Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-12 / 46. szám

dőn a dolgot nem tudván mire vélni, kijött a templombél : határozottan kijelentik neki, hogy a templomban nincs többé helye, vele nem érintkeznek s eskü és váltóképtelen lett; mert a kinek nincs üdvössége, annak becsülete sincs ! A megüdvösségtelenitett uj magyar erre megrökönyödött s alkuba bocsátkozott W. M.-al, hogy az olcsón eladott portékát valahogy visszavásárolja. De hiában, mert a visszaváltási ár minden pillanatban feljebb emeltetett, ^gész 5000 forintig. Végre pap elé vitték ügyüket, a ki, hogy miként itélt : nincs megirva krónikánkban, csak annyit susog a hír szellője, hogy K. A. urat aligha veszik be a szent Chevra Kadisaba vagyis a zsidó temetkezési egyletbe. * A halálra-itéltek érdekében amerikai Vermondállamban egy humánus törvényhozó oly értelmű bilit nyújtott be, hogy az illető szerencsétlenek kivégzés előtt narcotizáltassanak. * Gyászhírek. IJajdií Péter batizi nyugalmazott ref. lelkész, ki az utóbbi 15 év alatt világtalanül folytatta lelkipásztori hivatalát, élte 68 ilc évében elhunyt. Az Úr szőllejének kiszenvedett buzgó munkását, m. hó 28-án a nagybányai és szatmári ref. egyházmegyékből összegyülekezett számos lelkész és tanitó kisérte az örök nyugalom helyére. — Incefi József derzsi unitárius lelkész és egyh. tanácsos, m. hó 24-én 52 éves korában, fekete himlőben elhalálozott. — Kiss György, a szatmári ref. egyházmegye vetési gyülekezetének buzgó tanitója, m. hó 21 én, három havi betegség következtében elhunyt. NECROLOGOK. A beregi ref. egyházmegye papsága pár év óta annyiban szerencsés helyzetnek örvendett, hogy habár hivatalos kötelmeinek teljesítése közben, a jelen nehé/. időkben a szokottnál nagyobb erőfeszítéssel kellett is küzdenie a napi élet lenyügző gondjaival és bajaival, de legalább a halál könyörtelen kezének ütése alatt, a szivéhez forrott kedves családtagok egyikének vagy másikának vagy épen a saját tisztei sorából egy-egy harcosnak elvesztése miatt nem volt kénytelen feljajdulni. Azonban ez az állapot sem tarthatott sokáig. Szélcsendnek bizonyult az a közöttünk mostanában felmerült kettes gyászeset után. Mult hó 20-ikán Muhi Dániel csarodai lelkész s papi gyámpénztárnok társunkat fájdalmos veszteség érte. Forrón szeretett neje, a buzgó vallásos lelkületü nő — ki nemes gondolkozásának és szép lelkületének fényes bizonyítékát adta az által is, hogy végrendelkezésében a csarodai egyháznak 100, a beregszászi és tákosi egyházaknak pedig egyenként 50—50 frtot hagyományozott, — a jó családanya, a gyöngéden szerető testvér, a prot. papnők egyik igazi mintaképe, szül. Kallós Klára asszony hosszas szenvedés után jobb létre szenderült. Temetésén, mely 22-ikén nagy részvét mellett és fényes közönség jelenlétében ment végbe, a gyászbaborult férjen kivül a legigazabb módon keseregték : első férjéről maradt gyermekei: Vajas Sándor tákosi lelkész ; Erzsike, az elhunyt mostoha leánya; testvére: Kallós Tivadar beregszászi lelkész. Lélekemelő gyászbeszédet tartott az elhunyt ravatalánál Peterdi Károly esperes, a sírnál pedig Fazekas István gelénesi lelkész s tanácsbíró. — Béke lengjen a mindenki által méltán tisztelt nő por részei felett, s kiszenvedett lelke nyerjen az egekben földi küzdelmeiért örök kárpótlást! Egy másik gyászeset, melyet szintén jeleznem kell, az ur szolgáinak tisztes során iitott kegyetlen rést. Mult hó 28-ikán reggeli 3 órakor, bár nem egészen váratlanul, mert az orvosilag gyógyíthatatlannak mondott, 3 hónapig tartott betegség után arra készen kellett lennünk, Fazekas Gedeont, az ugornya-gergelyii társegyházak derék lelkészét ragadta el szeretteinek ölelő karjai közül a kegyetlen halál. Született a megboldogult Beregmegye Gecse községében 1818-ban papi családból. Az elemi iskolából kikerülvén, S.-Patakra ment s ott az akad. és theol. tanfolyamot 1843-ban jó sikerrel bevégezvén, Tarpára ment fitanitónak, honnan 1846 ban Barkaszóra rendeltetett s.-lelkészül s itt szolgáit 1850-ig. Ugyanitt érte az 1848—49-iki mozgalmas időszak, melynek folyama alatt a kedves, mívelt, eleven fiatal ember azon kitüntetésben részesült, hogy a megyében szervezett nemzetőrség hadnagyává lőn. Hogy e megtisztelő bizodalmat teljesen kiérdemelte, arról tanúságot tesznek a nemzetőrségben vele szolgált kortársai. Majd 1850-ben rendes lelkészszé lőn s Tivadaron szolgált 1854-ig. Ez időtől fogva pedig, tehát 28 éven keresztül az ugornyagergelyii társegyházban folytatta híveinek állandó szeretete mellett s igazán lelkiismeretes pontossággal, szabad idejében a folytonos tanulmányozáson kivül, kertészettel, méhészettel és gyümölcstenyésztéssel foglalkozva, lelkészi hivatalát, egész haláláig. Temetése oct. 29-én ment végbe. A mily sokan szerették életében, oly szép számmal tették ünnepélyesebb színezetűvé végtisztességtételét. A gyászoló kedve, seken és rokonokon kivül a rossz ut dacára is ott lehetett látni a közeli és távolabbi vidék lelkészei és tanitói közül többeket s a szomszéd községeknek felekezeti különbség nélkül való nagyszámú lakossagát. De hiszen méltán is, mert az idvezültben, az ő rokonszenves arcával s szeretetet sugárzó kedves lényével egy igazán rendeltetésének tudatara emelkedett, ritka becsületességű, szilárd jellemű embert, férjet, apát, lelkészt, hazafit és barátot vesztettünk el. A paplak udvarán, az ősz banatosan szép virágaiból font koszorúkkal megrakott koporsóra, a 32 évig tarto.t házastársi hűségnek, a gazdagon megérdemelt hálának s a legjogosuitabb fájdalom által megszentelt emlékezetnek könyeit hullatták : bús özvegye, szül. Pap Erzsébet, s leányai: Erzsébet férj. Janka Sandorné, szeretelt gyermekeikkel, Maria férj. Varga Pálné és Ilona. Meghatóan szép imát és gyászbeszédet tartott Pcterdy Károly, az ékesszólásáról általánosan ismert esperes,