Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-15 / 42. szám

I)e tudja meg, hogy a jó ember Kedves az Ur előtt, Es kérésében meghallgatja Az igaz könyörgőt, Azért a harag szivetekben Legyen vélek nélkül, Hogy hajléktok csendes békének Szolgáljon lakhelyül. Áldozzatok az igazságnak : Tisztaszívííséggel És bízzatok az Úr Istenben : Elő reménységgel, Hogy ne mondhassa soha senki »NÍnc.< a ki jót látna.» De ragyogjon minden tettünkön, , A hitnek világa. Nagyobb öröm az én szivemben, Ilogyha a jót látom ; Mintha bőven van körülöttem Bor és buza halom ; Vert békével fekszem ágyamban S édesen elalszom, Lelkem csendje biztatva sngja, Ur védi lakásom. Borsos István. Protestantismus és panszlavismus. »Audiatur et altéra pars«. Mivelhogy sokan hozzáfogtak röpiratokban és különféle hírlapokban a ,pánszláv üzelmek* tárgyalásához : jónak látszott én nekem is, ki mindezeknek legelejétől fogva szorgalmatosan végére jártam, azokat renddel leírni, hogy kiki, a ki ezen ügyekért, melyek eddigelé is annyi port vertek fel, érdeklődik, ezeknek alapos voltát megismerhesse. Ismerem e tárgy fontosságát s nagy horderejét hazánkra s egyházunkra nézve egyaránt, érzem, hogy nehéz hozzászólani már csak azért, mert bizonyos terrorizmus hatalmasodott el e kérdésben, s oda látszik hajolni a közvélemény, hogy e kérdéshez ne lehessen máskép hozzászólni, mint az úgynevezett panszlávok elleni elkeseredettség hangján. Dacára annak, ugy tudom, hogy a higgadt felszólalás is meghallgatásra számithat s amaz elkeseredettséget szívesen az egyház iránti szeretetnek tudom be, a mennyiben sokan aggódnak, hogy egyesek vétke miatt egyházunk, vallásunk rossz hírbe jön s pellengérre tétetik. Felvidéki ismert röpiratában felkavarta a vizet s figyelmezteti az egyházunk és hazánk kormányzatával megbízott férfiakat, hogy Hannibal ante portás. Egyeseknek s testületeknek oda dobja a keztyüt s a lutheránus tót papok és tanítók roppant többségét, mint az állam és egyház leggonoszabb ellenségeit tünteti fel. A bányakerületi superintendens ur felemeli azt, egyháza iránti ismert nemes buzgalmánál fogva, egy hazafias főpásztori levélben, mely, mellesleg legyen mondva, minden román vagy szerb püspöknek a hazafiság hervadhatlan koszoruját biggyesztette volna homlokára s ezerféle dicsérettel halmozza el, — óva inti, kérve kéri a tán nem eléggé hazafias lelkészeket s tanítókat, szóval és tettel oda törekedni, hogy egyházunk valamint a múltban, ugy most is és mindörökké a valódi szabadság és munkás hazafiság zászlóvivője legyen. Az 1875-ik évi ker. gyűlés a főpásztort, hasonnemű kifogástalan magyar hazafias érzelmet ép ugy tanúsító, mint arra serkentő felszólalásáért köszönettel s hálával árasztotta el, most pedig az ezidei ismeretes körlevéllel szemben egy pár esperesség Talleyranddal válaszol: hogy a szavak csak a gondolatok elrejtésére szolgálnak. A munkás hazafiság körvonalozását illetőleg Gőthével felelnek : Grau, theurer Ereund, ist die Theorie und grűn des Lebens goldner Baum, s gyakorlatilag definiálják a hazafiságot. A munkás hazafiságot minden prot. paptól s tanítótól mint conditió sine qua non-t méltón követelhetjük, de szerintem is fogalmát nem lehet eléggé körvonalozni s meghatározni, mert az az adott viszonyok és körülményekhez képest sokféleképen nyilvánulhat, egyátalában az érzelmek, gondolatok és tettek olyan foglalatja, melyet definiálni nem lehet. Dulce et decorum est pro patria mori, a hazáért élni s halni tudni, még legjobban merítené ki a fogalmát. Az én nézetem a panszlavismusról nagyon elüt mások nézetétől. Eszemágában sincs, hogy magamnak e tekintetben csalhatatlanságot vindikáljak, de nem is madártávlatból szem'élem azt, hanem mint szinte felvidéki s most bácskai, közvetlen tapasztalatból ismerem. Altalánosságban nem állhatom meg, hogy meg ne mondjam : Iliacos peccatur muros intra et extra. Különösen pedig erős hitem az, hogy a ki ugy széltében urbi et orbi nagy hűhóval hirdeti, hogy minő roppant veszélyben van e haza a panszlávok miatt, kik azt a tönk szélére terelni, alkotmányát, szabadságát s minden intézményeit lábbal tiporni, s az orosz birodalom zászlóját az apáink által vérrel áztatott e szent földünkön feltűzni akarják, az bizony e hazának nem nagy szolgálatot tesz. Mert mi lehet ennek az eljárásnak az eredménye. Nem más, mint, hogy barátaink a sok rémképes hírre ingadozni fognak, ellenségeink annál szaporábban kovácsolják fegyvereiket. Hát egyházunk mit nyer vele ? Azt nyeri, hogy ellenségünk, ki Sión falai alatt leskelődik s lépésről-lépésre kísér minket, mint bizonyos rovarok a legelésző nyájat, lesve lesi a kellő alkalmat, szertejár mint oroszlán, hogy minket elnyeljen. A dunamelléki ref. egyház éleslátású superintendense egy évi jelentésében ebbeli aggodalmának e szavakban ada kifejezést : Hogy a protestantismus leghatalmasabb ellene főhadi szállásáról egységes terv szerint, egy célra concentrice munkál, s tömör alakban indítja meg hadait ellenünk. S valóban ugy látszik, mintha e támadások valami egyházunkon kivül lévő ellenszenves rosszakaratú hatalomnak jegecesedése és berzenkedése volna, mintha a támadás tervezetesen történnék s nem is kell hozzá tennem, hogy nagyon is okosan ki van számítva, mert hiszen nem is kell egyebet, mint a közvéleményt elle-86