Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-22 / 43. szám
tehát a Hadsereg által használt rendszer a gonoszt visszatéríti a jó útra : habár kissé furcsa, sőt nevetséges is az, világért sem kigunyolásra méltó. E hadjáratról időnként fogom értesíteni e lap olvasóit. A Renaissance után Iletesy Viktor, lelkész. IRODALOM. A Petőfi-szobor leleplezésének emlékére. Irta Thewrewk Árpád. Bpest, Kókai L. bizománya. — Érdekfeszítő kritikai tanulmány Petőfi és költészete felett. Szerző, Petőfinek magasztalója, s annyi ismerete van, annyira tájékozva van a Petőfire vonatkozó irodalom minden részében, hogy a nagy költőt ostorozó kritikusokat minden lépten-nyomon sarokba szorítja, ellenmondásaikat, ferdiléseiket, néhol igazán egész bravourral mutatja ki. Tiltakozik az ellen is (ami már megtörtént), hogy t. i. a Petőfi-szobor alá csakis ennyit véssenek: „Petőfi. 1882.* E rideg szófukarságot sehogysem tudja megegyeztetni a monumentális épületekre való inscriptio, mint műfaj szabalyaival s kívánalmaival. Az a fölirat kétségkívül szellemi soványságot árul el, mely igen kellemetlenül emlékezteti az embert Pharaonak hét sovány tehenére. Szerzőnk Petőfi saját költeményeiből ajánl szebbnél szebb sorokat, melyek legtöbbje csakugyan igen alkalmas lett volna föliratnak. Igy pl. ez a merész strófa: Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát, És a költőnek sugarából Font homlokára koronát. Nincs e füzetben, mert csak kéziratban küldötte be lapunk szerkesztőjéhez Thewrewk Á. úr a »Petőfi, szobrára* szánt saját szerzeményű csinos inscriptiót, mely a következő : Mindent rombol, emészt az idő. Nincs semmi kímélet: Romba dűl egykoron , oh, romba e szép szobor is. Ámde Petőfi hírét az idő nem bántja : örökké Fönnmarad az, mit nagy szelleme létre hozott. Bocsor István főiskolai tanár és kir. tanácsos urnák a dunántúli egyházkerület pápai főiskolájában eltöltött félszázados tanári működése örömünnepélye alkalmából egy emlékkönyv jelent meg és küldetett be hozzánk, mely valóban emlékkönyv olyan értelemben, hogy kedves emlékül szolgaihat mindazoknak, kik a derék veterán tanár érdemei iránt elismeréssel viseltetnek s annak életében ama forduló pontot megünnepelték A csinosan kiállított füzet tartalma a következő • Üdvözlő költemény, Pap Gábortól. Bocsor életrajza, Antal Gábortól. Üdvözlő költemények, ódák, Csepeli Sándortól, Pereszlényi Jánostól, Soos Lajostól, Antal Gézától, K. Kiss Gyulától. A füzet ára 50 kr. Tiszta jövedelme a szegény tanulókat segélyező Bocsor-alap javára fordittatik. A ref egyház zsinatának jegyzőkönyve a napokban megjelent. 8-rét, 62 lap. Kiadta Tóth Sámuel, zsinati jegyző. KÜLÖNFÉLEK. * Személyi hirek. A miskolci ref. lyceum tanári karában Solymosi Sámuel es Szűcs Sándor tanárok elhunyta folytán, két tanszék megüresedvén, ennek betöltése végett az egyháztanács pályázatot hirdetett mely annak idején lapunkban is megjelent. A pályázat eredménye a következő: A gymnáziumi IV. osztály rendes tanárává még julius havában megválasztatott Szabó Barna, a kolozsvári tanárképezdéből oklevelet nyert tanárjelölt. A görög és latin nyelv tanárává Miháltz Ödön zilahi gymnáziumi tanár választatott meg, ki is állomását f. hó 20-áu foglalta el. A magyar nyelv és irodalom tanítását ezen változás folytán Kun Pál tanár vállalta magára. — A belsősomogyi ref. egyházmegyében Cakó Gábor ujnépí tanitó Udvarhelyre, Nagy Imre Ötvös-Kónyiba, Saár János Böhönyére választatott meg rendes tanítóvá * A zsinati törvényeket O felsége a következő záradékkal hagyta helybe s erősítette meg: A magyarországi helvét hitvallású evangélikusoknak legfelső királyi engedelmünkkel az 1881. évi október hó 31-én s folytatólag az 1882. évi szeptember hó 10-én és következő napjain Debrecen szabad királyi városunkban tartott országos zsinata által az egyház szervezetére nézve alkotott és vallás- és közokt. magyar miniszterünk utján legfelső jóváhagyásunk és királyi megerősítésünk alá hódolattal fölterjesztett jelen egyházi törvényt, ezennel jóváhagyjuk és megerősítjük. Kelt Schönbrunnban, 1882. évi október hó 11-én. Ferenc József s. k. Trefort Ágoston s. k. -x- ő Felségénél, mint értesülünk, f. hó 19-kén Budapesten id. br. Vay Miklós és Nagy Péter, mint a zsinat elnökei audienciára jelentek meg, s az egyetemes ref. egyház nevében hódolatteljes köszönetüket fejezték ki a zsinati törvények kegyelmes rnegerősitéseért * Pályázati hirdetés. A tiszántúli ref. középiskolai tanáregylet az 1882/3-iki egyleti évre a következő pályakérdéseket tűzi ki: I A tapasztalás szerint a latin nyelv és irodalom tanítása a jelenben nem mutat fel annyi eredményt, a mennyit attól akár a ráfordított idő, akár a tudomány érdeke szempontjából megkívánni lehet és kell. Ennélfogva kutattassanak fel e tünemény okai, továbbá jelöltessenek meg a módok, a melyek á'tal e bajon segíteni lehessen s a középiskolai képzés ez ágának eredménye biztosíttassák.» Jutalma 100 frank aranyban. (Egy névtelen tanügybarát adománya.) A beadandó pályamunkák terjedelme — a f. évi közgy űlés 16. sz. határozata szerint — ne haladja meg az 11 /2 — 2 nyomott ívet. 2. Vallásosság s protestáns érzület dolgában mit
