Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

resztül feszültségben tartott ügye szerencsés megoldást j nyert, s azon reményre jogosit, hogy ez uj anyaegyház, karöltve a hatalmas ref. egyházzal, méltó képviselője lesz a protestáns egyház közös érdekeinek. * A vasárnapi munka megszüntetése céljából a fővárosi hirlap-irók értekezletet tartottak f. hó 12-én az irói-kör helyiségében, hol az összes napilapok dolgozó társai közül mintegy ötvenen jelentek meg. Ez alkalommal tárgyalás alá vétetett a következő határozati javaslat. A fővárosi hirlapirók ezennel kijelentik, hogy I. Elévülhetetlen emberi jognak tekintik a hetenkinti egy pihenőnapot, minek folytán a vasárnapi munka feltétlen megszüntetését és a hétfői délelőtti lapok teljes megszüntetését kívánják. II. Visszautasítanak minden oly módozatot, a mely a vasárnapi munka megszüntetésének leple alatt ezen jogos követelésök kijátszására irányul. III. Tiltakoznak ama törekvés ellen, hogy a budapesti hirlapirók ezen jogos követeléseinek teljesítése a bécsi vagy bárminő más lapok ide vonatkozó elhatározásától tétessék függővé. IV. A vasárnapi munka megszüntetése ügyében tizenegy tagu bizottságot küldenek ki. mely érintkezésbe lépve minden egyes fővárosi napilap kiadójavai és szerkesztőjével a mához egy hétre, nov. 19-én tartandó folytatólagos közgyűlésnek jelentést s a cél elérését biztosító javaslatot tegyen. E bizottság egyszersmind a budapesti hirlapszedők ugyan e célból kiküldött bizottságával érintkezésbe lép és azt közös eljárásra felszólítja.' Visy Imre: A kiküldendő bizottságnak azt is feladatává kívánná tenni, hogy feliratot készítsen az országgyűléshez, melyben nem csak a hirlapirók vasárnapi munkájának eltörlése, hanem általában mindennemű vasárnapi munkának törvény utján való szabályozasa kéressék. Lendvay Sándor óhajtaná, hogy a bizottság a kiadókkal érintkezésbe tevén magat, bírja rá őket a hétfői lapnak délben való kiadására. Sturm Albert leghelyesebbnek tartaná, ha az összes hirlapirók egyszerűen kimondanák, hogy ezentúl vasárnap nem fognak dolgozni, s e határozathoz ragaszkodva a hétfői lapok megjelenését lehetetlenné tennék. Bexheft kijelenti, hogy ő elégnek tartja a vasárnapi munkaszünet kimondását s azt a kérdést nem akarja vita tárgyává tenni, hogy a kiadó aztán a munkaszünet mellett is adjon-e ki hétfőn lapot vagy sem, — mert ez tisztán a kiadók dolga. Végül megjegyzi, hogy a szedőkkel sem óhajt ez ügyben összeköttetésbe lépni. Törs Kálmán előnyösebbnek tartja az enyhébb eszközök alkalmazását, s ezért a szedőkkel szintén nem óhajt érintkezésbe lépni, nehogy a hirlapirók mozgalma a strike jellegével bírónak tűnhessen fel. A bizottság kiküidését helyes eszmének tartja s azt hiszi, annak utján a kérdés meg is lesz oldható. Molnár Antal, Déri Gyula felszólalásai után br. Kaas Ivor elnök konstatálja, hogy a tárgy ki van merítve s a határozati javaslat egyes pontjait szavazás alá bocsátja, A 7 I. pont egy szó (a Bexhefté) kivételével egyhangúlag ellogadtatik, a II. és III. pont kimaradt, a IV-ik pont a Visy Imre és Bexheft módosításával elfogadtatik. A hat. javaslat tehát végszövegezésében igy hangzik: „Az értekezletre összegyűlt fővárosi hirlapirók ezennel kijelentik, hogy: I. Elévülhetlen emberi jognak tekintik a hetenkinti egy pihenő napot, s ennek folytán a vasárnapi munka megszüntetését és a hétfőn délelőtti lapok teljes mellőzését kívánják. II. A vasárnapi munka megszüntetése ügyében tizenegy tagu bizottságot küldenek ki, mely érintkezésbe lépvén minden egyes íővárosi napilap kiadójával és szerkesztőjével, a mához egy hétre, nov. 19-én tartandó folytatólagos értekezletnek jelentést s a cél elérését biztosító javaslatot tegyen. A bizottság egyszersmind megbizatik, hogy feliratot készítsen az országgyűléshez, melyben a vasárnapi munkának törvény utján való szabályozása kéressék. . * A sárospataki ref. főiskola ifjúsága, mint értesülünk, szintén le szándékozik róni a kegyelet adóját Arany János emléke iránt. Legközelébb ugyanis e célból emlékünnepélyt rendez. A tanári kar pedig megindította a gyűjtést ugy a saját, mint a városi közönség kórében az Arany-szobor javára. * Weber Samu munkatársunknak, lapunk mult számában közlött becses cikkéhez érdekes adalékokat szolgáltatnak a következő hivatalos adatok : Szepesmegye az 1879—1881-diki időszakban az amerikai kivándorlásokhoz következő kontingenssel járult: A bányai járásból kivándorolt 332, a lőcsei járásból 533, a hernádvölgyi járásból 270, a tátrai járásból 15, a popradvölgyi járásból 221, a magurai járásból 4, Lőcse városából 19, a gölniczbányai járásból 28, Gnézdáról 2, Iglóról 37, Leibicról I, Ó-Lublóról 100, Podolinról 22, Szepesolasziból 35, Szepesváraljáról 8, összesen 1627 egyén * Pestmegye még 1879-ben elhatározta, hogy azon néptanítókat, kik a magyar nyelv sikeres tanításában magukat leginkább kitüntetik, részben anyagi, részben erkölcsi jutalomban fogja részesíteni. E határozat értelmében azóta minden évben kiosztotta a jutalmakat s a tapasztalat igazolta, hogy ez eljárás a megye idegen ajkú közönségeinek megmagyarosodására nem csekély befolyással volt. Az idén, a megye 50 frtos jutalmaiban, többek közt a következő ág. h. ev. néptanítók részesültek : Krátky János csiktarcsai, Kupcsek Ede ikladi, Mihályfi Lajos kiskőrösi és Takács Károly albertii ev. tanitó. * Azon bizottság, mely a tiszáninneni superintendentiális gyűlés áltai a főiskola kormányzati rendszabályainak átvizsgálása végett küldetett ki, f. hó 13-kán és 14-kén járt el megbízatásában. Igaz, hogy a bizottság tanácskozásai nem voltak nyilvánosak ; de azért azt hiszszük, nem követünk el indiskretiót, ha levelezőnktől nyert értesülésünk alapján nyilvánosságra hozzuk, miszerint a bizottság több fontos reform elfogadását fogja a f. hó 28-kán tartandó egyházker. közgyűlésnek ajánlani Igy pl. javasolni fogja, hogy a tanügyi bizottság és számvevőszék egy u. n. »igazgató-tanácsban« egyesittessék, mely igazgatótanács tagjait a superintenden-