Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

— útnak eresztém : vájjon nem fogok-e ártani fecsegésemmel a nemes ügynek ? (Hiszen én is voltam ecclézsiai kéregető.) Nem ártottam, de nem is orvosoltam semmit, pedig célom ez volt és nem a fecsegés. Az ecclézsiai kéregetők azóta is látogatnak bennünket s mandátumaikat (kéregető-könyv) átnyújtván, követelik a siklust. De hisz ez igy volt ezelőtt is — mondja a nyájas olvasó — szegények vagyunk s egymás terhét hordoznunk kell, és ha isten bennünket megáldott: nem-e kötelesség adni azoknak, kik isten nevében kérik tőlünk a segélyt, a tán lehulló morzsalékdarabokat ? ! Senki nem vonja kétségbe a nemes szív e kegyeletes követelményét Két dolgot azonban megkívánhatunk — s pedig joggal — azoktól, kik hozzánk segélyért fordulnak : 1-ször, hogy amit kérniök kell, azt ne követeljék; 2-szor, hogy a keresztyéni jótékonyságot üzletté ne aljasitsák, ugy, hogy abból egyesek monopoliumot csináljanak a magok hizlalására. De beszéljenek a tények, s ítéljen az olvasó. A zánkai ^Za!a m.) ref. egyház küldöttei Ravasz János és Vörös Gábor 1881-ben megkeresték egyházunkat, s a tehétségünkhöz mért adományt átvették. 1882 márc. 24-én ugyancsak Vörös Gábor a salföldi (Zala m.) róm. kath. templom és iskola részére kéreget, s veszi adományunkat 1882. nov. 4. Kapcsándi István és társa kéreget a zánkai ref. egyház részére s átveszi adományunkat. 1882. nov. 25-én pedig szerencsénk van ismét Vörös Gábor uramhoz, aki negyedmagával — mind szálas legények — ugyancsak a zánkai ref. egyház nevében követeli a már szerinte biztos forintot, de mely ez alkalommal nem adatik. Nem levén szándékom hosszasan időzni e tárgynál s elősorolni mindazon követelő arroganciát, melylyel az ily ecclézsiai mandatariusok saturálva vannak: a zánkai ref. egyház lelkipásztorához bátor vagyok e két rendbeli kérdést intézni: 1-ször, felépül-e már valahára a zánkai templom, vagy Vörös uram x

et comp* még a jövő évben is, és pedig több ízben szerencséltetni fognak ? 2-szor, Vörös uram csakugyan zánkai illetőségű presbyter vagy egyháztag-e ? S üzletszerűleg haszonbérli-e a jogot, midőn — hitfelekezeti különbség nélkül — most a zánkai reformált, majd a salföldi róm. kath. templom részére kéreget? Mészáros Sámuel, ó-budai ref. lelkész. BELFÖLD. Egyház és állam. A Budapesti Hirlap, esztergomi kelettel, avatott kézből rendkívül érdekes levelet közöl az egyház és állam közötti viszonyok rendezéséről, melyből kiemeljük a követközőket: Simor János hercegprímás székhelyére Budapestről visszaérkezett. Már Trefort miniszter legutóbbi ittléte alkalmával értesült arról, hogy O felsége által külön kihallgatásra fog meghivatni. O eminenciája tehát a királynak kedveskedendő, a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis4

cimii egyháztörténelmi okmánytár második kötetének egy díszpéldányát nyújtotta át az uralkodónak, s majd egy óráig tartott kihallgatásban részesittetett a király által. Ezen kihallgatás fontos fordulópontot fog képezni közoktatásügyi politikánk legközelebbi fejleményeiben. A kormány némi engedményekkel kínálta meg a hercegprímást a középiskolai törvény megalkotása körül. Ezzel egyidejűleg, ad kaptandam benevolentiam helyt engedett Apáthy István véleményének a kath. alapok és alapítványok kath. jellegét illetőleg. Ez és azon további kijelentés, hogy a polgári házasságot a kormány nem fogja napirendre hozni, oly szinben terjesztettek Trefort által a prímás elé, mint a kormány békülékeny szellemének, a kath. főpapság iránti jóindulatanak bizonyítékai. A kath. alapok és alapítványokra nézve azonban a kultuszminiszter viszonti engedményeket kért a prímástól, s főleg azt hangsúlyozta, hogy ha azok kath. jellegének forcirozása által az episkopatus vitát nem fog a parlamentben provokálni, ami a parlamenti pártelemek .jelen konstellációja mellet amúgy is az episkopátus vereségére vezetne, — a kormány hajlandó a status quo mellett maradni, megtartván természetesen a kath. alapok további kezelése és föltétlen rendelkezése fölötti jogát és gyakorlatát továbbra is. A hercegprímás erre azzal válaszolt, hogy a dolgot püspöki konferencia elé fogja terjeszteni. És csakugyan a mult hét napjaiban a püspökök ez ügyben tanácskozást tartottak a hercegprímás elnöklete mellett. Ezen tanácskozmányban a főpapság a kormány ajánlatát elvben elfogadta. A dolgok további megbeszélését a jövő konferenciára hagyván, melynek napja e hó 15-dikére tüzetett ki. Hogy ezen csöndes kanapé processzusben nem az episkopatus, hanem a kormány lett győztes, a legköze lebbi események meg fogják mutatni. Trefort ügyesen manövrirozott. Bistositotta magának a közoktatásügyi költségvetés sima lefolyását. Az a husz papi képviselő ott a parlamentben, oly ékes dythirambusokban fogja énekelni Trefort urnák dicséretét — mintha nem is haragudott volna Haynald, s nem is élne Samassa, az egri érsek. A magyar episkopátus ezen egyetlen ellenzéki emberére szintén rá fog sütni a kormánypárti kegyelem ragyogó napja, még pedig leközelebb. A hercegprímásnak sikerült az egri érsek és a kormány között hosszú idő óta fönnaló differenciákat a békés kiegyezés útjára terelni. Még a fejedelmi legfelsőbb kegyelemben is fog S Öata^sw érsek részesülni. Ez pedig nagy szó ! Mertig