Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI V AT A L : IX. ker. Kinizsjf-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 00 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: l hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilöu 30 kr. pgfT* Teljes számú példáiixy okiltal xnin_d_ég- szolg-áiHiSLtíjmls:. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Hajdan és most! Ködös, borongós téli estéken akaratlanul is visszaszállnak az ember gondolatai a rég átélt o o időkre. A régi banyák s ódon divatú cserépkályhák ugyan eltűntek már jórészt, a melyek mellett a dajkameséket, s az apáknak gyermekkorunk fontosabb eseményei felett folytatott beszélgetéseit s vitatkozásait hallgattuk, de a modern kályhák kőszéngőze mellett is fel-felelevenülnek lelkünkben az előbbi időknek vagy személyesen átélt, vagy közel hagyományból ismert eseményei. Hajdan és most! Gazdag théma az elmélkedésre, sok különböző oldalról tekintve. A sok közül most csak egyre hadd reflektáljak, hadd gondolkozzam felette mások által is meghallható hangon! Eszembe jutottak a harmincas-negyvenes évek megye- és országgyűlései. Nem csoda. Nagy események voltak ezek abban az időben. Heteken, hónapokon keresztül azok képezték a nemzet egy pár rétegében a beszélgetés s viták tárgyait. De nagyok voltak azok annyiban is, mert nagy gondolatokkal foglalkozó fők, nagy s nemes lángtól hevülő keblek voltak azokban a fő tényezők. Mennyi tűz, mily lelkesedés és lelkesités, mily szépsége a beszédeknek, mily súlya az érveknek, s országszerte mily erős viszhang! S mi volt az eredmény ? Ki lőn mutatva a megyei önkormányzatba, vagy az ország alkotmányos jogain ejtett sérelmek hosszú sora, megtétettek ezen sérelmek orvoslására, ujabbak megakadályozására a törvényes feliratok s intézkedések, a lelkes harcosoknak pedig az illető helyekről egyszer-másszor megígértetett, hogy a megye s nemzet jogai ezentúl respektáltatni fognak. Hát azután r Mi volt még az eredmény r Boldog volt-e a nemzet? haladt-e az ország ugy az anyagi mint a szellemi téren századunk haladási gyorsaságához mért lépésekben ? Haladt bizony az ország szekere is olyan forma gyorsasággal, mint a magánosoké a tiszavidéki őszi sárban. A nagy gravaminális harcot átharcolta a nemzet negyedszázados erőfeszítéssel s párját ritkító nemes lelkesedéssel, a nemzet megmentetett, de hát minő volt ez a nemzet, s ennek országa ? Husz-harminc falut végig lehetett járni — persze nem a protestánsok által lakott vidékeken, melyekben nem volt bírónak való, azaz nevét leírni tudó ember, középtanodáink a század közepén sem voltak előbbre, mint annak elején, egyetemünk nevét sem érdemelte meg, ipar, kereskedelem, a művészet minden ága elhanyagolva, a mezőgazdaság sok különféle ága a legkezdetlegesebb állapotban, közlekedési eszközeink ázsiai minta után berendezve. De hát ki gondolt volna az ilyesféle aprcj kos prózai dolgokra, magas politikát kelle akKor minden jó hazafinak űzni. Mi ez a sok számtalan apró mizéria ahhoz a nagy dicsőséghez és eredményhez képest, hogy a nemzet megmentetett papiron ? Mígnem egy végzetes napon ez a papir is széttépetett, s a széttépett papirdarabkák hirdették a nagy világnak travestált kiadásban, hogy „ Finis Poloniae/ vagyha úgy tetszik, ezt, hogy s

Gesammtreich". Nem tudom, szavaim nem látszanak-e gúnyo-