Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

egy pap kathekizáló beszélgetése zárja be. Ezek szerint Borromeot lehetne a vasárnapi iskolák alapitójának tekinteni ; azonban az általa alapított vasárnapi iskolák az ő egyházkerülete határain túl nem terjedtek el, s aztán különben is a modern vasárnapi iskolákat nem kell összetéveszteni a némely katholikus és protestáns templomokban vasárnaponként szokásos katé-tanitással. Ezeknélfogva nem lehet Borromeot a tulajdonképeni vasárnapi iskolák alapitójainak tekinteni, a mint szintén nem lehet ő utána sok másokat, a kik ottan-ottan gyermekeket gyűjtöttek magok körül vasárnaponként oktatás végett. Mindezeknek hatása elszigetelt és a kezdeményezőkkel együtt többnyire a munka is megszűnt. Az első angol vasárnapi iskolát Lindsey Theophilus alapította ) 764-ben, York megyének (Yorkshire) Catterick nevű helységében. Ez iskolában Lindsey vasárnaponként mintegy 100 gyermeket gyűjtött maga köré, valtogatva olvastatta a bibliát és magyarázta. Lancashire ban az első vasárnapi iskolát Weys Jakab alapitotta 1775-ben, a melyben a szomszédságban lévő gyermekeket vasárnaponként kétszer, olvasni tanította. Simpson Dávid pap, 1778-ban gyülekezete itjai számára hétköznap esti iskolát nyitott; de a kik ez iskolát nem látogathattak, azok az előbbiekkel együtt vasárnaponként összegyűltek, szótagolni és olvasni tanultak, s annak végeztével templomba mentek. A tanítók egy ideig fizetést húztak, a mig az ingyenes tanulás szokássá nem vált. Azonban Simpson és az előbbiek csak úttörők voltak. A tulajdonképeni vasárnapi iskola alapitója Raikes Róbert volt, minthogy csak az ő fellépésével terjedtek el azok altalanosan. — Mielőtt azonban a Raikes művét ismertetnők, vessünk egy futó tekintetet ama kor értelmi, vallásos és erkölcsi állapotara, a melyben Raikes föllépett. Anglia történelme, kevéssel a vasárnapi iskolák alapítása előtt, szomorú képét mutatja tel az értelmi fejlettségnek. A nép nevelői és oktatói az oxfordi és cambridgei egyetemeken nyerték kiképeztetésüket. Azonban magas allásu egyének ugy nyilatkoztak, hogy ők az emiitett egyetemeken ivas- és dohányzásnál egyebet nem tudtak tanulni. A vizsgákon könnyen átlehetett úszni. A vizsgálandók magok választottak vizsgálóikat s egy jó ebéd biztosította a fokozatot. Mosdatlansagokat beszélni gentlemani virtus volt. Ilyen nevelést nyervén a főbb osztály ifjai, mit lehetett várni a közép és alsóbb osztályoktól? A plébániai jótékony iskolák nyújtottak némi oktatást a népesség nagyon kevés részének, de mi volt ez a szükséghez képest ? Ha a főbb osztály egyik legnagyobb öröme az üvegek melletti életben volt, menynyivel inkább a népé. A korcsmák száma a népességhez arányítva az időben tízszerte több volt mint jelenleg. Nyerészkedő játékok napirenden voltak a nép minden osztalya között, mig ma a lotterianak csak hire van ez országban. A regények közül a legféketlenebbeket szerették olvasni. Az ország-utak körül lovas rablók tanyáztak ; az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgott. És a mi legjellemzőbb a korra nézve, az írók a rablók ki. hágásaiból tréfát csinálták és csaknem dicsérték azokat. A vasárnapokat nem tartották tiszteletben, a templomjarás szégyenteljesen el volt hanyagolva; a papok prédikáltak, de nem az evangéliumot. A munkás osztály a butaságig tudatlan volt. Biblia csak a papi lakokban volt látható, de ottan is tanulmányozás helyett inkább virágcserepek tamogatasára használták Ilyen volt a kor, a melyben a vasárnapi iskolák létre jöttek. És azok nemsokara megváltoztatták a kor abrazatjat. A jobb szellem megteremtője legelső helyen Raikes Róbert gloucesteri könyvkereskedő és lapkiadó volt, a ki 1735-ben született. O 1781-ben egy napon szülővárosának valamelyik külvárosaba ment kertészt fogadni bizonyos munkára. A keresett embert nem talalta otthon, és a mig rá várakozva a kertész nejével beszélgetett, egy csomó nyomorult, zsivajgó gyermek termett a helyen, zavarvan őket társalgásukban. Raikes tudakozódott, ha vájjon a város azon részében laknak-e a gyermekek, és sajnálkozott rajtok. Az asszony igennel felelt, sőt hozzá adta, hogy vasárnap, a midőn nincs dolog-idő, még többen ülnek össze és rettenetes hallgatni a zajt, a káromkodást és esküdözést, a mit véghez visznek. Ez értesítés mélyen hatott Raikesre és feltette magában, hogy valahogy segíteni fog a bajon. Raikes célja kivitelét következő módon kisértette meg : szobakat szerzett és négy asszonyt fogadott, mindenik vasarnapra egy-egy shillinget Ígérvén nekik, hogy az utcai gyerekeket olvasni és kátéra tanítsák. A gyermekek reggeli 10 órakor gyűltek tanítóikhoz és 12-ig velők maradtak ; egy óráig ebédre mentek ; onnan viszszatérvén, egy szt. lecke felolvasása után templomba mentek, templom után 1

/2

6 ig a kátét ismételték és azután elbocsáttattak azon intéssel, hogy menjenek csendesen haza és ne zavarjak fel az utcákat. íme, ily egyszerű volt a kezdet, de annal nagyobb az eredmény. Három év múlva már igy Írhatott Raikes egy barátjahoz : »A hely, a mely 3 év előtt pokol volt, ma már paradicsom. Az írni, olvasni tudók és kátét tanulók száma bámulatosan megszaporodott. Az asszonyok vasárnap délutánonként templomba viszik tanítványaikat ; és a mi több, ezek a kis gézengúz gyermekek a hétköznap reggeli könyörgéseket is látogatjak. 7 óra előtt összegyűlnek tanítóik lakara és onnan párosával s oly rendben mennek a templomba, mint a katonák.' Évek folytan az ügy mindinkább gyarapodott. Raikes jó példával járt elől. Journaljaban iskoláiról tudósitasokat bocsátott közre; azokat a többi lapok átvették és a papság egy része hamar meg volt nyerve a jó ügynek. 1787-ben Raikes az ügyet illetőleg igy nyilatkozott: oly korán igyekezem összegyűjteni a gyermekeket, a mennyire az kellő tisztaságukkal,