Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

alamizsnaosztás, tor, éneklés, predikállás, nagy koporsó emelés és egyébb ez felett/ (Olvashatsz valamit némelyik felől Lamb. Dan : R. Bell: ellen.) Ugy látszik a reformátusok nem igen szerették e cerimoniák megtartását, de a nép kedveért csak megtartották, mert Sz. U. maga mondja: »hogy ha temetés nem volna, mestert és Deákot nehezebben tartanának : mint prédikátort ha keresztelés és eskötés nem volna, oly balgatagok az emberek.* Az énekek felől maga Sz. U. azt itéli, hogy »egy is nincsen igen régi benne, mert a- pápistaságban deákul mondották officium defunctorum a Soltárt.(

< Volt pedig kezdetben, használatban, 38. hal. ének; talált Sz. U. többet is, de ennyit elégnek tartott. Három részre voltak osztva: I. »az melyek a halottas ház előtt szoktak mondani, II. melyeket az halott kivitelkor, III. az melyeket a sír felett.4 Történt pedig a halotti cerimonia ekképen : ámde elébb meg kell mondanunk azt, hogy e korban háromféle éneklésmód volt használatban u. m. I. a magán éneklés, mikor a lelkész (ki mindig minister-nek mondatik), maga énekelt, mely hasonlított a róm. catholikusok papjainak szabálytalan magán éneklése vagy énekbeszédéhez, 2. a váltó éneklés, melyet a mínister egy úgynevezett c/Wí<s-sal felváltva mondott (Samarjai János Episcopus nyilván mondja Cermonialéja Lőcse 1636. 43. lapján ,»a szent gyülekezetben magán éneklő Deáki sereget tartsunk4

) 3. a gyülekezeti éneklés, melyet a gyülekezet mondott, miután a minister és chorus a magukét elvégezték. Harangozás után elmentek a hallottas ház elé, (mikor ment ki szokásból az, hogy a pap ne menjen el a halottakhoz, még eddig bizonyosan nem tudhattam, nagyon szeretném, ha valaki szíves lenne e tárgyban bizonyos nyomra vezetni !) s ott a minister következőkép intonált : minister : Simeon accepit Puerum Jesum in ulnas suas et bene dixit Deum et dixit: (bármi különösnek tessék is, de én ugy találom, hogy latinul intonáltak, sőt az „Oratio8

is latinul s utánna mindjárt magyarul mondatott; ez benne van az ott adott utasításban.) Chorus : (Lukács II. 29.) Nunc dimittis servum tuum Domine, secundum verbum tuum in pace : 30. Quia viderunt oculi mei salutare tuum 31. Ouod parasti ante faciem omnium popuiorum. 32. Lumen ad revelationem gentium, et glóriám plebis tuae Isráel. (Egészen a Vulgata fordításai szerint). Minister mondott egy latin oratiot, mely Filadelfiai Máté görög oratóijából vétetett, azután magyarul igy : A mi életünknek közepette, haláltól körül vétettünk, kit mi keressünk segedelmül, ki minket vigasztaljon csak tégedet uram, ki mi bűneinkért igazán most mi reánk megharagudtál : Szent áldott úr isten : szent erős úr isten : szent idvezitő irgalmas urunk, óh örök isten, de ne hadgy minket bűneinkért gonoszul elvesznünk, de mi halálunknak idején, légy mi nékünk nagy segedelmünk, irgalmazz nékünk. Chorus: Ámen. (Volt ilyen „Oratió® még más kettő, egyik Esasiás 64. részéből az örök életnek dicsőségéről, 4. verssel, másik a holt ember állapotja félől 6 verssel.) Azután következő Antiphona énekeltetett. Minister : Ne emlékezzél meg úr isten az mi bűneinkről : se atyáinknak vétkeiről : ne álj bosszút mi rajtunk sz. fiadnak kedveért. Chorus : Ámen. (Később Samarjai adott 6 imát öregeks egyet kisdedek felett.) Azután énekelt az egész gyülekezet egy háznál mondandó éneket. Szokásban volt, hogy aki csak teheté, mind elment a temetésre, Samarjai nyilván mondja: »a temetésnek napján nagy roppant sereggel gyűlünk a halottas házhoz, tisztességnek okáért : és halandó voltunkrol és azon való szomorúságunk ellen vigasztalásunkra, tanú. ságunkra, boldog halálhoz készületünkre.« Ilyen háznál mondandó ének nem volt több hatnál, majd mindnyája biblia helyekről (mint I. Kor XV. s Esai. XXVI. r. három utolsó verséről) itva. Az ének elzengése után karon, vagy ha messze kellett vinni, szekéren vitték a holt testet a sírhoz, miután még elébb — ha ugy kívántatott — a minister predikatiót, könyörgést is mondott felette. Érdekes az is, hogy az egyházi embereket ugyan egyházi emberek, a közembereket íérfiak, az asszonyokat, ifjakat, leányokat, kis gyermekeket, leányok vitték. A temető helyre, melyre különös gond fordíttatott, nem úgy mint sok helyen ma, megérkezve, következő cerimonia tartatott : (Ex. Jobi. 1. et. 2. in procuratione funerum:) Minister : Ha sok javát, és áldását az istennek életünkben keresztyének elvöttük. Ez mostani keserűséget, melylyel jó akarattyából meglátogatott, miért nem szenvednők békességgel. (Elébb latinul mondá a minister jób néhány ide vonatkozó versét.) Chorus: Az Úr adta volt, az Úr vötte el is, az mint az úrnak tetszett, és rendelése vala, úgy lött a dolog, legyen az úrnak neve dicséretes mind örökkön örökké. M. Nám ez féle nagy bánattyában az szent Jób Isten ellen nem vétközött, és az ő ajkaival bolondságot nem szóllott. (idáig mondá elébb latinul). Hanem inkább az úrnak nevét nagy isteni félelemmel dicsérte, és az Isten cselekedetit siralmában fölmagasztalta. CJi. Az úr adta volt, az úr vötte el is etc. M. Mi is azért azonképen, mindent valami keserűség reánk következik, csendes békeséggel azt elszenvedgyük, tudván azt, hogy életünket isten adta volt és ugyan azt ő fölsége el is vehette. Ch. Az ur adta volt, az úr vötte el is etc. M. Gondoljuk meg azt is, hogy az Úr az ő híveinek országot szörzöt, melyet nekik az életnek utánra megad. Add meg úr Isten azt jó voltodból nekünk is, és vigy be minket halálunk után az örökéletnek boldogságában.