Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

embert a vallás, a magasabb igazságok iránt kétel­kedővé tenni s a világi szabadság s egyenlőségre, mint egyedüli eszményre utasítani, úgy az a vallásos fo­galmak s a lelkiismereti szabadság megszorítása, fölhasz­nálása a vallásnak mint eszköznek a szellem lebilincselé sére s világuralomra; — úgy az a pápaság s a je­zsuita-rend. Igy hatalmaba kerit a róm. egyház a modern hitetlenség közepette mindenütt egy csapatot a remegő gyermekekből s szolgákból, kik leikök üdveérti aggodal­mukban kétségbe esnek, mig a liberális felvilágosodott tarsadalom reagal, — igy a folytonos apály s dagály, hi­tetlenség s babonaság között a történelemnek szükségképi törvényévé lesz. A vigasz nélküli hitetlenség beleso­dorja egyrészt a kegyes s gyenge kedélyeket a babona­ság hálójaba, másrészt az eltonpultság, a szellemnélküliség s lelkiismeretlenség, mely a babonaság ez országában tenyészik, ösztönzi ismét a hatalmasabb szellemeket, e szellem megtörésére, a romanismussal a jezuitismusnak s általában minden vallásnak elhagyására. A valódi evangy. hit azonban nem ismeri ez aggodalmat, a mi hi­tünk azon győzelem, mely a világgal megharcolt; s még kevésbé ismeri el társanak a babonaságot. Mig a valódi hit, ezen legszabadabb erkölcsi cselekedet a szel­lem hatalmát hirdeti az érzéki világ felett s azért erköl­csileg szabadon működik a/ égben s a földön, addig a babonaság, a szellem szolgai engedelmessége az érzéki közvetítés iránt, s az isteninek az érzéki közvetítése is lán­got terjeszt, de nem a sz. lélek világító szövétnek lángját, hanem a fanatismus sötét tüzét. Az emberiség első ál­dásait a vallásból merité, t. i. az igaz vallásból, a szív­beli hitből: »die abscheulichen GreueU szinte a vallásból eredtek, t. i. a hamis vallásból, a fanatikus babona­ságból. E babonaság ellen a róm. egyháznak a protestantis­mussal karöltve kellene eljárni és küzdeni. Ő attól azonban távol van Hogy Rómának valódi álláspontja egyházunkkal szemben ma is a gyűlölet, létünk megta­gadásának álláspontja, a naprál világosabb. Ha a pápai udvari theologus, Perrone a protestánsokat nyilvánosan ha­szontalanoknak jellemzi, ha a ,békeszerető« XIII. Leo pápa a reformátiot a revolutió s nihilismus szülőokának nyilvánosan proklamálja, akkor sajátságos protest. önér­zet szükségeltetik annak be nem látására, hányadán állunk ! Szldvih Mátyás, a halle-wittenbergi »bibl. (Vége következik.) Hung. kön yv tárnok a.« IRODALOM. Bánat az örömben. Beköszönő egyházi beszéd. Elmondta az erdőbényei ref. templomban Czinke István, ref. lelkész. E Sárospatakon megjelent, 12 lapra terjedő, gondosan kidolgozott prédikációban, arról elmélkedik az ifjú lelkipásztor, milyen felséges, de egyszersmind milyen nehéz munka lesz, ifjan, alig valami élettapasztalattal, példányképűi szolgálni egy egész gyülekezetnek, i-ször külső alkalmazkodasunkban: a beszédben és nyájasko­dásban, 2-szor a benső lelki erényekben : a szeretet­ben, hitben és tisztaságban. Nem lesz oly nehéz, mint a belépő lelkipásztor képzeli, ha megmarad lelkében az az élő hit, az a lelkesedés, mely jelen műve minden sorá­ból sugárzik. Unitárius kis könyvtár. Szerkeszti Derzsi Károly, budapesti unit. lelkész. III. füzet, tartalma : Jézus Krisz­tus, Herford Brook után. 16 lap, ára 5 kr. Kókai Lajos bizományában megjelent: Horatius élete és költeményeinek időrendje. Irta Dr. Bászel Aurél. Különnyomat a középiskolai szemléből. Ára 40 kr. E munka lelkiismeretes kutatás eredménye. Magvas rövid­séggel, mindössze 54 lapon, teljesen ismerteti és kime­ríti érdekes tárgyát. Emlékbeszéd Kallós Lajos jogtanár, m. tud. akad. levelező tag felett. Irta, s a debreceni jogász-önképző­kör oct. i-én tartott közgyűlésén felolvasta Némethy Károly joghallgató. Szép tanulmánynyal és ismerettel irt életr jz, melynek megírásához a szerző, úgy látszik, fölhasználta a boldogultnak hatrahagyott összes iromá­nyait. E körülmény e 19 lapnyi füzetkét becses mun­kává, némi tekintetben irodalomtörténeti kútfővé teszi. Ami az elhunytnak jellemzését illeti, az csak igen cse­kély mérvben sikeiült. Szerző panegyrist akar írni, eh­hez azonban nem tudja úgy csoportositni az életrajzi adatokat, hogy dicsőítsen akkor is, ha nem használ di­csőítő szókat. Némethy úr többek közt fölemlíti (kár így fölemlitni,) hogy Kallós „a forradalmi viharok elől elhúzódott a főváros zajából rokonai csendesebb körébe, aggódva a szeretett haza sorsán.* Elhissziik, hogy aggó­dott, de egy 30 éves magyar fiútól akkoriban nem volt elégséges „aggódni" a haza sorsán. Némethy úr, ama mondatnak jobb lett volna, ha elhagyja uíómondatát. Elég legyen ennyit említenünk azon állitásunk bizonyí­tására, hogy Némethy úr panegyrist akart írni, de e részben nincs elég tapintata pusztán a tények csoporto­sítása által dicsőíteni kiszemelt hérosát. Csalánlevelek. Irta Kálmán Dezső. Kölesd, ara 1 írt. Tulajdonkép „elbeszélések, képek, rajzok, aprósá­gok az életből", még pedig a magyar vidéki életből. A „mici sapkása regruta, a sokoldalú tehetségekkel felru­házott községi bakter, ki egyszersmind a gyalogpostási hivatalnak is szakavatott viselője, a nasságos stanfel­ügyelő ki az uskolanak vizitátora légyen, a plébános és a református tisztelendő űr, a bukott diákból porongfalvi mes­terré lett verekedő rektor, s a dii minorum gentiumból Laj­bli Jónás férfiszabómester, Miederberger Alphons nő­szabó, Sifonér Tóbiás asztalosmester s Labszijj Mátyás politikus csizmadia: tulajdonkép mindenik egy-egy vi­déki jól ismert specialitás találó fényképe. Kálmán úr tövéről hegyére ismeri a vidéki életet, s azt minden ízé­ben híven fényképezi. Egy későbbi kor történésze, ha korunk vidéki társadalmát ecseteli, nagy haszonnal for­gathatná ez életkép-gyűjteményt. Csak az a baj, hogy a photographia még nem művészet, s Kálmán úr egye-

Next

/
Thumbnails
Contents