azért, mert nemes szívből szármozott ada­kozásoknak tartjuk azokat, nem akarjuk hinni, hogy befolyási jogvásárlást akart valaha azok által érvényesíteni. Másfelől azonban azt hisszük, hogy ugy a nemes város, mint az egyház beis­merni kénytelen azt is, miszerint az egyházkerület főiskolájának százezreit az ottani lakosok nagy mérvben használják, s a tanuló iljuság elköltött százezrei a polgárok jövedelmének tekintélyes té­nyezői, és ha valahol, ugy itt teljesedik be reali­ter az Írásnak ama mondata: ^a ti jó kedvetek­ből való adakozástoknak haszna ti reátok tér.* Nagyon különösnek, s egyházi alkotmányunk rendszerével ellenkezőnek találjuk a debreceni egyháznak példátlan helyfoglalását, mind az egy­házkerülettel, mind az egyházmegyével szemben, amannak jogaiban részben osztozik, emennek fen­hatóságát tényleg el nem ismeri, egyházlátogatását el nem fogadja. Csak a közel múltban is hírlap utján köztudomásúvá lett az, hogy magában a debreceni egyház presbyteriumában heves vitát keltett e kérdés, a nélkül azonban, hogy érdem­legesen megoldatott, vagy eldöntetett volna. E szepa­rált helyzet véleményünk szerint tovább nem tart­ható. Minthogy pedig azon sajátlagos helyzete, illetőleg joggyakorlata a debreceni egyháznak, hogy főgondnoka az egyházmegyei gondnokokkal egyenlő jogot élvez az egyházkerületi gyűlésen, alkotmányos törvényeink azon kívánalmával, mely szerint az egyházi és világi elem teljes paritás­ban képviseltessék merőben el'enkezik, és mivel ez eset épen a Debrecenben ülésező zsinatra be nem terjesztetett: annak a legközelebb Összehí­vandó zsinatra beterjesztését elmulasztathatlannak tartjuk. Sérelmes, s nem csak az egyházmegyék, hanem az egyes egyházak jogosan követelhető be­folyásának elzárását látjuk azon zsinati törvény­ben, a mely az egyházakra kivetett, s azoktól beszedett adóknak, kegyadományoknak kezelését oly pénztárnokra bízza, a kit az egyes egyházak megkérdezése nélkül, az egyházkerületi gyűlés választ. Kétségtelenül nagyobb jelentőségűnek tartjuk a püspöki és főgondnoki hivatalt, de anyagi érdekeinket tekintve sokkal fontosabbnak a pénztárnokit, mint a kerületi jegyzőségeket; s ha ez utóbbiakat az egyes egyházak szavazata választja, annyival inkább ilyen uton kellene vá­lasztani a pénztárnokot is. Panaszosan tiltakozó hangunk ellen; hisszük, hogy fognak ellenmondások emelkedni, és gyakor­latra, jogi intézkedésekre fognak védelmül hivat­kozni, a hatalom bírását történelmi bizonyítékokkal fogják támogatni. Mindezeket hisszük, tudjuk; de kérdezzük, hogy a mi kényszerűség, tévedés, igaz­ságtalanság, hatalom központosítási törekvésre mutató intézkedés valaha volt a múltban, lehet-e annak magyar reformált egyházunk alkotmányos épületében továbbra is helye ? ne igyekezzünk-e eltávolítani az önkényt, hatalomvágyat, méltány­talanságot most, a midőn helye és ideje van í Hivatkozás történt arra, hogy p. o. a debreceni egyház joga az 1822-iki generál konvent által van megállapítva, s királyi szentesítéssel meg­erősítve (?). De ezt megengedve is kérdésbe tesz­szük, hol van a világon oly törvény, melyet al­kotmányos uton megváltoztatni, javítani vagy el­törölni ne lehetne ? A zsinatnál magasabb fo­kon álló testület-e a konvent, hogy ennek in­tézkedéseit amaz felül ne bírálhassa r Most már az eddigiekből röviden körvona­lozva összegezzük kérelmünket és indítványainkat. 1. Az esperes és egyházmegyei gondnok,

Next

/
Thumbnails
Contents