Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

tikára nyújtandó adományok a perselyek mellé helyezett tányérokba teendők, vagy egyszerűen felolvassák a zsinati rendszabályt, s ennek nyomán hivatalos közömbösséggel felhívják a híveket, hogy jelentkezzenek az egyházi osztályadó megállapítása végett: akkor bizony a nagy bölcsességgel és lelkesedéssel megfundált segély alapból kevés haldokló egyházat fogunk életre költeni. Népiskoláink körül az utóbbi másfél évtized alatt bámulatos haladás történt, s ha csak egy-két évtizedig még igy haladunk, büszkén megállhatunk e tekintetben bármely művelt nemzete előtt Európának. l)e avagy felekezeti s vallási tekintetben előnyére volt s van e ezen nagy átalakulás s haladás egyházunknak?' Altalánosságban igen, a mennyiben a protestantismus és a közműveltség testvéri viszonyban állanak egymással; de a szo rosabb értelemben vett vallási nevelés s az egyházias iránynak népünk között való fejlesztése tetemesen hanyatlott; s ha még igy megyünk egy darabig, ha lassankint kidőlnek azon veterán népiskolai tanítók, kik még az egyház emlőin nőttek fel s annak szellemét szívták be és lehelték ki tanítványaik között, — félek, hogy satyra leend népiskoláinkat az egyház veteményes kertjeinek nevezni. Es ha mégis ilyenekül akarjuk azokat, legalább részben megtartani, pedig kell, hogy azok ilyenek legyenek, mert különben egyházaink összeroskadnak, akkor más eszközt nem találunk és nem ajánlhatunk mint hogy mi lelkészek uj fegyverekkel övedzük fel magunkat; egészen másnemű, az eddiginél sokkal több oldalú s a mai lázas tevékenységben levő kor szellemének megfelelő munkásságot fejtsünk ki. Ne csak felügyelői, de valódi vezetői, éltető lelkei legyünk az iskoláknak. M ai napság a társadalom a humanismus, vagy ha úgy tetszik a gyakorlati keresztyénség szelleme által mozgattatik, mindenfelé felebaráti intézmények állíttatnak, árvák, nyomorultak segélyeztetnek. Ily mozgalommal szemben avagy elég-e, ha a lelkész, a valódi keresztyénség hivatalos hirdetője minden évben tart jótékonyságra, adakozásra serkentő néhány predikátiót: Én azt hiszem távolról sem, hanem szükséges ellesnie mindazon eszközöket és módokat, melyeket a mai korban a jótékonyság forrásának felfakasztására az embererek használni szoktak, és azok közül mindazokat templomban és templomon kivül, hivatalosan és magán úton felhasználni, melyeknek használását lelkészi hivatala, méltósága és komolysága megenged. Vagyis szerintem is igyekezni kell minden lelkésznek, úgy mint önnek kutatni és kísérleteket tenni folyvást, hogy népünknek, a vallásos és egyházias iránynak, a közművelődésnek, a közerkölcsiségnek s közjólétnek fejlesztésére mit tehetünk Kísérleteket tenni, — mondám — mert a szolgaias utánzat, mint sehol, ugy e téren sem áldásos. Vagy is nemzetünk, újból állítom, alkalmas arra, hogy az új kor intő szavát, törekvéseit megértve, hogy körében egyházunk lelkészei ép oly lelkes s áldásos tevékenységet fejthessenek ki, .mint a külföld harcosai az úr evangyeliomának; ám de másrészről az is igaz, hogy mindegyik népnek meg van saját nemzeti jellege, meg vari külön gondolkodásmódja, érzelemvilága, sajátságos szokásai s erkölcsei. Következőleg egy jó részben haszontalan, sőt nevetséges dolgot mivelne az;

a ki külföldet p. o. Hollandiát vagy Skóciát vagy épen Amerikát akarná a magyar földre átvarázsolni, a ki népünkre is oly módon és oly eszközökkel akarna hatni, a minőkkel p. o. az amerikai nagy meetingeken hatnak. Ne külsőségeit hozzuk mi be a külföldnek, hanem sajátítsuk el az amerikainak tevékenységét, az angol puritánnak szívósságát, a francia hugonottának tüzét,lelkesedését,a német,hollandi,svájci protestánsnak lelkiismeretességét, kötelességérzetét és ha ezekkel felöveztük magunkat, keressük és megtalálandjuk azon eszközöket és módokat, melyekkel népünknél is olyas eredményeket idézhetünk elő, minőket a külföldiek oda kint más eszközökkel. De minek beszélek, a szavaknak ritkán hisznek az emberek, hanem akarva nem akarva meghódolnak a tények s az eredmény előtt, és én azért üdvözlöm Ónt, mert hiszem, hogy ön látható eredményekben fogja hirdetni a világnak a valaha élt legnagyobb idealista által ezelőtt 19 száz évvel először proclamált azon igazságot, hogy az élő hit, az erős akarattal párosult lelkesedés hegyeket mozdit ki helyekből. Maradjon ön a legnagyobb ideálistának továbbra is buzgó apostola. Szamosparti.