Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-29 / 44. szám

az érdemet. S lehetnek jövőben, kiknek a kötelességteljesítés rögös pályáján előhaladásra ez szolgál majd buzdításul. Ünnepélyes manifestatiója ez a jubileum egyrészről Nagyságod érdemeinek, másrészről pedig annak, hogy az egyházkerület nemcsak felfogta, hanem méltányolni is tudja ezen érdemeknek magas értékét. Az egyházkerületi bizottság által én kérettem föl arra, hogy egy közhasznú életnek félszázados tanári pályán áldásdús működése által fakasztott érdemvirágokat szedjem össze s üdvözlő beszédemmel szellemi koszorúvá fűzve nyújtsam át az ünnepeltnek : Nagyságodnak. Üdvözletemmel átadtam azt. De a koszorú nem teljes. Nagyságod érdemének sok és értékes virága hiányzik abból. Erőm gyenge volt ahoz, hogy mind összeszedhessem s az ünnepelthez illő koszorúvá fűzhessem. Erőm gyengeségét mentse ki az akaratnak szentsége. Vannak pillanatok s ilyenek a jelenlegiek is, mikor et voluisse sat est. Nem hidegen, a megbízatásból eredő kötelesség parancsoló szavára, hanem melegen érző szivemnek sugallatából s nemcsak mint superintendens, hanem és főleg mint hálás tanítványainak egyike nyújtottam át az érdemeinek virágaiból fűzött koszorút, hálaérzettel szívemben Isten iránt azért, hogy El még BOCSOR ! e tisztes agg alak, A bölcsesség igéi hangzanak. Beszédes ajkiról. Fölgyúl szivünkben a honszerelem, A mult egész nagysága megjelen, Ila ő ihletve szól. s a hálaérzettől elválaszthatatlan azon óhajtással, mely itt, azt hiszem, mindnyájunk szivében visszhangozik, hogy Nagyságod, egyházunk és főiskolánk díszére, a haza javára, nemzetünk szellemi erőinek sokszorozására, a tudománynak előbbrevitelére s kincseinek közkincscsé tételére, a nemes tanuló ifjúságnak a kitűzött életcél felé bölcsen vezérlésére, még soká, sok évig éljen ! A somlyóvidéki ev. tanitóegylet jubiláris közgyűlése. A nevezett tanitóegylet, — mely Ajkán folyó évi október n-én tartotta 25 évi fennállásának ünnepét, — egyik legrégibb egylete az evang. tanítóknak, a menynyiben már 1846. október 6-án jöttek össze e vidék tanitóí először, hogy értekezzenek egy korszerű tanitóegylet alakítása felett. Sok év elmúlt 1846 óta, szám szerint 36. Tehát a somlyóvidéki ev. tanitóegylet 25 éves életét bátran megtoldhatnók még 11 évvel. Megalakulása után vagy három évig küzdve küzdött a kez. det nehézségeivel. A szabadságharc idején azonban ifjú egyletünk tagjai szétszóródtak, hogy első sorban a haza iránti kötelességüket teljesíthessék. Hosszú szünet után, 1857-ben a somlyóvidéki lelkes tanítók lelkészeikkel egyetértve másodszor is megalakították egyletüket. Ez időtől számítva negyed század óta munkálkodik az a tettek mezején, bátran, lelkesülten, kitartással. Negyed század óta küzd a népnevelés szent ügyeért. Nem célom ezúttal az egylet 25 évi működését ecsetelni; hanem tisztán az ünnepély főbb mozzanatainak leirására szorítkozom. Az egylet 25 éves fennállásának ünnepe, — mint már fent is emlitém — Ajkán (Veszprém-m.) f. évi október 6-án tartatott meg. Az ünnepélyes közgyűlésre az egylet tagjai Szalay Sándor elnök úrral együtt teljes számban megjelentek ; a tiszteletbeli tagok közül — az egylet sajnálkozására — csak Kiss Lajos n.-alásonyi lelkész volt jelen; a győr- és zalamegyei testvéregyletek szintén képviseltették magukat; ezeken kívül még több tanügybarát is volt jelen. Az ünnepély reggeli 9 órakor a templomban «Erős várunk nekünk az Isten4

eléneklésével, és elnök urnák szívből fakadt, buzgó imájával vette kezdetét. A szent könyörgés után az egylet tagjai a vendégekkel együtt az evang. iskolába mentek, mely tanuja volt az egylet megalakulásának 25, illetőleg 36 évvel ezelőtt. A tanterem az ünnepély méltóságához képest csinosan fel volt díszítve. Elnök ur nagyszabású és remek beszéde után, — melyben az egylet múltja, küzdelmei adattak elő, — az ünnepélyes közgyűlés kezdetét vette. Mindenekelőtt Szilvágyi Károly veterán tanitó, kinek az egylet megalakítása körül hervadhatatlan érdemei vannak, üdvözölte a megjelenteket. Pelolvastatott ezután egy csomó üdvözlet, a többi közt a megye tanfelügyelőjének távirata is, mely igy hangzik: „Ha köztük nem lehetek is, szívem veliik érez. Üdvözli mindnyájukat Stáhly.4 »Tanügyi álláspontom4

cím alatt igen sikerült felolvasást tartott Egyed Dávid, n.-szőllősi fiatal osztálytanító. A dolgozat eszmei bősége, szép és folyékony nyelvezete, vonzó irálya, figyelmünket teljesen lekötötte. Több felolvasás is tartatott még, melyek azonban kevésbé voltak érdekesek. Azután számos talpraesett indítvány tétetett, melyek közül egyik-másik el is lőn fogadva. Azonban sajnálattal kell két korszerű, s reánk evangélikusokra nézve nagyon fontos indítvány elbukásáról megemlékeznem. Inditványoztatott ugyanis egy emlékírat szerkesztése, mely a kerületi gyűlés elé lett volna felterjesztendő, s melynek tárgyát a soproni ev. tanitóképzőintézet újjászervezése, a három évi képezdei tanfolyamnak elvben már elfogadott négyre való felemelésének sürgetése képezte volna. Sokan lesznek az olvasók között olyanok, kik talán nem is tartják a tanitóegyleteket illetékeseknek ily indítványok tételére. Mi pedig abban a véleményben vagyunk, hogy első sorban azok a legilletékesebbek ennek megtételére. A fiatal, kezdő tanitó kilép a képezdéből, s valahol állást nyer, mely után rögtön valamely tanitóegylet tagjává kell